Kitartás

Kitartás. Mindig csak kitartás. Igen. Hadd mondjam el, hogy néha olyan rossz a kedvem. Olyan jó lenne valakit átölelni, akinek szüksége van az én szeretetemre, akit vonz a lényem. De ilyet még nem találtam soha. Még nem éltem át kölcsönösséget, hiába fejlesztem magam és hiába csakis magamban keresem az okokat. Programozok már 12 éve, és még mindig nincs párkapcsolatom, nem is volt soha igazi lelki társam, igazi párom, pedig már 31 éves vagyok. Nem tudom, hogy miért, mintha nem is velem történne ez az egész. Nem értem. Mi történik velem? Miért maradok kívül azokon a dolgokon, amelyeket mindenki átélhet. Nem érzem magam éretlennek és úgy gondolom, alkalmas vagyok egy kapcsolatra. A legbensőségesebb barátaim is ezt mondják. Akik nagyon őszinték velem és elmondanák, ha valami baj lenne velem, a külsőmmel vagy a belsőmben. Nem tudom, hogy miért nem áraszt a lényem valami elemi vonzerőt, amivel rátalálhatok a társamra. Pedig úgy szálltam a boldogságtól januárban, amikor rátaláltam erre az oldalra. Azt hittem, valami csoda történni fog velem is. És már nem csak az utcán látok kézenfogva párokat, és egymást szerető embereket, hanem én is kézen fogva járhatok, vidáman, ahogy valójában természetes. Kitartás. Úgy szeretném, ha kis idő múlva már szégyellném ezeket a sorokat, szégyellném, hogy panaszkodtam, mert már mellettem lenne egy drága társ. Milyen jó lenne. Kitartás. Sikerül. Biztosan.

Hozzászólások



úgy látom elég sok lány

úgy látom elég sok lány és fiú hasonló "problémákkal" küzd itt, javaslom hogy csináljatok társkereső topicot, és hajrá :-) egyébként szerintem a találkozók ezért is jók, hiszen már nem is tudom számolni hány tartós párkapcsolat köttetett itt az oldalon az elmúlt 2 év alatt... de kapásból három nagyon nagyon "erős" párost tudok mondani akik itt találtak egymásra. úgy látszik ez ilyen oldal ;-)



Most jöttem rá hogy nekem

Most jöttem rá hogy nekem is hasonló problémám van :-)))Kedves Saida



Ludmilla és AloeViki

Tetszik a blog címe Ludmilla! Tényleg, mert az egyik legnehezebb feladatot fogalmazza meg.

Én csak annyit mondhatok, hogy megéri a türelmet és minden-minden Saida által felvázolt küzdelmet önmagunk elfogadására és megszeretésére mert ha a zsákodra megérkezik a folt, az minden mondat végére kiteszi a pontot :), nem lesznek tovább kérdőjelek a szívedben. :)



köszönöm

Köszönöm szépen a segítséget!
Legtöbbször sikerül egyedül is boldognak lennem, mélyen tisztelni magam, de néha eltörik a mécses bennem, és elszomorodom, hogy milyen jó lenne a bennem lévő szeretetet valakinek önzetlenül átadni. Nem csupán barátoknak, családtagoknak, akiket szintén nagyon szeretek, hanem egy mély összetartozásban. Saida, amit írtál csodálatos, megfogadom a tanácsod, még ezerszer el fogom olvasni!!!



Drága Ludmilla,

nekem az az érzés jött be legelőször az írásodat olvasva, hogy te rettenetesen sóvárogsz a lelki társad után! Nem lehet hogy csak a benned lévő hiányt szeretnéd pótolni vele? Az érzést teljesen ismerem, 4 éve a válásom után én ugyanígy éheztem a szeretetet, őrülten vágytam szeretve lenni, és persze egyik idióta karjai után a másikba sodortam magam. Aztán megismerve a legutóbbi kedvesemet, jöttem rá, hogy ha szeretve szeretnénk lenni, akkor először magunkat kell megszeretni! PONT ANNYIRA, amennyire egy másik ember által szeretnél szeretve lenni! Ne hidd, hanem TUDD, hogy csodálatos vagy, egyszeri és megismételhetetlen, és hogy igenis benned van az a mágikus vonzerő amiről azt hiszed hiányzik belőled! Tudod csodálattal nézni magad a tükörben, szívből magadra nevetni és égni a vágytól hogy úgy átölelnéd azt a lányt ott veled szemben? Én azt hiszem ez a kulcsa az igazi társunk megtalálásának. Mikor mi magunk leszünk a saját magunk boldogságának a forrása, akkor jön szembe Ő! Mert akkor már nincs SZÜKSÉGÜNK rá.... remélem érthető, átmegy amit mondani szeretnék. Nem könnyű ez a feltétel nélküli önszeretet és önelfogadás, de nem lehetetlen. Én is most tanulom, 30 évesen. De mikor megízleled pillanatokra az ok nélküli boldogságot, ami benned van és kiapadhatatlan és ami nem társfüggő, egyre többet akarsz majd belőle. És ehhez valóban kitartás kell. De nem a VÁRAKOZÁSHOZ, hanem a napi aktív JÓL-LÉT eléréséhez. Hát rajta!
Ölellek,
Saida

"A RENDKIVULI az atlagemberek utjan rejtezik."



Kedves Ludmilla3 mit is

Kedves Ludmilla3 mit is mondhatnék erre neked tényleg látom az írásodba hogy igyekezel és próbálsz pozitívan hozzállni a dologhoz .
De sajnos tényleg nem mindig jön össze azt amit szeretnénk,hogy ez miért is van mert lehet nem vonazzuk elégé ? lehet nem éljük bele magunkat teljes érzelemel a kivánt dologal kapcsolatban .
Sokszor velem is előfordul mikor szeretnék valamit és nem kapom meg hogy jönnek a kétejek hogy ez a secret dolog nem is működik és ezután kicsit magam alatt vagyok hogy nekem nem sikerül soha semi .
Na ekkor jön egy kis hang sztem a szívemből ami mondogatja hogy KITARTÁS ne aggódj élj ahogy eddig éltél és megfogod kapni :D na jó nem pont így de ehez hasonló.

Nem vagyok egy tapasztalt emberke és még előttem az élet de ellőted is csak bízz magadban az ösztöneidben :
Te vagy a világon a legnagyszerübb ember :-)))



Édesem:) Ölelésem e percben a tiéd:)

Ki tudja mi lehet ennek a te "jelenségednek" az oka?
Úgy szeretnék neked segíteni! Jelenleg nem tudok semmit se kedves, szeretetteljes szavaimon kivül adni:) Bocsáss meg! Anikó

IGENT mondtam magamra. :)