Nő vagyok!

Három hónapja megint bevonzottam egy nem kívánt eseményt.
Éreztem, hogy valami nem működik belül.
Azonnal rohantam újabb hangterápiás kezelésre.
Miután a kezeléseket abba hagytam - úgy gondoltam épp elegendő lesz, még mindíg tovább gördültek a kérdések, hogy mi az a valami ami nem működik.
A válaszok lassan gyűlni kezdtek, sőt az érzéseimet meg egy egy helyzet kapcsán sikerült feldolgozni.
Olyan voltam, mint egy darabokra esett óra.
Érzékeltem ugyan, hogy kerek egész is lehetnék, de még mindíg részekre szabdaltnak éreztem magam.
Egyszer csak meg mertem látni a családi hátteremet, és a folyamatos rossz kommunikációt.
Hiába, ők is ezt örökölték, ezért nem jutott nekem jobb példa.
Saját bukásomon keresztül kellett tanulnom, hogy jobb döntéseket merjek hozni az életemben.
Csak a napokban sikerült meglátnom, hogy valójában mi gátolt.
Egyes emberek abból szerzik a saját önbecsülésüket, hogy mások elfogadják e a segítségüket, vagy sem. Ha nem, akkor jól megsértődnek, manipulálnak. Persze ezen túl van itt minden, mint hab a tortán. Passzív-agressziótól kezdve, a végletekig tartó kérdezősködésig...
Összefoglalva, ha nem tudjuk elfogadni magunkat, és egyben negatív oldalunkat, akkor lelkiszükségtől szenvedünk, és tovább örökítjük ezt a minden szeretet nélkülöző egovírust a kommunikáció útján.
Ami szájról szájra és ismétlődéssel terjed.
A sok ismétlődés beivódik a testedbe, járásodba, nézésedbe, szokásaidba és kódolva leszel.
Leginkább úgy leszel kódolva, hogy úgy bólogass, ahogy a többiek akarják.
Mindent megtesznek, hogy egyre erőszakosabban osztogassák a kódot, hogy igazolva lássák saját valóságukat.
Persze még mélyebben is vizsgálhatnám a kommunikációt, de ennek tudományos változatára most nem térnék ki. Aztán még külön témát igényelne, hogy hogy viselkedik stresszhelyzetben egy férfi, és egy nő. Merthogy igen eltérően...
Na... szóval megmozdult bennem az a valami, de először jól összezavart.
Hát ilyet, még nem csináltam.
Eléggé bizonytalan voltam, hogy ez mi.
Más ötletem, nem volt, így fellapoztam a nagykönyvet, amiből megtudtam, hogy megjelent csak úgy magától a női ösztönöm. Ami nem volt. Ez váltja ki belülről a helyzetre adott helyes viselkedést.
Ezen nem kell gondolkodni, meg rágódni, hogy hogy jó, meg hogy nem jó.
Csak van, és dönt, és mindenféle manipulációra fittyethányva, megy a maga feje után.
Már kezdem kapisgálni azt a vadászösztönt...
Éééénn is Nő vagyok! :D

Címkék:

Hozzászólások



Drága Ery!

Köszönöm neked, ezt a pozitív történetet!

lollipop
www.eveart.gportal.hu
www.eveartflower.gportal.hu
Mocskos rock n' roll... ezekért rajongok: http://www.mymusic.hu/zenekarok/album.php?id=2630



Rögtön 2x sikerült

Rögtön 2x sikerült copy-ban, ezért ez a kis mondat, mert nem tudok törölni, bocs!



Az ááám a javááábóóóól Lolllli!!!!!

Leírom Neked az utóbbi fél napomat, amit az egyik fiam kisebb, borongós párkapcsolati dolgai tarkítottak. Rákérdeztem. Rá szoktam ugyan is kérdezni, amikor látom, hogy nem érzik jól magukat valamiért. Két kérdésem volt, az egyikre válaszolt, a másikra pedig konkrétan, hogy: „Ez pedig a kettőnk dolga, majd mi megoldjuk.”
Örültem, hogy ezt mondta, mert akkor nem olyan nagy a baj, ha együtt akarják megoldani. Ettől függetlenül láttam, hogy szomorú, de kiment a kertbe és egy nagyon aprólékos, sziszi-fuszi munkát csinált már órák óta. A jó jel, hogy közben gyakran jöttek a másik Féltől a telefonok, tehát beszélgettek. Néhány óra múlva bejött hozzám újra és közölte, hogy megbeszélték és elmondta, hogy miben fognak változtatni, majd gondterhelt, komoly arccal leült és nézett a semmibe.
Akkor még is mi a gond? – kérdeztem. Semmi, csak gondolkodom, hogy hogyan lehetne? Majd együtt kigondoljátok azt is. – mondom. Nem azt, hanem a kertet. Hogyan lehetne a legszebben megcsinálni? Az jó lenne, ha….és itt elmondta az Ő ötletét, ami nekem nagyon tetszik és kértem, hogy rajzolja le, megbeszéljük a többiekkel is. Lerajzolta, kicsit változtattunk rajta és most várjuk a többiek véleményét. Ő pedig fent fütyürészve zuhanyozik, mert készül egy kis meglepit vásárolni…na vajon kinek?
Szóval, lehet ezt így is!
Ugye, érted Drága Lolli. Tehát nem a másik manipulálásával, ahogy írod, amiben részed volt. Finoman megtalálni azt a hajszálvékony kis utacskát, ami hozzá vezet, segíteni, hogy legyen mersze a saját rendjének és a saját örömének megtalálásában, hogy merje megtenni azt, ami aztán ki is emeli Őt és lendít rajta egy nagyot. Közben pedig – fenntartva nyugalmát – a saját kreatívkodásával még további segítséget kapott a nyugalma megőrzésében.
Mindez közben történt, amíg elkezdtem olvasni a TE blogodat. Az itt olvasottak és a nálunk történtek között párhuzamot is kezdtem felfedezni, ezért le is írtam ide, hogy el tudd olvasni mielőtt még a vadászösztön teljesen a hatalmába kerít. Hajrá Lolliiiii!:)))

"Élj a Szíved Erejével!"
Szeretettel: Ery

www.lyoness.hu