Tudtam! Vagy még sem?

Sokszor előfordul, hogy bizonytalanok vagyunk dolgokban. Itt van például az a bizonyos este. A minap megismerkedésünk 4. évfordulóját ünnepeltük a párommal. Minden évben ugyanabban az étteremben szoktunk nosztalgiázni amelyben a románcunk elkezdődött. Természetesen már napokkal előtte azon gondolkodtam, mit is vegyek fel a nagy napra. Több ruha is előkerült a szekrény mélyéről, próbálgattam őket de éreztem, hogy egyik sem az igazi. Átmenetileg felhagytam a kereséssel gondoltam, majd aznap eldöntöm melyiket is szeretném, mindenesetre elől hagytam őket.
Eljött a nagy nap, közben költözködtünk és csak azt néhány ruhát hagytam a régi lakásban és ami feltétlen szükséges a szépítkezéshez mert még innen indultunk vacsorázni. Halvány rózsaszín szolid sminket készítettem és egy rózsaszínes gyöngysor maradt nálam amit a nyakamba raktam. Mikor kész lettem döbbenetem rá, hogy ez a smink és gyöngy egyik kiválasztott ruhámhoz sem passzol. Tanácstalanul álltam a szekrény előtt mikor a párom bejött az ingét keresve elhúzta a másik szekrény ajtaját. Láss csodát, ott lógott az ő szekrényében egymagában egy régen elfeledett fehér ruhám halvány rózsaszín és mályva csíkokkal. Kimondottan elegáns darab kicsit merész dekoltázzsal, pont az alkalomhoz illő. Amint megláttam rögtön TUDTAM, hogy ez az a ruha, ebben kell mennem ma este, ebben nagyon jól fogom érezni magam és mintha előre tudtam volna tökéletesen illett a sminkez a gyöngyhöz és a cipőhöz.
Ez egy hétköznapi példa arra, hogy mindig minden szituációban tudat alatt tudjuk és érezzük, hogy mire van szükségünk és mire nincs, mi kell a boldogságunkhoz és mi nem. A tudás mindig ott van, csak észre kell venni a lehetőségeket és tudatosítani a dolgokat. Be kell néznünk a fiókjainkba és szekrényeinkbe, ki kell nyitnunk a csukott ajtókat és bensőnkben és a külvilágban is mindig megtalálhatjuk a helyes válaszokat és a jeleket melyeket keresünk, amelyek az utunkat mutatják. Ami a legszebb, hogy még ha úgy érezzük is sokszor, hogy nem tudjuk, bizony akkor is tudjuk, kétség nélkül tudunk. Mindent.

Hozzászólások



*Na, jelekről már hallani sem akarok.

Túl sok volt már belőlük.