thesecret.hu

"Amikor még kicsik voltunk,együtt játszottunk a levélbe borult nyári fák alatt.
Pitypangot szedtünk a mezőn,hogy hazavigyük,egész nap rúgtuk a port az árnyas ösvényeken,
dagasztottuk a sarat,élvezettel szórtuk egymásra az őszi leveleket.
A kor nem aggasztott bennünket.
Az évszakok rendre elhozták ajándékaikat és nem éreztették velünk,hogy az idő nem múlik el nyomtalanul felettünk.
Ám a fák közben kidőltek,a mezők a poros ösvények nyomtalanul eltűntek.
S mi lassan elértünk életünk deléhez.

-Sétálj velem egyet és beszélgessünk az elveszett időről-melyek oly élénken élnek emlékeinkben.
Melyeket szívünk mélyén őrzünk.

Az élet most is szép-csak immár más világban élünk.
És felismerjük egymás szemében a még mindig bennünk lakozó gyermeket.

Elmosolyodunk,-mert tudjuk,hogy semmi fontosat nem veszítettünk el útjaink során....."

Emlékezzünk együtt:Mókuska/Erika