Életem egy darabkája:)

Jól eltűntem mostanában.....
Történt pár dolog az életemben.... Magamba kellett szállnom, hogy át tudjam értékelni a dolgokat. Mi a fontos, és mi nem az?

Hol is kezdjem? Nos. Nehéz, mert mégiscsak leírom életem egy darabkáját:) Még, ha nem is sokat:)
Idén januárban betöltöttem a 30. élet évemet:) Azt hittem marad a kis unalmas életem....
Hát nem.....
Februárban elvégeztem a Pránanadi 1-es tanfolyamot, aminek most lesz a folytatása.
Már nagyon várom...
Utána áprilisban sajnos meghalt az apukám:(
Április 15.-én. Még most is nagyon fáj, és próbálom feldolgozni. Néha nem is jut eszembe, néha annyira fáj, hogy az elviselhetetlen. Próbálom elengedni, és talán egyszer sikerül. Még túl friss.

Másnap kiderült, hogy műteni kell engem. Egy héttel később megműtöttek. A kórházban már csak nevetni tudtam ezen az egész képtelen helyzeten.
A szövettan negatív lett!:)Szerencsére.

Aztán májusban elkezdtem gondolkozni azon, hogy kiköltözöm Angliába. Már elhatároztam, hogy megyek, amikor megismerkedtem egy fiúval. Ő szintén kint él. Július végén találkoztunk, minden nagyon szép és jó volt. Nos igen, volt. Mert mostanában úgy látszik már csak volt. Vagyis olyan "divatosan" eltűnt. :)
Bánt a dolog, mert nem tudom miért tette. Na mindegy. Nem érdemli meg, hogy bánkódjak miatta.

Augusztusban felmondtam a munkahelyemen, és aznap derült ki, hogy a tanulmányi szerződésem még életben van. Ami azt jelenti, hogy a mai nyelvvizsgámnak sikeresnek kell lennie, mert különben fizethetek a cégnek.
A felmondással egy ember munkahelyét megmentettem, mert mostanában tömegesen küldték el az embereket nálunk:)

Életem legjobb döntése volt, hogy felmondtam, és megyek a ködös Angliába:) Igaz, hogy van még egy csomó dolog amit el kell intéznem, és döntésképesnek kell lennem. De talán ez a felnőtté válás első lépése....?

Kicsit félek tőle, hogy jól döntök-e, de mindig arra az elhatározásra jutok, hogy naná, hogy helyesen döntök:)

A sok rossz ellenére mégsincs bennem önsajnálat vagy utálat vagy akármi is, hogy fú, most mi lesz? Talán tényleg erős lennék?Vagy csak próbálok alkalmazkodni a kialakult helyzetekhez??
Jó kérdés....

Csak ennyit szerettem volna. Lehet, hogy egy picit kusza, de ez az első írásom saját kútfőből:)

Köszi, hogy elolvastatok:)
Szép napot!:)

Címkék:

Hozzászólások



Drága Pincur!

Ha félsz a döntésed miatt, az azt jelenti jól fejlett a természetes intelligenciád. Mindig megéljük a félelemet nagy elhatározásaink idején. Ugyanakkor átjárja lényünket eljövendő életünk iránti lelkesedésünk...

Biztos vagyok benne, hogy JÓ döntéseket hozol és valóban erős vagy!!!

Jó Téged olvasni, talán láthatunk is hamarosan!

Ölellek!!!

Meghajlok a Bennetek Élő Tudatosság Előtt!!!

Baráti Szeretettel.

zorba