Tedd le a zsákod!

A tündér egyedül kószált.Egyedül volt gondolataival,gondjaival.Egyedül az emberek között.
Egyedül,mert bár tömeg vette körül,nem találta őket.
És egyedül volt szívében...nagyon egyedül.Fázott.
Nem,nem az utcán volt hideg.Fenn sütött a Nap,de nem érezte melegét.
A meleg szél simogatta homlokát,de nem érezte érintését.
Szívében fázott...,mert egyedül volt.
Szégyelld magad!Cipelhetem ezt a nehéz zsákot!-szólalt meg a csilingelő hangocska a füle mellett.
Körülnézett...egy aprócska lényt pillantott meg,egy álomszerű lényt,aki hatalmas zsákot tartott a két kezében és
szemrehányóan pillantott rá.
Hát Te ki vagy?
Mindig ez a kérdés!Tündér létedre nem ismersz meg?Persze azt se tudod mi ez a zsák.
Hát honnan tudnám?És mióta vagyok tündér?
Születésedtől fogva.Amióta szívedben él a szeretet,a szeretet iránti igény.
A zsákban meg a sóhajtásaid vannak.Már nagyon unom.Igazán lehetnél jókedvű is néha.
De hát hogy legyek jókedvű?Nézz rám!Mitől legyek jókedvű?Nézz meg jobban! Ki szeret engem?
A tündér szava elakadt.A zsák szemmel láthatóan lett egyre nagyobb és nagyobb,a kis lény majdnem elesett a
megnövekedett tehertől.Azonnal panaszt is emelt.
Hát nem megmondtam,hogy csínján azokkal a sóhajokkal?Most majdnem összetörtem magam!
Miért ne szeretnének Téged?Megnéztelek.Szerintem lehet Téged szeretni.
Engem?-a tündér keserűen mosolygott.Engem?-kérdezte ismét.
A kis lény lemondóan legyintett.Úgysem hiszel nekem,amíg nem látod.
Na,repülj velem!
Repüljek??A tündér szava megint elakadt.A manószerű kis lény már határozottan mérgesnek tűnt.
Ha én ezzel a nehéz zsákkal tudok repülni,Neked meg se kottyanhat!
A tündér elkerekedő szemmel bámult az eltűnő manócska után.
Várj,jövök!-kiáltotta és egyszerre azt vette észre,hogy ott van a manó nyomában.
Az visszanézett rá:Na látod csak akarni kell.
A tündér körülnézett:alatta emberek,városok,mint megannyi hangyaboly nyüzsgő lényei.
És repült!Elmosolyodott.A manó vállán a zsák rögtön kisebb lett.Az nem szólt vissza,csak repült tovább.
A tündér nem is látta,merre mennek,csak ment utána.....és egy erdő fölé értek.
A manó egy tavacska partján szállt le. A tündér melléje lépett.
Nézz bele a vízbe!Mit látsz?
A tündér belepillantott,majd felkapta a fejét,hogy lássa ki van mellette.A vízből egy idegen lány tekintett vissza.
Ki ez?-kiáltott fel,amikor nem látott maga mellett senkit.
Természetesen Te-jött a manócska válasza.
Én?-nézett nagyot a tündér és ismét a víz fölé hajolt.Egy gyönyörű lány nézett vele szembe.
Haja,szeme ragyogott,mosolya fénylett,arányos alkata szemkápráztató volt.....Ez nem ő !
Ki ez?-nézett ismét a manóra.

Az felsóhajtott.Te vagy! csak...hát.....ez nem egy közönséges tó.
Annak a szemébe látszol így,aki szeret Téged.Annak Te leszel ez a lány.
Akit elfogadsz,akit meghívsz a szívedbe.....az lát ilyennek.

A tündér szemében könnycseppek csillogtak.
Akit meghívok....-suttogta,arra gondolva,akit szeret....

És a manó válláról eltűnt a zsák és vidáman figyelte mosolygó tündért.
Ilyennek akarta örökké látni.

Szeretettel osztottam meg Veletek:Erka

Címkék:

Hozzászólások



Örülök és én is

köszönöm,hogy olvastatok!Szeretettel:Erika



Erika Kedves!

Köszönöm:)))

"Go Jolly" - „Haladj vidáman előre!”

Sant Darchan Singh Ji Maharaj



KÖSZÖNÖM!!!!!!! nagyon

KÖSZÖNÖM!!!!!!! nagyon jól esett! a jelenlegi helyzetemen sokat segített ez az írás!!!

KÖSZÖNÖM!!



HÚ, köszönöm, ez most

HÚ, köszönöm, ez most nagyon kellett....:)



Tunder Erka,

nagyon koszonom!!!
Saida

"A RENDKIVULI az atlagemberek utjan rejtezik."



Drága Erka!

Kösziiiiii!!! :))))))
Ez most NAGYON jólesett.
Szeretettel:
Deryl