Fura véletlenek, fura érzések…

Igyekeztem nem horrort írni, de előre szólnom illik, a történet vége szomorú és felkavaró lehet… Akit az ilyen zavar, kérem most hagyja abba az olvasást. Ígérem, többet nem írok ilyesmit, de ez most nagyon felkavart. Részleteiben és egészében egyaránt….

Motorral mentem az Üllői úton, a Nagyvárad téren áthaladva. A kereszteződés után fura szorongás fogott el. Remegni kezdett a gyomrom is. Hamarosan egy sportmotoros robogott el mellettem, egy kerekezve… A pilóta dzsekijén egy jól látható 13-as szám virított. Mondhatnám, mindennapos eset…
Kb egy órával később, a Csengery utcán csorogtam az Andrássy út felé. A kereszteződés előtt kis torlódás alakult ki. Két autó és az előbbi motoros állt egymás mögött. A motoros kolléga matatott valamivel, talán a mobiljával. Nem volt időm megnézni, mentem tovább. Az Oktogonnál rákanyarodtam a Teréz körútra és mentem a Blaha felé…Pár métert haladtam a körúton, mikor felhangzott mögöttem a már jól ismert motorzaj. Megelőzött és elsuhant a következő lámpáig, ami piros volt. Utolértem, megálltam mögötte. Hatalmas termetű ember volt, legalább 120 kilós, olyan sűrű fajta. Az út szélén rendőrök igazoltattak egy német kamiont. Valószínűleg oda már nem hajthatnak be ekkora járművek…
Váltott a lámpa, elindultunk. Éreztem, a sport motoros óriás lassabban indul, mint korábban. Talán a rendőrök jelenléte miatt. Lemaradtam… Ő hamarabb ért oda a következő lámpához, mint az váltott volna. Nem láttam, de meglehet nem várta meg míg zöldre vált a lámpa. És amitől minden motoros tart, jött keresztbe egy autó…
Nem írom le a folytatást… Sosem láttam ilyen balesetet…
(Biztos lesz a hülye tv-ben hír róla…)
Rengetegen rohantak, hogy segítsenek a motoroson és az autóban ülőkön… Telefonáltunk mentőért…stb.

Még hosszan remegtem. Bízom benne, hamar el tudom felejteni az esetet…Ilyenkor minden pillanat kiélesedik és képkockánként képes megőrizni mindent az emlékezet.

Többször találkoztam evvel az emberrel a város különböző pontjain, majd végül láttam, amit láttam. Mennyi esélye van egy ilyen folyamatnak egy több milliós nagyvárosban?

Az ütközés közelében semmilyen jármű nem volt az úton. Sem előttük, sem utánuk. Ez is felvet néhány „secretes” kérdést… Mennyi esélye van, hogy összetalálkozzanak ott és akkor, abban az egy tized másodpercben?

Biztosan lesznek még gondolataim és megértéseim evvel a történettel kapcsolatban. Miről szól ez számomra? Mit kerestem én ott? Mit tanulhatok mindebből? ….



Mindenki élete titokzatos

Mindenki élete titokzatos fény a másik számára. A halál ha lehet még titokzatosabb. Ha az életnek célja van a többi ember felé legalább tanulságként, akkor a halál sem lehet céltalan. Azzal, hogy megosztottad Zorba velünk, ezzel is adtál, és a motoros általad nekünk is adott.



Barátom,csak most olvastam ezt a szép esti mesét...

Nekem egy mondat ugrott be amikor ezeket a kérdéseket olvastam

Miről szól ez számomra? Mit kerestem én ott? Mit tanulhatok mindebből? ….
- Élvezd az életet de csak módjával,mert még szükség van rád itt.

" Az igazi szeretet az idő múlásával átalakul, növekszik, és mindig másban nyilvánul meg."



Konklúzió...:)

Még fontosabb a naponkénti Hála....lehet nem vagyunk még mindig eléggé hálásak...erre jöttem rá:)))))

És értékeljünk minden gyönyörű percét Életünknek:))))

Vannak, lesznek intő jelek...legyünk hálásak, hogy ilyen kifinomult érzékeink működnek, hogy előre megérezzük a "bajt". Mert csak ebben a dimenzióban tűnhet bajnak...:)

"Sok ember azért nem lesz soha sikeres, mert amikor a lehetőség kopogtat az ajtajukon, ők éppen a hátsó kertben négylevelű lóherét keresnek:)))" /Walter Chrysler/
Evelyn:)



Kedves Mindenki!

Nagy örömmel olvasom a hozzászólásaitokat és azt is, hogy ismét kialakult egy párbeszéd egymással is!

KÖSZÖNÖM MINDŐTÖKNEK! Segítettetek, biztosíthatok mindenkit! Minden szó jól esett, helyenként még nevettem is...azt hiszem nem kell magyarázzam, miért fontos ez egy ilyen témában...

Sokat tanultam!!!

KÖSZÖNÖM!

Meghajlok a Bennetek Élő Tudatosság Előtt!!!

Baráti Szeretettel.

zorba

totzoli129@freemail.hu-ez a saját e-mail címem...ide bátran írhatsz.

Ez már a Jelen, az egymásért tevékenykedők közössége.



Hmmm Zotya...

Sokkoló lehetett...

Két hete este felé a kedvesem mellett ültem az autóban, és képzeletben láttam, hogy frontálisan nekünk jön valaki.
Na mondom, mit képzelődök itt? Ez hülyeség!...
Valami élelmiszer bolt előtt éreztem az esetet.
Két napra rá, Imi belehajtott egy szabálytalanul elékanyarodó autóba, az élelmiszerbolt közelében.
Hál istennek, csak elöl az egyik oldal sérült meg.
Az ütközés előtt viszont türelmetlenül megelőzött egy lassan vezető autóst....
Ennyit a megérzéseimről. Máskor szólok, hogy csak lassan a testtel...

lollipop


Mocskos rock n' roll... ezekért rajongok:



Szia Zotya!

Kb. két hónapja velem is történt valami, amibe akkor úgy éreztem, hogy bele fogok halni.
Egy embernek pontosan elmondtam, hogy mi történt, de senki másnak és itt sem részletezem.
Csak annyit mondok még, hogy az esemény előtt kaptam jeleket, amiket akkor nem tudtam hová tenni. Ezek a jelek elhunyt hozzátartozóimtól jöttek és igen csak meglepődtem rajtuk, de utána elfeledkeztem róluk.
Aztán, mikor megtörtént velem ez a szörnyűség és csak a lélekjelenlétem mentett meg az utolsó utáni pillanatban, akkor eszembe jutottak a jelek is, rögtön tudtam, hogy azok már figyelmeztetések voltak, csak akkor nem foglalkoztam velük, majd újra végig gondoltam az egészet.
Úgy gondolom arra figyelmeztettek engem ezek a történések, hogy jobban vigyázzak magamra.
Attól kezdve nem kívánom a húst, bach virágterápiás kezelést kértem különböző lelki és fizika problémákra, májtisztító kúrákat végzek és még számos apró dolgot rendszeressé tettem az életemben, amiben megnyilvánul a magammal való törődés.

Szeretettel: E R Y
Élj a Szíved Erejével!



Diamyne

Értem. Nekem nem. Igaz én nem is a bibliai Istenben hiszek. Én benned hiszek Diamyne.



Deni

Vagy éppen Istenben nem hiszel?
Hú, 500 év azért picit hosszú idő... :) Mire a téma végére érnénk, elfelejtenénk, milyen álláspontból indultunk ki az elején... :D
Nálam a Sors és az Istenhit valahogy együttjár...



Diamyne

Ha van kedved, nekem beszélhetsz róla hosszasan. Legfeljebb én is itt ragadok veled 500 évre :)

A sors a hit függvénye? Istenben való hit függvénye? Akkor ezért nem hiszek a sorsban?



Deni

ez hit kérdése. Hosszasan lehetne ezeken a dolgokon elmélkedni. Fontosnak tartom a pozitív gondolkodást, mert az adja meg az életünk minőségét. Viszont, vannak dolgok, amiket egyszerűen nem tudunk befolyásolni. Vagy megkapjuk, vagy nem. Én Istenben hiszek és szeretem az életet, még akkor is, ha ittragadok 500 évig... :)



Diamyne

Azt mondod a sors? Hogy aki meg kell haljon, az úgy is meghal? Te ebben hiszel? Én nem. De nagyon szeretnék hinni benne. De az nem ugyan az.

Mert ha létezne sors, akkor biztosan csak is akkor halhatnék meg, ahogy az meg van "írva". Ez azért lenne szuper, mert akkor minden mást túlélnék. De ez csak mese szerintem, amolyan ősi viking mondás, hogy a sors dönt a halálról.

Nemrégen láttam egy filmet, ami arról szól, hogy egy autóversenyen tömegszerencsétlenség történt, de az egyik néző ezt meglátta a lelki szemeivel előre egy pár perccel és megmenekültek néhányan. Aztán sorba kezdtek meghalni balesetekben a túlélők is. Szerintem ez egy bődületes marhaság.

Létezik jövőbe látás, létezik lehetséges jövő is és létezik több egyszerre megtörtént esemény is ugyanazzal a tárgyal egy időben. Viszont akkor az egész világ csak díszlet, és én is csak egy tudatára ébredt báb vagyok, ha előre meg van írva, hogy mikor halok meg.

De én eldöntöttem, hogy 200 évig fogok élni. Ennyit ki kell bírnom, ha a bibliában 500-at is kibírtak. Amúgy is eszek annyi tartósítószert, hogy addig biztos megmaradok :D



Zorba

Nem irigyellek. Én is láttam hasonló balesetet... egy néni kiesett az anyósülésről egy kanyarban... az ölében kis kosár volt tele almával... és a trolinak nem volt ideje sem fékezni... pont a fejére ment rá... és mindez tőlem 10 méterre... és éppen mentem vizsgázni, de hamarabb leszálltam egyel a buszról, hogy még kicsit levegőzzem...
Én sok halált láttam kórházi dolgozóként. Ne forgasd magad Zorba, inkább olvass egy jó könyvet:)



Zorba... óvatosan azzal a

Zorba... óvatosan azzal a motorral...
Viszont, Beának igaza van... a sorsát senki sem kerülheti el. Bejárta a sajtót egy házaspár története, akik lekésték a gépet... és épp az a gép lezuhant túlélők nélkül (ha jól emlékszem). Viszont, jobb híján, ők autóval indultak útnak (más választásuk nem nagyon volt) és útközben halálos balesetet szenvedtek... ez a Sors.
Megértem a helyzetet... számomra az a legszörnyűbb, amikor egyik nap még hús-vér emberként tapasztalod a másikat, s másnap már a halálhírét hallod... vagy épp élettelen testként látod... testközelben mindezt rövid idő alatt átélni... hm... borzalmas.

"A jó, a szép, és a remény mindenben benne van, benne él. A felkelő nap sugarában, a kimondott szó erejében, egy édes kacagásban, akár egyetlen pillanatban."



Megrázó...

...nagyon is az, szinte láttam, ahogy írtad és éreztem, min mentél keresztül....de okosat most nem tudok írni Neked...sokkolt így is, de köszönöm, hogy kiadtad magadból és talán mi is átgondoljuk mindezeket a történéseket....

"Sok ember azért nem lesz soha sikeres, mert amikor a lehetőség kopogtat az ajtajukon, ők éppen a hátsó kertben négylevelű lóherét keresnek:)))" /Walter Chrysler/
Evelyn:)



Nem tudom,

Te mit éreztél, csak sejtéseim vannak, de én azt hiszem, azt gondoltam volna, hogy találkoztam a halállal. Vagyis, ott volt a közelemben, nagyon nagyon a közelemben. Mit kerestem ott? Hogy megértsem, hogy VAN sors, és a halála pillanatát senki nem kerülheti el.
Szemtanúja voltál szerintem egy találkának.