A két jégtömb

Volt egyszer két jégtömb.A hosszú télen keletkezett egy sziklás,bozóttal körbevett üregben,a hegyoldalt beborító erdő közepén.
Makacs közönyösséggel méregették egymást.Viszonyuk meglehetősen hűvös volt.
Néhány"jó napot",egy-két "jó estét".Semmi több."Jégtörésről" szó sem volt.
Mind a ketten azt gondolták egymásról:-Igazán átjöhetne hozzám!
De a jégtömbök egyedül nem tudtak elmozdulni a helyükről.Így nem történt semmi és a jégtömbök még jobban önmagukba zárkóztak.
Az üregben lakott egy borz,aki egy napon így fakadt ki:
-Milyen kár,hogy itt bent kell lennetek!Gyönyörűen süt a nap odakint.
A két jégtömb feljajdult,kiskoruk óta tudták,hogy a nap a legnagyobb veszélyt jelenti számukra.
Meglepő módon azonban,most az egyik jégtömb azt kérdezte:-Milyen a nap?
-Csodálatos....Maga az élet!-válaszolta zavartan a borz.
-Csinálhatnál egy kis rést az odú tetején...Szeretném látni a napot!-mondta a másik.
A borz fúrt egy kis lyukat a gyökerek közé és a nap meleg,enyhe fénye aranysugárként hatolt be az üregbe.
Néhány hónappal később egyszer délben,ahogy a napfény felmelegítette a levegőt,az egyik jégtömb olvadni kezdett és kis
patakká változott.Másképpen érezte magát,már nem volt többé ugyanaz a jégtömb,ami eddig.A másik is ezt érezte.
Pár nap múlva két kis folyócska kezdett csordogálni,csillogó kis tavat alkottak,amelyben az ég kékje tükröződött.
A két jégtömb még érezte saját hidegségét,de ezzel együtt a törékenységét és magányt,a közös aggodalmat és a
bizonytalanságot is.Felfedezték,hogy keletkezésük egyforma és valójában szükségük van egymásra.
Jött két tengelice és egy pacsirta,hogy szomjukat oltsák.A rovarok ott zümmögtek a tó körül......
És ebben a boldogságban ott tükröződött a két jégtömb,akik most szívet találtak maguknak.

Olykor elég egy napsugár. Egy köszönés.Egy kedves szó.Egy simogatás.Egy mosoly.
Ilyen kevés dolog kell ahhoz,hogy boldoggá tegyük azokat,akik körülöttünk élnek.

Sok szeretettel :Erka

Hozzászólások



Én még

minig jégtömb vagyok, csak azt a borzot várom...



"Felfedezték, hogy keletkezésük egyforma és valójában szükségük

van egymásra."***



Kedves Erka!

Köszönöm!Rita