Kerestelek
"Róttam a kivilágítatlan sikátorokat, koptattam a macskakövek réges-rég fényesre csiszolt felületét, hallgattam a múlt emlékeinek szivárgó, homályos üzeneteit. Tudtam, hogy valahol ott kell lenned. Téged láttalak egy eltévedt fűszál könnyed ívében, a közlekedési lámpák szabályos hangulatváltozásaiban, néma szöszökben a zsebem mélyén, s a megsebezhetetlen kirakatokon balettozó fénycikk-cakk mosolyában is. Biztos voltam benne, hogy megjelensz, egymásba botlunk, és én tudni fogom megcáfolhatatlanul: Te vagy az.
Kerestelek. Néha kételkedni kezdtem. Egyre gyakrabban kevertelek össze valakivel, pedig az igazi, a más csakis Te lehettél volna. Sokszor tévedtem. Már-már azt hittem egy idegenre, Te vagy, furcsállottam a dolgot: ilyen lennél? Aztán jött a felismerés, sokkolóan: te nem lehetsz akármilyen! Te csak egy van, és ez a tökéletes. Nekem. Úgy, ahogy senki másnak. De egyáltalán létezel-e? Közben Te ugyanígy kutattál utánam, bár már akkor tudtam volna…
Így hát megvárakoztattuk egymást, végtelen ideig. Néha rólad álmodtam, nehéz ébredéseim után felfedezni véltem sziluetted a levegőben, de délibábnak bizonyult mind, akár egy- egy fuldokló utolsó segélykiáltásai. Szükségem volt Rád. És egyszer csak! Abban a kivételes pillanatban, amikor éppen nem gondoltam rád, megláttalak Téged. Minden kétséget kizáróan Te vagy. Közeledsz felém, megáll bennünk az ütő, levegő után kapkodva ámulok. Hát mégis! Te természetesen viselkedsz, a külvilág persze vak, mint mindig. De mindketten tudjuk, hogy végre itt van a Te és valóságos, nem ábránd! Pont olyan vagy, amilyennek megálmodtalak. Nem vagy szép, nem a szó szoros értelmében szép. A lelked az, fájdalmasan. Beszélgetünk, de nem tudok felengedni, kitárulkozni előtted. A megrázkódtatás a gátlás bilincsébe rejt. Aztán elbúcsúzunk, Casanova, és ki tudja, mikor találkozunk újra. Addig is kereslek, rovom a kivilágítatlan sikátorokat, belebámulok az emberek lesütött tekintetébe, hátha az egyik páncél mögött Te rejtőzöl, és rég nem látott jó barátokként üdvözölhetjük egymást."
(Rakovszky Zsuzsa)
Hozzászólások
Kedves
csepp!
Az írásod le nyűgözött,a kedvenceimhez adtam:)
Köszönöm az élményt.
Köszönöm:)
Sziasztok, még csak néhány perce regisztráltam, de máris megváltoztattatok valamit bennem... (2 nap híján 2 hónapja összezuhantam de nagyon, -10kg 3 hét alatt, pszichológus, nyugtatók, antidepresszánsokkal való próbálkozások tömkelege...)
Ma este csak úgy kattingattam a neten, és megtaláltam ezt az oldalt. Biztos vagyok benne, hogy nem véletlenül!
Elolvastam Csepp írását, és nagyon boldog vagyok, hogy MÁR TUDOK SÍRNI!
Köszönöm!
:-)
Honfy Ágnes írásai jutottak eszembe, szép, amit hoztál csepp!
Köszönöm
Unique**
Keep smiling :-)
akiélniakaréséliamiéliőt
Kedves Csepp!
Köszönöm szépen ezt az írást Neked!Erika
Nagyon szívesen!Szeretettel tettem fel!
***
Kedves Csillagfény!
Köszönöm a dalt...
csepp
Kedves Csepp!Írásodhoz talán "passzol" a következő dal: