A csodában reménykedem

Mi a csoda?...
Hát egyszerűen az,hogy a szerelem örök,emberfeletti és titokzatos erejével megszünteti a magányt,
eloszlatja a távolságot két ember között,lebont mindenféle mesterséges válaszfalat,melyet a társadalom,nevelés,
vagyon,múlt,emlékek emeltek közénk.
Mint aki életveszélyben körülnéz és egy kezet keres,mely titkos szorítással üzeni,hogy van még részvét,
van még együttérzés,élnek még emberek valahol.
Otthon minden sokkal egyszerűbb,de titokzatosabb,sejtelmesebb is,mert a legmutatványosabb külföld
sem nyújtja azt az élményt,amit az elhagyott otthon szobái rejtegetnek.
Ez az élmény a gyermekkor.
A várakozás emléke.Ez van minden élet alján.
Erre emlékezünk,akkor is,amikor később egyszer pl. látjuk a Michigan-tavat.
Az a világítás,azok a hangok,azok az örömök és meglepetések,az a reménykedés és félelem,
melyet a gyermekkor zárt magába.
Ezt szeretjük,ezt keressük örökké.
S a felnőtt ember számára talán már csak a szerelem hoz valamit vissza ebből a remegő és reménykedő
várakozásból....
...a szerelem,tehát nemcsak az ágy,s ami és aki az ággyal összetartozik,hanem a keresés,a várakozás,
a reménykedés pillanatai,melyek egymás felé taszítanak két embert.

Sok szeretettel:Erika

Hozzászólások



Kedves Erka!

Köszönöm, hogy olvashattam...
csepp



Kedves Ragyogás!

Köszönöm amit írtál.Nagyon jól estek szavaid,hisz eddig alig irtak valamit beírásaimra.De engem az is örömmel tölt el,ha megoszthatom és olvassák az írásaimat,idézeteimet. Erika



Erka, kedvesem, ha te nem lennél itt közöttünk, üresebb lenne

az oldal, ez biztos. Olyan vagy itt nekünk, mint a sivatagban az oázis...:) Édes, és felüdítő. Köszönöm neked hogy vagy, és írsz! Szebbnél szebb csodás írásaid mindig megmelengetik lényemet:) Áldás. Sajnálom! Bocsáss meg kérlek! Szeretlek. Köszönöm!