A Karácsony Angyala

Forrt benne a harag. Öt évének hiányos szókészletével nem tudta volna elmagyarázni, még ha valaki kérdezte volna, akkor sem, de érezte, hogy őt becsapták, hazudtak neki, félrevezették. Anya elment hosszú-hosszú időre, napokig is odavolt a kórházban, ő pedig apára és mamára volt bízva, mama pedig nem úgy fürdette, és nem olyan kakaót főzött, mint anya. Azt mondták, hogy a Jézuska hoz neki egy kistestvért, hogy játszhasson vele. Hát lehet ezzel játszani?! Csak fekszik és bőg, és állandóan anya ölében van, amikor pedig neki kellene ott lennie, neki, a nagyfiúnak, az egyetlennek, aki anyához tartozik.
Most is ahelyett, hogy anya megnézné, milyen szuper terepjárót épített a legóból, most is „a kicsivel” foglalkozik, neki adja a szeretetét, „a kicsire” figyel, nem Danira, aki pedig igényli és kívánja a törődést. Nagyon fájt az elhagyatottság, a magány, a sivár üresség, ami az anyával való közös játékok helyére lépett.
Meddig lesz ez itt? Mikor viszik vissza a kórházba, ahonnan jött?
Meg kell kérdeznie. Kezébe fogta a terepjárót, és odalépett anyához, aki Bogit büfiztette a szoptatás után.
- Anya, mikor viszitek vissza a Bogit?
- Vissza? – csodálkozott anya. – Dehogy visszük vissza. Most már mindig itt lesz velünk.
Ennél szörnyűbbet nem is mondhatott volna. Daninak kaparni kezdett a torka, és két nagy könnycsepp buggyant ki a szeme sarkából.
- De vigyétek vissza! – kiáltotta. – Nem akarom, hogy itt legyen!
- Ejnye, Dani – szólt anya szigorúan – hagyd abba!
- De nem! – féktelen, elkeseredett dühében a földhöz vágta a kincset, a gyönyörű új terepjárót, ami darabokra hullott.
- Látod, mit csináltál? – korholta anya. – Szedd össze.
- Nem! – kirohant a tűrhetetlen helyzetből, ki a nappaliba.
- Dani! – kiáltott utána anya élesen. A kicsi megrettenve sírni kezdett.
Elkeseredetten bámulta a nappaliban a feldíszített karácsonyfát, aminek először úgy örült. De most… hát milyen karácsony ez? Milyen karácsonyi ajándék ez? Legszívesebben kidobná a kukába. Vagy az ablakon, még jobb! Bogit, bizony, kidobná! Milyen jó is lenne, ha csak úgy, hipp-hopp, eltűnne a Bogi, és akkor anya végre ráérne vele foglalkozni. Ha egyszer anya majd nem figyel oda, megfogja és kidobja az ablakon.
Ebéd után anya őt is lefektette. De mennyire más volt ez, mint régen! Dani érezte, hogy anya puszija nem olyan, mint azelőtt, anya nem is figyel rá, s ő nem azt a gondoskodást, szeretetet kapta, amit megszokott, sőt anya alig várja, hogy még odaléphessen a kiságyhoz, és betakargassa, megsimogassa „a kicsit”. Minek simogatja?! Daninak megint marta a torkát és a lelkét valami, elviselhetetlenül, keserűen. Számított rá, hogy anya mindjárt kimegy, türelmetlenül leste. Ekkor egy kicsit még szótlanul feküdt, hogy anya azt higgye, ő is elaludt, aztán felkelt, és először csöndben odatolta a széket a szobájuk ablakához, fellépett rá, kinyitotta az ablakot, majd odalépett az alvó Bogi kis rácsos ágyához. Fuj, de utálja. Most fogja, és kidobja az ablakon. A harmadik emeletről jó nagyot fog esni, és megszűnik, nem lesz többé. Akkor anya már csak őt, Danit szeretheti. Fellépett a rács alsó szélére, hogy be tudjon hajolni, és felnyalábolta a testvérét. Magához ölelte, érezte, milyen súlyos – és azt is, milyen puha és jó illatú, de ezzel most nem törődött. Szorította, hogy el ne ejtse, amíg odaérnek, és az ablak felé fordult.
Valaki az útját állta. Valaki, akit még sohasem látott. Egy bácsi állt előtte, sportcipőben, fekete farmerban, fekete pólóban, hosszú, hullámos fekete haja a vállára omlott. Ha Dani kicsit idősebb lett volna, akkor megállapíthatta volna, hogy fiatal férfi az illető. Így csak azt látta, hogy egy idegen, aki valahonnan idecsöppent a szoba közepére – de az biztos, hogy nem az ajtón jött be. Keskeny vágású fekete szeme jókedvűen hunyorított, ám a fejét helytelenítően csóválta.
- C-c, ezt nem szabad – mondta, és nem mozdult az útból. De Dani sem tudott mozdulni a döbbenettől. Ki ez, és hogy került ide?
- Én vagyok a Karácsony Angyala. Vagy az őrangyalod, ahogy tetszik – válaszolt a bácsi Dani gondolatára. – Azért jöttem, mert olyasmit akartál tenni, amit később megbántál volna.
- Én nem… – próbált volna tiltakozni, de érezte, hogy fölösleges minden hazudozás. A fekete szem a veséjébe látott, és ezt Dani pontosan tudta. Megszégyenülten elhallgatott.
- Tedd vissza Bogit – javasolta az angyal. – Segítsek?
Dani bólintott, és közben újból kaparták a torkát a könnyek. Hiába volt minden, nem sikerült megszabadulnia „a kicsitől”, és még ráadásul rajta is kapták, biztosan meg fogják büntetni. Érezte, hogy egy erős kéz elveszi tőle a kislányt, és azonnal megkönnyebbült. Bogi máris a kiságyban feküdt, és mélyen aludt továbbra is. Az ablak magától becsukódott. A bácsi, aki angyalnak nevezte magát, lezseren elvetődött abban a fotelben, amiben anya szokott szoptatni, és hosszú lábait keresztbe rakva láthatóan kényelembe helyezte magát. Kibontotta a szaloncukrot, ami az asztalra volt készítve, majd jóízűen megette. Dani határozatlanul nézte. Nem így képzelte el az angyalokat. Erős késztetést érzett, hogy megszólítsa, és kiderítse, ki is ő tulajdonképpen.
- Hogy hívnak?
- Achentiel – válaszolt tele szájjal, és nagyon jókedvűen.
- Ezt nem tudom megjegyezni. Ki se tudom mondani – motyogta kedvetlenül.
- Dehogynem – az angyal átható tekintete kitartóan és komolyan figyelte, míg Dani szája hangokat formált:
- Ahhen… tiel…
- Na látod. Megy ez – mosolyodott el ismét.
- De te nem is vagy angyal – jelentette ki.
- Miért ne lennék? – kérdezte derűsen.
- Hát… mert nincs szárnyad.
- Szárnyakat akarsz? – felállt, s máris két óriási, hófehéren csillogó szárny nőtt ki a hátából. Meglengette őket. Vidáman ráhunyorított a tátott szájú Danira. – Megfelel?
- Hát… de nem olyan hosszú ruhában kéne lenned?
- Áh, a hosszú ruha uncsi. Nagyon kevesen hordják már. De ha neked így jó… – fekete utcai ruhája földig érő, bő fehér inggé változott, és az angyal rákacsintott a fiúra. Dani oldódni kezdett. Nagyon tetszett neki a mutatvány a szárnyakkal és a ruhával.
- Mit tudsz még? – kérdezte kíváncsian.
- Például legózni. Azt nagyon szeretek. A meglévő lehetőségekből valami újat kihozni: egész jó teremtési gyakorlat – két kézzel belemarkolt a nagy doboz legókockába, és Dani felé nyújtotta. A jókora marék kockából az angyal tenyerén Dani szeme láttára állt össze egy hajszálra ugyanolyan terepjáró, mint amilyet az imént földhöz vágott. Amikor készen lett, egy pillanatig megtartotta az alakját, aztán a kockák ide-oda mozdulva egy még merészebb tervezésű, még nagyszerűbb terepjárót formáltak ki.
- Ááá – lehelte döbbenten, és kezébe vette a járművet. Az mintha meleget árasztott volna magából. Vagy az angyal tenyere volt a meleg? Vagy körülötte volt érezhető az a sugárzó melegség, ami annyira hasonlított a szeretetre?
- Mindent helyre lehet hozni – mondta az angyal, és zengett a hangja. Dani még hosszú évek múltán is emlékezett a szavaira. – Igyekezz mindig mindent a legjobban csinálni, de ha mégis hibázol, tanulj belőle, hogy legközelebb ne kelljen elkövetned ugyanazt a hibát.
Bogi álmában halkan nyöszörgött egyet. Dani feléje fordult.
- De ő akkor… mindig itt lesz?
Az angyal bólintott.
- Pár év múlva nagyon fogsz örülni, hogy most nem dobtad ki az ablakon – szólt, és fekete szeme megint Daniéba mélyedt. – Szükséged lesz az ő segítségére. Hunyd be a szemed.
Engedelmesen behunyta. Mintha álomban lenne, egy képet látott: felismerte magát, ahogy, mint felnőtt férfi, magába roskadva, óriási bánattal a szívén ül, a fájdalomtól megtörten – és Bogi, a testvére, szintén felnőtten, átöleli és beburkolja a szeretetével. Érezte a fájdalmat, és érezte a melengető szeretetet. Kinyitotta a szemét. Az angyal eltűnt. A szoba fájóan üres maradt a hiányától.
- Hová lettél?
- Itt vagyok – szólt a simogató hang a távolból. – De mindig veled leszek, csak hívnod kell.
Dani megnyugodott. Ránézett az azóta is a kezében tartott játékra, majd az alvó húgára. Lassan felemelte a kezét, és a gyönyörű terepjárót a kiságyba helyezte, hogy ha Bogi felébred, rögtön meglássa. Anya éppen ekkor nyitott be.
- Mit csinálsz, Dani?
- Ajándék – és ujját a szájára téve utánozta az angyal jókedvű mosolyát – egy angyaltól kaptam. Pszt, anya, fel ne ébreszd.

Címkék:

Hozzászólások



Ragyogásnak

A felemelkedés befelé történik, ha úgy érzed, felemelkedtél, akkor szerintem egy belső utat jártál be magadban. De nem hozzám; én csak egy jelzőtábla vagyok az úton.



Édes Ara:) Nincs mit. Jól esett, és most "felemelkedtem"hozzád:)

Mottóm: nem a hangszer vagy a muzsika számít, hanem a dallam, ami belőlünk jön, mert ha az megvan..... a lelkünk, szellemünk kommunikál egymással.



Drága Ragyogás,

Drága Ragyogás, köszönöm. :)))



Drága Ara Rauch, és Angela- M! Kedves Ünnepet szereztetek nekem

Ezzel a csodálatos kis novellával, amelynek szerzője, a hsz-éből kiderült: Ara Rauch. Áldja meg az Úr ezért a szép és kedves, tisztaságot tükröző gondolatáért, mely a mi Angel-M-ünknek köszönhetően ide is felkerült, a Secret oldalra.

Magam részéről csak annyit tennék hozzá Angel-M-nek, hogy, amikor idemásolok valamely szépséges írásművet, idézőjelbe teszem, és a végén megírom a szerző nevét. Ha nincs, : Szerzője Ismeretlen. Forrás: Internet

Teszem ezt csak azért, hogy szeretetemet átadhassam most nektek:) ezért a remek műért, s, hogy a tisztázást kettőtök között olvasva, boldogság érzetemet megoszthassam veletek.
Szeretettel: Anikó

/ Ara Rauch, kedvesem, az oldaladra,: is megírtam szeretetteljes hálámat. /

Mottóm: nem a hangszer vagy a muzsika számít, hanem a dallam, ami belőlünk jön, mert ha az megvan..... a lelkünk, szellemünk kommunikál egymással.



Kedves Angel-M, nagyon

Kedves Angel-M, nagyon sajnálom, hogy elkéstél a hozzászólásoddal, megkímélhettük volna egymást pár dologtól. Nem teszem írásvédetté a különböző honlapokon fent lévő írásaimat, hiszen (lehet, hogy ez hiba) fel sem merült bennem, hogy ha valaki talál valahol egy írást, az írást közli, de nem közli az íróját. Ez még egy mondatnyi idézetnél is megengedhetetlen. Szerintem. Biztos, hogy azon a két helyen, ahonnan kimásolhattad, fel volt tüntetve az író (utalok erre a mondatodra: "Mivel nem volt író,ezért azt közölni sem volt módom.").

A kellemetlenség nem abból származott, hogy ezen az oldalon is olvashatták az írásomat, mert mint említettem, ennek örülök, igazán kedves hozzászólások születtek. Abból származott, hogy ezzel a tetteddel kétségbe vontad az írói hitelességemet, ennek meg nagyon nem örülök. De így már, a helyreigazítással együtt rendben van a dolog, fátylat rá.



Kedves Ara!

Még valami lemaradt.
Kérdezted,máshol közöltem-e esetleg az írásodat.Megnyugtatásodra még ezt gyorsan leírom,nem,nem közöltem sehol máshol.Tőlem nem került be semmilyen más fórumra!
Remélem így már tényleg minden rendben van :o)))



Helyreigazítás

Kedves Ara!

Ma érkeztem haza egy hosszabb útról és olvastam az emailjeim között az alábbi leveledet,amit most itt teljes terjedelmében közlök,ahogyan kérted.
Sajnos már fogalmam sincs milyen oldalon olvastam ezt a csodaszép írást,de mint mindenki más ezen az oldalon,ha találok valami szépet,magával ragadót,azt kimásolom és beillesztem ide.
Nem saját tollammal ékeskedtem,és azt hiszem rajtad kívül senki sem értette félre.Mivel nem volt író,ezért azt közölni sem volt módom.
Hidd el nekem,minden rossz szándék nélkül osztottam meg az olvasókkal.
Egyet azért nem értek.Ha neked ebből ekkora hátrányod származik,miért nem védted le!Sok oldalon megjelent írást tesznek másolhatatlanná,ha a szerző nem szeretné terjeszteni.Ma már ez nem jelenthet problémát.A világhálón minden mindenki által hozzáférhető és másolható,ha csak külön a szerző erre utalást nem ad!!!
Mindezek ellenére utólag bocsánatot kérek ha kellemetlenséged származott abból,hogy ezen az oldalon is elolvashatták e kedves kis történeetet.

És akkor íme a levél,amit ma kaptam:
"Kedves Angel-M, nagy meglepetés ért tegnap, amikor böngésztem az interneten. A the secret oldalon a te blogodban, a te neved alatt, megtaláltam a Karácsony Angyala című novellámat. Még fogadtad is a gratulációkat, és engedélyt adtál Radó Hajnalnak, hogy a saját blogjába tegyen fel belőle részletet. Ezt a részletet ugyan nem találtam meg a the secret oldalon, de nem tudom, hogy Radó Hajnalnak van-e máshol blogja, ahová feltehette. Valamint Ragyogás is írja a blogjában, hogy elküldte az unokájának:

Remélem, csak tévedés történt, és szeretném, ha baráti hangnemben meg lehetne ezt beszélni veled. Annak tudom be, hogy nagyon tetszett neked ez az írás, és ennek örülök is. Szándékosan azért nem írtam konkrétumokat a novella utáni hozzászólásomba, hogy neked legyen lehetőséged a helyesbítésre. Tisztelettel kérdezlek, honnan másoltad ki a novellát, melyik oldalról? Azt lehetetlennek tartom, hogy nem tudtad, ki írta. Tudtommal három helyen van fent ez az írásom a neten, ezek közül a the secret oldalon a te neveddel, 2009. 10. 16-i dátummal, valamint az én saját irodalmi honlapomon 2008. 12. 09-i dátummal, és a tudatosság.com oldalon 2008. 12. 10-i dátummal, a két utóbbi helyen jól olvashatóan a nevemmel, tehát elég jól bizonyítható ezek alapján, hogy melyik volt az eredeti. Van még esetleg más hely / oldal is, ahová feltetted ezt vagy bármely más írásomat?

Mivel engem ezzel a tetteddel egy lehetetlen és nagyon kínos helyzetbe hoztál, azt nem tartanám korrektnek, ha törölnéd az írást, mivel már nagyon sokan olvasták, és mindenki azt gondolta, hogy te írtad, ez a hozzászólásokból kiderül, és ezt te is hallgatólagosan elfogadtad. Szerintem kizárólag az lenne becsületes eljárás, ha egyrészt feltüntetnéd a nevemet íróként, másrészt kijavítanád a novella elején a címet (névelő nélkül, Karácsony Angyala a címe) harmadrészt pedig te magad írnál egy helyesbítést, valamint Radó Hajnalt és Ragyogást is külön értesítenéd, hogy ők is javítsák ki a szerző nevét, és ezen kívül elhelyeznéd az oldalon az eredeti anyag linkjét is.

Azt tudjuk, hogy nincs jó és rossz, nincsenek hibák és bűnök, csak választások vannak, tettek és a következményeik, amikből leszűrhetjük a konzekvenciákat. Te most ezt a tapasztalást választottad, hogy ennek a tettednek a következményeit így vagy úgy megéld. Azt még nem tudom, hogy én hogyan és mivel vonzottam be ezt magamnak, de beláthatod, hogy rám, mint íróra, nem vetne túl jó fényt, ha ezek után ezzel a novellámmal, vagy akár csak az Achentiel névvel bárhol megjelennék, holott épp most akartam beküldeni egy irodalmi pályázatra éppen ezt a novellát (november 30-án jár le a beküldési határidő), és a most megjelenés előtt álló regényemnek is fontos szereplője Achentiel. Még két másik létező is szerepel benne, és tudtommal ők hárman jelenleg a Földön az én személyemhez kötődnek, és nekem adtak jogot arra, hogy "felhasználhassam" a nevüket az irodalmi alkotásaimban. Tehát ez az esemény most drasztikusan bekorlátozta az én írói tevékenységemet, mivel így Achentiel nevét, ami egyébként, mint említettem, hozzám kötődik, nem tudom szabadon alkalmazni.

Achentiel nem egy kitalált figura, hanem olyan éteri létező, akivel napi, élő kapcsolatban vagyok, és most állandóan itt érzem a jelenlétét, nyugtat, csendesít, és szükségem is van rá. Te, aki angyalnevet vettél fel nicknek, nyilván tudod, hogy az ő világukban nincs ítélkezés és harag, csak szeretet és elfogadás. Még szerencse, mert ha most ő a szeretetteli támogatásával nem állna mellettem, egész másképpen éltem volna meg ezt a dolgot, ami, mit tagadjam, nagyon felzaklatott.

El tudod most már képzelni, milyen komoly következményei lesznek rád és rám nézve is, ha nem teszünk meg mindent, tisztességgel rendbe hozni ezt az ügyet? Ebből csak úgy tudunk most már viszonylag sérülésmentesen kijönni, ha korrektül végigcsináljuk, vállalva a következményeket.

Mivel te hoztál engem ilyen helyzetbe, neked kell lépned, de rád bízom, hogyan hozod rendbe. Ha akarod, leközölheted ezt az egész levelemet (részleteket nem, ahhoz nem járulok hozzá), vagy te magad megfogalmazhatod pár mondatban, mi történt. Egyet kérek: ugyanazon nyilvánosság előtt történjen, mint akik előtt a saját neveddel leközölted az írásomat.

Üdv Ara Rauch

--

www.ittakezem.gportal.hu"

Remélem így már teljes a kép és nyugodtan hajtod álomra a fejed.
Szép estét!

Angel-M



helyreigazítás

Kedves Angel-M, négy napja várok, hogy jelentkezz, sajnos, nem várhatok tovább. Lehetőséget adtam neked a helyreigazításra, de holnap lejár egy irodalmi pályázat határideje, ahová be akarom küldeni ezt a novellát. (Lehet, hogy már így is elkéstem, ugyanis egy másik pályázatra már régebben beküldtem, és onnan még nem kaptam visszajelzést.)

Köszönöm, hogy népszerűsítetted a novellámat, örülök, hogy sokan elolvasták és sokaknak tetszett, de az nem volt korrekt, hogy a saját neved (nicked) alatt tetted. Az sem volt korrekt, hogy azoknak, aki gratuláltak neked, nem jelezted, hogy nem a te saját írásodhoz gratulálnak.

Tudtommal három helyen van fent ez az írásom a neten, ezek közül a the secret oldalon a te neveddel, 2009. 10. 16-i dátummal, valamint az én saját irodalmi honlapomon 2008. 12. 09-i dátummal, és a tudatosság.com oldalon 2008. 12. 10-i dátummal, a két utóbbi helyen jól olvashatóan a nevemmel, tehát elég jól bizonyítható ezek alapján, hogy melyik volt az eredeti.

Ezek után még egy kérdésem van hozzád: van-e még esetleg más hely / oldal is, ahová feltetted ezt vagy bármely más írásomat a magad neve alatt?

Üdv Ara Rauch



Kedves Angel-M, mivel ezen

Kedves Angel-M, mivel ezen az oldalon nem tudok neked privát üzenetet küldeni, nagyon örülnék, ha megkeresnél az (a személyes lapomon megtalálható) címen.

2009. 12.04. Elnézést, kénytelen voltam a mélcímemet kiszerkeszteni, mivel eszméletlen spam áradatot kaptam az elmúlt napokban.

Üdv Ara



Kedves Ragyogás!

Akkor lehet,hogy ez nektek szól:o)! Tudod,nincsenek véletlenek....



Uram Jézus Angyal! A lányom most várja a kistesóját Levi unokám

Levente unokám mellé, aki Dani lesz. 11. 10.



Kedves Deryl és Hajni!

Nagyon örülök,ha szép érzéseket csaltam a szívetekbe!
Most már elárulom.....pont ez volt a (hátsó)szándékom :o)))))

Csodaszép napot mindenkinek!



Engedelmeddel...

Kedves Angel-M!

Ez annyira nagyon szép,hogy ennél már csak az érzések szebbek,
melyeket közvetítettél vele :D
Teljesen képpé formáltam magamnak ill. egy kis filmmé.
Nagyon jó volt :D

Utólagos engedelmeddel 1 gondolatot bemásoltam belőle a blogomba.

Köszönöm!!!

****************************************
A hit az "örök elixír",amely a gondolati impulzusnak életet,
erőt és cselekvést kölcsönöz. /Napoleon Hill/



Drága Angel-M!

Annyira örülök, hogy ezt leírtad és olvashattam.
Megmelengette a szívemet és jólesik így aludni menni. Köszönöm!
Szeretettel:
Deryl