Müller Péter:Boldogság,önmegismerés

" Mit jelent az, hogy önmagunkat megismerni?

Ez a leglényegesebb kérdés, amit manapság a legsűrűbb homály borít. Azt hisszük, hogy ez olyasminek a fölismerése, hogy ilyen és ilyen ember vagyok, rossz szokásaim, szenvedélyem, természetem, indulataim, vágyaim, hangulataim vannak, olyan negatív “tulajdonságaim”, melyeken nem tudok változtatni, és sok gondot okoznak az életemben.

Fölismerjük, hogy érzéseinken nem tudunk “uralkodni”. Féltékenyek vagyunk, hiúk, nagyravágyók, önzők, érzékiek, “hülyék”, naivak, becsaphatók, lusták, tehetetlenek, gyávák, vakmerők, agresszívek, melankólikusok, deprimáltak, sóvárgók, képtelenek vagyunk szeretni másokat s gyakran magunkat is.

Ez még nem önmegismerés.

Az önmegismerés egyetlen mondat: halhatatlan, isteni szellemiség vagyok, fényes öntudat, aki mindezek fölött áll!

Ha erre rádöbben valaki, azonnal fölfedezi, hogy lelkében egyetlen statikus tulajdonság nincs! Minden állandó mozgásban van, s bármikor megváltoztatható! A múltat át lehet formálni, a jelent ki lehet cserélni, a jövőt meg lehet idézni!

Egy zen-mester barátom, aki egyébként a keleti harci művészetnek világhírű képviselője volt, azt mondta egyszer:

- “Azt csinálok magammal, amit akarok!” Ez az önismeret.

Amíg ez nem születik meg, úgy működünk, mint a hibásan beprogramozott komputerek: azonos kihívásokra azonos válaszokat adunk.

És ez így működik mindaddig, míg a programot át nem írjuk.

Amíg az ember nem ébred önmagára, számtalanszor elismétli ugyanazt a hibás menetét, melyben mindig vesztes maradt. És bármennyire is szenved ettől, képtelen rajta változtatni, mert nem ő uralja a lelkét, hanem lelkének ismeretlen erői uralkodnak őrajta. Azt mondja: “Mit csináljak, ha egyszer ilyen vagyok?!” És olyan lesz, mint egy kapitány nélkül hánykolódó hajó: minden külső hullámzás is vihar játékszerévé válik. És nemcsak a mélyen beléje rögzült “nem szeretem” tulajdonságán nem tud változtatni, de még egy futó hangulat is oly mértékben elboríthatja, hogy az életkedvét is elveszíti.

Figyeld meg, hogyan működsz: valaki megbánt, rosszul szól hozzád, s órákon, heteken, hónapokon, éveken át hurcolod magaddal a sérülésedet. Amíg az ember nem ismeri meg önmagát, teljes egészében a körülményei rabja.

Nincsen hatalma önmaga fölött, s képtelen lelkének erőit átminősíteni. Beletörődik abba, hogy ő ilyen, s erről az “ilyenségről” azt hiszi, hogy megváltoztathatatlan.

Ezzel nem azt akarom mondani, hogy nincs sajátos természetünk. Minden embernek sajátos karaktere, jelleme, temperamentuma van. Ezen nem lehet és nem is kell változtatni.

Az őz csak őzmódon, a tigris csak tigrismódon, és mindenki csakis a saját természete szerint lehet boldog.

De ilyen, hogy rossz természet - nem létezik! Csak rosszá tett természet van!

És ezt jóvátenni csakis úgy lehet, ha először is vállaljuk azt az igazságot, hogy valamikor - félmúltban, múltban vagy régmúltban - nem a külvilág, hanem mi magunk tettük ilyenné magunkat.

Másodszor pedig, ha fölébred a Kapitány, irányító Centrumunk, a bennünk lakó isteni lélektudat.

Minden változást csakis ő tud végrehajtani. Ez a gnózis.

A tudás.

Annak tudása, hogy mindenki saját boldogságának vagy boldogtalanságának a kovácsa.

Aki ezt a tudást a világból ki akarja irtani, azért teszi, hogy korlátlan Hatalmát az emberi lelkek fölött kiterjeszthesse.

Öltözzön akár a politika, a pénz, a gazdagság, az ideológia vagy éppen a vallás mezébe: azt akarja, hogy irányítható légy. Kívülről, fölülről, alulról és oldalról - de semmi esetre sem önmagadból.

“Tőlem függ a sorsod! Én adom, vagy nem adom meg néked, amire szomjas vagy, s ami hiányzik!”

Így aztán a gyenge, szolgalelkű ember tehetetlenül rátapad a külső körülményeire. Boldogságának indítókulcsa mindig mások kezében van. Másoktól várja üdvét, örömét, vidámságát, kényelmét, pénzét, szerencséjét, jólétét és bármiféle “beteljesülését” - és nem veszi észre, hogy éppen ez a kiszolgáltatottság, ez a függés az oka rossz közérzetének.

Ezért nevezi az Írás a sötétséget “külső sötétségnek” - mert ha az ember önfényét nem leli, kívül keresi, s ott nincsen.

Aki nem önmaga lámpása: sötétben jár."

"Amit az ember magára hagy, amivel nem törődik, az bekoszolódik... Ez a lelkünkkel is így van. És a kosz a koszt vonzza. Sötét gondolat a sötétséget, félelem a félelmet, hiúság a hiúságot, önzés az elvakultságot és a halált. Amire hangolod magad, azt fogadod magadba. Annak leszel médiuma, eszköze, tettestársa és megvalósítója. Ez a törvény a láthatatlan világra is vonatkozik. Jó pillanatainkban angyalok vannak körülöttünk. Ha nem is látjuk, de érezzük őket."

"Egy lényeges dologra felhívom a figyelmedet. Szeretni csak fölfelé lehet. Nem lefelé, csakis fölfelé.
Senkit sem szeretünk azért, mert buta, gonosz, aljas, csúnya, büdös, kellemetlen, gyenge, gyáva - hanem azért, mert okos, jó, szép, kellemes, erős, bátor. Még akkor is, ha nem ilyen - ha szeretjük, belelátjuk vagy beleképzeljük mindezeket az értékeket. Ha azt mondod: "olyannak szeretlek, amilyen vagy", nem igaz! Mert ha valóban szeretsz, többnek látsz, mint amilyen vagyok. Ha szeretsz valakit, fölfelé nézel rá, minőségileg többnek látod. Mai kifejezéssel azt mondhatnánk, hogy a szeretet nem objektíven lát. Aki szeret, az nem a szemével, hanem a szívével lát."

"Sokféle jövőnk lehet. Ennek szálait éppen most szőjük. S ha valóságnak hisszük a boldogtalanságunkat és a diszharmóniánkat, ha valóságnak hisszük a szenvedélyünket és a félelmünket, akkor azt szőjük bele az idő szövetébe."

"Sajnos a bankok nem fogadják el az Isten pénzét. De az élet igen. Úgy hívják: öröm. És ez csak akkor bukkan föl, ha megszabadulunk attól a hibás programtól, mely konokul működtet bennünket."

"Amíg nem éled át, milyen a másiknak, addig nem tudsz szeretni. Amíg nem fáj neked a fájdalom, amit másnak okozol, nem tudsz szeretni. A karma nem büntetés, hanem tanítás: megtanít, milyen a másiknak lenni; mit érez, hol fáj neki. Amíg nem fáj a seb, amit másokon ejtesz, és nem vérzel tőle te is, addig nem tudod, mi az, hogy »vele« és »együtt« és »közösen«. Együtt érezni valakivel csak akkor lehet, ha az én idegeim is összerándulnak attól, amit benne én okozok."

/Müller Péter írása,idézetei/

Hozzászólások



koöszi

Jó volt olvasni köszönöm!