Tisztítsd meg a gondolataidat!

Forrás: Nők Lapja Cafe

Feltűnt már, hogy egy nagytakarítás során mennyi kacat kerül elő, amelyekről azt hitted, nem tudnál megválni tőlük? Idõnként meg kell szabadulni a felesleges vacakoktól. Ahogy a lakásunkat, úgy az elménket sem árt kitakarítani.

Talán fel sem fogjuk, hogy mennyivel könnyebbé tudjuk tenni az életünket, ha rendszeresen szelektáljuk a felgyülemlett érzéseket, emlékeket.

Társak az életúton

Egy kínai közmondás szerint: „Úgy éld az életed, mintha egy híd lenne! Kelj át rajta, de ne építsd rá a házad!” Mit is jelent ez a gondolat? Minden ember halad az útján, s mint egy valós ösvényen, itt is akadhatnak akadályok. Gallyak, kövek, amelyeket meg lehet kerülni vagy odébb lehet lökni, hogy továbbsétálhassunk. Az is megoldás, ha az akadályok megjelenésekor letérünk az útról, s egy másik csapáson haladunk tovább, ám ezek általában rossz ötletek. Észre fogjuk venni, hogy azon az úton is lesz egy hasonló akadály, csak még nagyobb, mint az eredeti, és ezt már nehezebb lesz elgördíteni magunk elől.

Minden ember, aki jelenleg fontos az életünkben, valamilyen információt hordoz számunkra, amelyből tanulnunk kellene, vagy segítséget hoz ahhoz, hogy tovább tudjunk haladni az utunkon. Jó esetben ezek az emberek hosszan megmaradnak mellettünk, és kellemesebbé teszik mindennapjainkat, ám sokszor csak arra a bizonyos időre csapódnak mellénk társként, amíg meg nem oldjuk az adandó életfeladatot. Nehéz ezt felismerni, és elengedni azokat, akikkel már nincs dolgunk, ám fontos dolog, mert a továbbiakban lehet, hogy csak akadályozzuk egymás életét.

Ne dédelgess fájó emlékeket!

Egy szakítás után még hónapok is eltelhetnek úgy, hogy egykori társunk annyira mélyen él bennünk, hogy képtelenek vagyunk egy új kapcsolatra. Eszünkbe jut tárgyakról, dalokról, illatokról, hangulatokról. Ezeket kellene kitakarítanunk. Nem azt jelenti, hogy exkedvesünknek még az emlékét is töröljük ki magunkból! Azok a dolgok, amelyekből tanultunk valamit, örökre megmaradnak bennünk, de a felesleges holmit dobjuk ki! Ne őrizzük meg a leveleit, az értéktelen ajándékait, ne hagyjuk a falon a fotóit! Rámoljunk mindent egy dobozba, ragasszuk le, és tegyük el a szekrénybe, hogy ne legyenek szem előtt!

Ha esetleg felbukkan a következő nagy Ő, vajon mit szól majd ahhoz, ha a lakásunkban még látja az előd holmiját? Fontos dolog, hogy ne csak a hálószobánk legyen „tiszta”, hanem a nappali is, hiszen általában azon keresztül vezet az út a hálóig. Ha az érkező vendég a nappaliban meglát egy fotót vagy egyértelműen az extől való tárgyat, lehet, hogy nem akar majd bemenni a hálónkba. Ezt a gondolatot átvitt értelemben is vehetjük. Ha egy randevún az előző kedvesünkről tartunk kiselőadást, nem biztos, hogy a velünk szemben ülő csillogó szemű egyén akar majd életünk leendő párja lenni… Próbáljunk fordítottan gondolkodni? Mi mit szólnánk, ha friss kapcsolatunkban ilyen-olyan formában jelen lenne a számunkra ismeretlen régi kedves? Mi sem örülnénk annak, ha folyton belebotlanánk valamibe, ami szerelmünket az előző párjára emlékeztetheti.

Engedjük el a régi kedvest!

• Üljünk le a szoba egyik nyugodt sarkában, gyújtsunk gyertyát, füstölőt, és fogalmazzuk meg, hogy mit szeretnénk. „Kész vagyok egy új kapcsolatra. Elengedem a feleslegessé vált érzelmeimet, a megkötéseimet, melyeket tudatosan vagy tudat alatt okoztam magamnak.”

Sokkal könnyebbnek, felszabadultabbnak fogjuk magunkat érezni. Ha muszáj, kézzelfoghatóvá is tehetjük mindezt. Vegyünk egy cérnaszálat, és elmélkedés közben kössünk rá annyi csomót, ahányszor azt érezzük, hogy még a régi kapcsolat rabjai vagyunk.

Tanulj meg megbocsátani!

• A megbocsátásban is segíthet ez a „játék”. A cérnaszálra annyi csomót kössünk, ahányszor megbántott minket az egykor fontos ember. Részletesen idézzük fel a fájó pillanatokat, hagyjuk, hogy újra átjárjon minket a csalódás érzése, és engedjük el! A sírás megtisztítja az elmét. Mint mikor az eső lemossa a téren a szobrokat, mi is tisztábbá válunk a könnyeink által. Ha ezzel megvagyunk, tépjük el a cérnát, vagy egyszerűen gyújtsuk meg egy hamutartóban! Szellőztessük ki jól a lakást, és élvezzük kicsit a felfrissülés állapotát!

Szellőztesd ki a gondolataidat!

A „takarítást” megtehetjük a szabadban is. Sétáljunk egy őszi parkban vagy erdőben. Figyeljük a földön heverő sárga leveleket! A növények is elhullatják a leveleiket ahhoz, hogy tavasszal újakat tudjanak növeszteni. Gondoljuk végig, hogy mi az, amit elveszítettünk. Valóban szükségünk van rá? Tényleg nem tudunk nélküle élni? Vagy csak félünk az újtól, az ismeretlentől, és inkább a biztos rosszba kapaszkodunk?

Ugyanezt a tisztítást megtehetjük régi barátokkal, kollégákkal, munkahelyekkel vagy előző lakásunkkal is. Szabaduljunk meg mindentől, ami már szükségtelen! Ahogy letöröljük a polcokról a port vagy kimossuk a függönyöket, az elménket is takarítsuk rendszeresen! Ahogy egy szellős lakást könnyebb berendezni, úgy életünkbe is egyszerűbben tudjuk majd bevonzani az új, pozitív dolgokat. Jönnek az új barátok, akik ösztönöznek, energiával töltenek fel, jön az új kedves, aki inspirál, aki mellett újra fontosnak érezhetjük magunkat.

Minden elmúlt szerelem közelebb visz minket egy tökéletesebb kapcsolathoz. „Te vagy a szikla, aki miatt tengerré nőttem.” Vagyis: Az egyik fél hajdan vízcsepp volt. Minden érzés, emlék, tapasztalat egy-egy cseppel nagyobbá tette. A másik porszem volt, mely az idők során sziklává nőtt. S a tengernek sziklára van szüksége, a sziklának pedig tengerre. Egy porszemet elsodorna a tenger, egy vízcsepp pedig azonnal felszáradna a sziklára hullva…

Hozzászólások



Igaz!

Nekem is tetszik. Elgondolkodtató... és ha elgondolkodsz rajta, rájössz, hogy igaz! :)



Ez nagyon

Ez nagyon tetszett!!!
Köszönöm Anett :)