A gőgös pillangó

Egyszer egy pillangó nem gondolta végig,hogy nem olyan egyszerű repülni az égig.
Dalos pacsirtának a jó kedvét elvette és a törékeny kis fecskét kinevette.
-Nektek az elég ha látjátok a Napot? Én látni fogom az összes csillagot!
Nekiveselkedett és csapdosta szárnyait,hogy valóra válthassa esztelen álmait.
Olyan gyorsan repült,ahogy csak tudott és a földtől távolodva egyre feljebb jutott.
Gőgös pillantással a rétre tekintett és elkacagva magát a világra legyintett.
Aztán nagy robajjal megdörrent az ég:
-Szent szűzanyácskám,eljött hát a vég?
A megvadult szél úgy elkezdett fújni,hogy a pillangónak nem volt hova bújni.
Dobálta kis testét ide,s oda,szegény erőlködött,de nem jutott sehova.
És amikor már érezte,itt vesztét lelé..
az éjszürke felhőkből egy gólya repült felé.
Meglátta a pillangót,baját megértette és meggyötört kis testét a hátára felvette.
-Hazaviszlek téged,te buta álmodozó ,hisz hol virágaid élnek neked csak ott a jó!

S bármilyen magasra is visznek vágyaid,csak addig repülj fel,mit elbírnak szárnyaid!

Mindenki csak annyit vállaljon,amennyire képes és azt sem hiúságból,gőgből tegye:Erika

Hozzászólások



Kedves csillagfény 21!

Érdekes megközelítés amit írtál.A gólya ugyan segített a pillangónak,de a tanulságot magának kellett megtalálnia.Erika



Mondja ezt a gólya, aki valójában felrepítette

a pillangót.Nahát!Érdekes!