Benső ráhangolódás

Szeretni nem lehet szkafanderben-csakis meztelenül.
Aki szeret védtelen.
Nem védi az önzés páncélja.
Nem taszít,de magához ölel.
Nem védi,hanem kitárja magát,átérzi mások baját.
Ugyanakkor levetni a páncélt,átvenni a mások negatív,nyugtalan,szorongó
rezgéseit veszélyes.

A finom lelkű ember például zajérzékeny.Tudja,hogy a nagy dolgok csendben születnek és ott érlelődnek.
Csendben,nyugalomban ahol nincs lárma és zűrzavar.
Tengerpart,sivatag,magányos hegycsúcs:itt születnek a csodák.
Isten közelben csend van.
Lármát azért csinál az ember,hogy Istent ne hallja.Az Isten ugyanis halkan szól,s üvöltés és a zaj azt elnyomja.
A tombolás,szüntelen fecsegés"háttérzaj" arra való,hogy az ember önmagát sose hallja meg.
A csendtől való irtózás az egoista világ biztos jele.

Minden adáshoz kell egy vevő is,minden kisugárzáshoz egy rezonencia.
Minden "kivülről" jövőhöz egy "benső" hangoltság.

Ahol az ember erős,ott nem lehet megfélemlíteni.
Ahol valóban nyugodt-ott nem lehet kiborítani.
Aki nem megkísérthető-azt nem lehet megkísérteni.....

Jogunkban áll eldönteni,kinek és minek adjuk oda magunkat.
...És jogunkban van eldönteni,ki mit vesz fel a maga "Noé bárkájába" mit olvas,milyen zenét hallgat,
ki a barátja,kikkel érintkezik s egyáltalán milyen világ adásaira hangolja magát.

A kínai hagyomány a bölcs teknősbéka példáját említi:
kidugja a fejét,ha dolga van,s visszahúzódik a páncéljába,ha fénytelen, sivár világ ingerei érik.
Persze, ehhez a taktikához nemcsak jó erős sugár védett páncél kell,de az is...
.....hogy belül a páncélban,derű legyen,fény és békesség.

Szeretettel:Ágica

Hozzászólások



Aki szeret védtelen - Ezt

Aki szeret védtelen - Ezt pofázom már mióta. Az érzelmek elgyengítik,kiszolgáltatottá teszik az embert

A félelem dühhöz vezet, a düh gyűlölethez vezet, a gyűlölet szenvedéshez vezet. A harag hatalmas erőt ad.



gondolatsorozat a GONDOLATRA...

Szkafander...
A testünk - a lelkünk (és a benne működő szellemünk ) szkafandere, védőburka, szállítója... levetni majd abban a pillanatban fogjuk, amikor már nem lehet használni, működésképtelenné vált.
Ölelni a szkafanderben IS lehet, és szeretni is.
Szeretni bárhogy lehet, nincs akadálya.
A meztelenség a mez-telenség szimbolikája.
Amikor nem viselünk álarcokat, vagyis ál-arcokat.
Felvállaljuk önmagunkat, ahogy vagyunk... a hibáinkkal együtt.

Nem jelenti, hogyha felismertük, megláttuk, beláttuk - nem kell(ene) változtatni ezeken.
Dehogynem!
Akkor kezdődik a tudatos munka.
Elkezdeni lehántani a hagymahéjakat a személyiségünk burkáról.
A sok hamis képmutatást, önálltatást.
A kép - amilyenek vagyunk valójában - nem mindig azonos analóg azzal, aminek (amilyennek ) látni szeretnénk magunkat.
A külvilág a tükör, amiben meglátjuk önmagunk (valódi - illúziók mentes ) arcát.
A társak, akikkel találkozunk, akik kiváltanak belőlünk valamit mutatói annak, hogy éppen mi a dolgunk a világban. Önmagunkkal, velük.
Hogy mi az, ami tetszik, (abból, amit észrevettünk a másik viselkedéséből, reakcióiból, belőle, ahogy van, ahogy létezik éppen most itt és így, ahogy MEGLÁTTUK Őt ) mi az, ami nagyon nem.

A megfelelés törvénye.
Vagy:
- ez VAGYOK én IS
- ilyen SZERETNÉK LENNI én IS
Amiket kivált belőlem...
Irritál, mert nem akarom látni, elutasítom az egészet, unszimpi... :(
Elfogadtam magamban, ezért szeretem, megerősítem, szimpi... :)
Aztán minősíti a személyt, aki felmutatta neki a tükröt - önmagáról.
Nem azt mondja, köszönöm, hogy megmutattad - mi a feladatom - önmagammal.
Az emberek többsége általi reakció ez, mert alacsonyabb késztetésekben egyenlőséget teszek az ember és a cselekedet, viselkedés között, pedig nem ugyanaz!!!
Olyan nincs, hogy megláttam, és nincsen vele feladatom.

Imádom Müller Péter gondolatai egy részét.
Nagy részét.
Nem mondja, hogy a jóság elérése lehetséges egyedül itt a földön , mert hamisság lenne.
Törekedni lehet, sőt... kell is rá, mert a jó vezet el a valódi igazság megéléséhez.
Hogy a dualitáson felülkerekedve látjuk csak meg a dolgok mögötti értelmet.
Ahol megjelenik a jó, ott fel fog bukkanni a rossz is, mert a dualitás törvénye ez.
Hinta-palinta, szinuszgörbe az élet, hol fenn, hol meg lenn a mélyben.
Aki a kilengéseket nem tudatosan éli nagyon megszenvedi kis halált hal minden magas ívű kiugrás után - nagyon maga alá zuhan. Fel - le.... így éli az életét. Szenvedve. Nem a környezet által, a világ semleges tényező, a színház, ahol a szereplők mi vagyunk emberek.
Mi alakítjuk a sorsunk fonalát, ezt az ókori görögök is tudták már, nem véletlenül születtek a nagy filozófusok ott.
De mi ma itt élünk a 21. században, lehetőségünk van a változ(tat )ás általi fejlődésre.
A személyiségfejlődésre.
Belátások, és aktív cselekvéssorozatok művelése által.
Tevékenyen.
A titok alkalmazásával.
A gondolataink szabályzásával, ellenőrzésével.
A vonzás igazi működtetésével.
Az vagy, aki lenni kívánsz, az van, amit tenni kívánsz.

Nincsenek áldozatok, csak olyan emberi lények, akik akarnak valamit ebben a világban.
Akarják AZT...
Nem akarnak akarni AZT...
Mindkét esetben - ŐK MAGUK a kiváltó tényezők.
Az Ő gondolataik által született hajtó és tetterő adja meg a mindenhol jelen lévő isteni erőnek az indíttatást a cselekvésre, a tettre.
Nincsenek véletlenek.
Minden tett egy előző tett (gondolat következménye ).
Tetszik-e vagy sem... 'felebarátaim'.

Köszi, hogy inspiráltál Ágica ezzel az írással.
Szép napot!