Feltétel nélküli szeretet

Ez a történet egy katonáról szól,aki hazatér a vietnami háborúból.
San Francisco-ból telefonált haza szüleinek.
-Anya,Apa megyek haza.Valamit még meg kell kérdeznem.Itt van velem egy barátom,szeretném,ha ő is velem
jöhetne hozzánk.
-Természetesen-válaszoltak a szülők-szívesen látjuk őt is.
-Valamit tudnotok kell-folytatta a fiú-az én barátom súlyos sebesüléseket szerzett.Egy aknára lépett,elvesztette
az egyik kezét és a lábát.Nincs neki hova mennie és nagyon örülne,ha velünk lakhatna.
-Ez borzasztó fiam.Természetesen segítünk neki lakást keresni.
-Nem apa,anya.Azt akarom,,hogy velünk lakjon.
-Fiam,-válaszolta az apa-nem tudod mit kérsz tőlünk.Gondot okozna nekünk,hogy valaki ilyen hátrányokkal
velünk éljen,te se várhatod el tőlünk,hogy miatta megváltoztassuk az eddigi életünket.
Szóval gyere haza és felejtsd el azt a srácot,biztosan képes lesz majd magáról egyedül is gondoskodni.
A fiú rögtön letette a telefont és többször nem is jelentkezett.
Pár nap múlva a szülőket a San Francisco-i rendőrségről hívták:
a fiúk leugrott egy felhőkarcoló tetejéről és szörnyethalt.
A kétségbe esett szülők azonnal repülőre szálltak,hogy azonosítsák a fiuk holtestét.
Felismerték őt és megdöbbenve vették tudomásul,hogy fiuknak hiányzott az egyik keze és a lába.

E történet szereplői olyanok,mint sokan közülünk.
Nagyon egyszerű dolog szeretni a szép,vidám embereket,de nem szeretjük azokat,
akik valamiben hátráltatnak bennünket,vagy kényelmünket veszélyeztetnék.
Szívesen feledkezünk meg azokról akik nem egészségesek,szépek vagy elég ügyesek.

Legyen bátorságunk nem elfordulni azoktól,akiknek szüksége van a segítségünkre,próbáljuk meg
nem becsukni a szemünket hiányosságuk láttán.

Hisz senki sem tudhatja közülünk,mikor fogunk a mások segítségére szorulni.
Nem tudhatjuk,hogy holnap nem vár-e ránk valahol egy "akna"egy elsuhanó autó,vagy alattomos betegség képében...

Segítsünk bárkinek,bármikor,bárhogyan....,de ezt szeretetből tegyük,önzetlenül. Ágica

Hozzászólások



Hmmmm.... Amikor megkaptam

Hmmmm....
Amikor megkaptam pps-ben ezt a történetet, nagyon erőteljes hatást gyakorolt rám és méginkább elhatároztam magamban azt, amit mondtál a zárószavaidban...Mindannyiunkban van valami, amiben hasonlítunk erre a fiúra...