Mókuskerékben élni...

Az,hogy én milyen időben születtem erre a világra,megfelelésben van azzal,hogy milyen ember vagyok.
Ez az asztrológia alapja.

....az ember manapság egy eszelősen nagy sebességgel forgó mókuskerékben él.
Az életnek,születésnek és halálnak kereke.

Ha az örökkévalóságból az időbe lépsz,máris a múlandóság kerekén forogsz....
Kitavaszodik,kibomlik virágod,elhervadsz,meghalsz,magod újra csírázik,kibukkan,kitavaszodik...stb.
Az embereknél ez lelki folyamat,lelki célokkal is telítődik:pörgetjük a kereket abban a mulatságos tévhitben,
hogy fölfelé megyünk-úgy hívjuk"fejlődés",de csak egy helyben futunk,s körülöttünk hol kivilágosodik,hol besötétedik.
A létkerék pedig egyre gyorsabban forog.

De,hogy hova futunk és miért?
Erre nincs felelet.
A mai embernek nincs ideje.
Elfogyott.
A taoista bölcsek azt mondták a Lét nem a kerék tetején,hanem a mozdulatban,középen van.
Ott lakik a Mozgató.
Vagyis lényünk közepén,szellemi valónk szívében örök béke van.
Most is.
Benned is...bennem is.
Csak nem éljük át.
Minél távolabb kerülünk tőle-vagyis lényünk magjától-,annál gyorsabban rohanunk.

De ki forgatja a kereket?
Te magad.
Mert ahogy centrumodból kilépsz-máris forog.
Márpedig kilépsz,mert az élet szétpörgésekből áll-az ösvény a teremtéssel együtt született,amikor szikraként kipattantál
a centrumból,s azóta is forogsz,a centrifugális erők táncában.
A centrumban-léted szívében-csend van.
Időtlenség.
Oda visszatalálni csakis meditatív állapotban lehet.
Nem könnyű,mert olyan,mintha egy hurrikán "szemét"keresnéd-ha rátalálsz,megéled,hogy az ösvény közepén tejes
nyugalom van.
De ahogyy távolodsz tőle egyre zaklatottabb,hajszoltabb leszel és fogy az időd.

Elkezdek futni,mert sehol se jó és azt hiszem,hogy a jövőben majd jó lesz.
De ez sohasem történik meg.
Elérem amit akarok-s rájövök,hogy"nem az".Sorozatos csalódások érnek,s mivel a jelennel mindig elégedetlen vagyok-
-rohanok a jövőbe.

Valaki kívülről keresi,ami benne van.
Eszébe sem jut,hogy amit keres,az nem előtte van-hanem saját szívében.
A saját túlhajszolt,lázadó szívében.
...S minél távolabb a középpont-annál eszelősebb a pörgés.

Boldogság,harmónia,békesség,szeretet,elégedettség-ezek csak szép szavak,melyek a "Mókus" lelki szemei előtt lebegnek,
valójában amit keres,az Önmaga.
Oda azonban -maga felé-nem lát.
Mert az belül és középen van.

Szemét fölfelé fordítja:majd ott.
De mivel mindig odalenn tapos és ha egy kicsit följebb tipor,máris visszabillen alulra,azt hiszi,a kudarca
attól van,hogy nem fut elég gyorsan.

Szeretettel:Ágica