Erőgyűjtés

A hét különösem mozgalmasság nélkűl lefutott. A dogok, amiktől féltem , elmaradtak. Viszonylagos nyugalom töltött el.
Vártam a hétvégét és eljött. Délelőt a rutin házkörüli munkákkal foglalatoskodtam, majd edzésre mentem. Jó volt.
Többször kezdem irogatni, de valahogy nem jött az ihlet. Az aggályok és jövőbe vetített sötét árnyak csak ritkán, váratlanúl és nem is komoly erővel törnek rám. De azt hiszem erősödöm a pozitív gondolatok terén. magamat erősen empatikusnak érzem és tudom, de azt hiszem ez a képességem, csak a munkahelyi tapasztalattal felszedett rutin. Érzem és tudom, hogy mit gondol a tárgyaló partner. Ez nem is igazi empátia. De a gyermekeim és feleségem hangulatát és gondolatait kilóméterekről megérzem és együttérzek. Ez sokszor nagyon nehéz. Délután egy kis zenét hallgattam, próbáltam érzelmileg hangulatba hozni magam, többé kevésbé sikerűlt is. Igaz, hogy az erősen elképzelt vágyak, ha elég erősek az elképzelések, közelítenek, de ez a közeledés passziv vágyakozással, csak igen lassú. Először a helyes ezirányú cselekvés módja születik meg az ember fejében, ezt jó ha leírjuk, mert a felejtés gyors. Amikor pedig kikristályosodott ahelyes út, akkor tenni kell és efelől nincs kétségem. A jövő a cselekvésben rejlik. Minden dolognak van egy fogantatási pillanata, ha ennek utat engedünk, befutja saját pályáját és az eredménynek vagy örülünk, vagy bánjuk.