Odüsszeusz és a szirének

odüsszeusz és a szirénekHa én egy ellenséges hadvezér lennék, és egy erős sereggel állnék szemben, vajon mit tennék?
Ha azt látnám, hogy elszánt hősök közelednek, állig fegyverben. Edzett harcosok, akik felkészültek a csatára, és nem ismernek lehetetlent. Mellettük áll az igazság és a törvény. Felfedezték a titkot is. Tudják, hogy visszaszerezhetik a jussukat, amitől eddig meg voltak fosztva. És legyőzhetnek minden akadályt, semmi sem állhat az útjukba.
Mit tennék, ha meg akarnám állítani őket? Mit tennék, ha szét akarnám zilálni ezt a félelmetes csapatot?
Ravaszsághoz folyamodnék, és csapdákat állítanék.
Nem küldenék erős sereget, hogyne, hogy legyőzzék azt, és minden győzelemtől még erősebbek legyenek!
Elküldeném először a Gyengét és a Szánalmast. Segítséget kérnének. Mutogatnák a sebeiket, és panaszkodnának. Igazi könnyeket sírnának, és jajveszékelnének. Néhány hős megállna, hogy segítsen, hogy bekötözze a sebeket, hogy meghallgassa a panaszokat. Néhányan igyekeznének eltávolítani őket. Hisz mi dolga Gyengének és Szánalmasnak a katonák között? Miért nem mennek inkább kórházba, vagy miért nem igyekeznek megerősödni inkább? De szánalmas és Gyenge nem hallgatna a tanácsokra, nem figyelne a jó szóra, még hangosabban siránkoznának, és rimánkodnának segítségért. És lennének, akik a pártjukat fognák. Így aztán elérnék, hogy néhány hős az érzékenyebb szívűek közül megállna az útján, hogy segítsen. Csak néhány szóra, csak egy alkalomra. De Gyenge és Szánalmas nem eresztik őket többé, újabb és újabb sebeket mutatnak. A hősök lemaradnak a többitől, és sohasem érnek célt.
És ha én lennék az ellenséges hadvezér, látnám, hogy jó a tervem. És elküldeném Csúfolódót, és Kötekedőt is, akik vitába szállnának az eszesebb és önérzetesebb harcosokkal. Akik tudják, hogy nekik van igazuk, és nem akarnak mást, csak jobb belátásra téríteni az én embereimet. Hahaha. És néhány hős ismét lemarad, és ismét kisebb a sereg.
És néhány pillanatra elküldeném Bajkeverőt, és Intrikust is. És néhány hős egymásnak osztana sebeket és kapna maga is, míg elgyengülve kiszállnának a csatából.
És Álnokot, és Álszentet küldeném még, és persze Képmutatót.
Azt hiszem, Aljasságra és Gonoszságra nem is lenne szükség, talán még Jószándék adhatná meg a kegyelemdöfést, és a híres sereg harc nélkül feloszlana félúton.
Mert ha én lennék a helyükben, akkor viaszt öntenék a fülembe, mint hajdan Odüsszeusz, amikor a szirének között kellett hajóznia. És nem néznék se jobbra, se balra, csak előre mennék, minden erőmmel. Mert ha ezt tenném, Gyengének és Szánalmasnak meg kéne erősödnie, ha velem akar tartani, és Csúfolódó és Kötekedő elnémulna, mert nem lenne, aki válaszoljon nekik, és Bajkeverőt, Intrikust észre sem vennék. És ha fáradna is valaki a seregből, egymást erősítenék, és győznének.
Ezek azonban csak tervek, a valóság pedig valóság.
Hogy miért is mondtam el mindezt?

CsatolmányMéret
Spártai harcos.jpg42.8 KB

Hozzászólások



Most

megyek dolgozni,
és hálás vagyok Nektek (és magamnak), hogy mindig találok olyat, ami fölfelé visz! :)))



Ezerszer is jó!

Kreátor, benne vagyok!
Legyen így! :))



Aranyos vagy,

Anita kedves... Épp sajgok belül, össze van facsarodva mindenem, olyan nagyon megbántott mások direkt rosszindulata. (pedig nem is felém irányult)
De érzem, hogy ez fordulópont bennem, csak azért sajog, mert a viasz keresi a helyét, hogy nehogy rossz pontokat fedjen majd el..:)

Mindegyőtöknek, küldök egy idézetet a Batmen - kezdődik c. filmből:
"Miért esünk el?
Hogy újra felálljunk..."
(A hűséges öreg komornyik emlékezteti Wayne úrfit halott édesapja szavaira, vigaszul).



Igen, igen, igen

Értsük így a dolgot, ahogy te mondod, Bea! Így akarom érteni én is!
Jó, hogy hozzáfűzted!



Beám!

Neked már nincs szükséged viaszra. Puszillak.



Igen, igen.

Nem szabad áldozatnak lenni, az utóbbi értelemben.
Kreátor, én nem a közönyre gondoltam, hanem pont arra a fajta közömbösségre, mikor hallom még érintőlegesen a szirének (gyávák, direkt dühítők, rosszándékúak, bajkeverők, stb), hangjait, de van bennem egy olyan erős öröm, hogy közömbösen tudok mindezekre tekintni, és már nem vonnak magukhoz, mert tudom, hogy nincs helyünk egymás világában.
Valahogy így értettem az írásodat is, engem ebben a szándékomban és elhatározásomban erősített meg. Hogy maradjak meg érzékeny embernek a szépre és a jóra, de ezzel együtt ki tudjam kerülni, még ha látom is, azt, amiben rossz szándékot, bajkeverést, vitatkozást a vita kedvéért, az áldozat állandó nyavalygását stb. érzem.



De jó, Bea, hogy elmondtad.

Szerintem az önvédelem és a közömbösség két kategória, mégha a bűntudat igyekszik össze is keverni őket.
Én úgy gondolom, jogom van (sőt kötelességem) megvédeni az álmomat, de választhatom azt is, hogy lemondok róla valaki érdekében.
Néha nehéz a döntés. Ehhez nem lehet tanácsot adni!
De áltatni sem érdemes magam. Ha az áldozathozás fontosabb, ez bizony gyakran azzal jár, hogy én magam nem érek célba. Éppen ezért hívjuk áldozatnak.
A megalapozott döntéssel hozott áldozat magasztos is lehet, de az ostobaságból hozott áldozat egyszerűen felesleges.
Nem?



Kedves kreátor!

De jó is, hogy elmondtad mindezt, hálás köszönetem érte! Milyen jól is tud esni a hasonló gondolkodás...
"Viaszkereső" úton vagyok én is éppen, én magamban közömbösségnek hívom, és tudom, hogy meg fog bennem születni, mert úgy akarom. Kicsit hosszabb út, mint bármi anyagi dolgot megteremteni, de sebaj, valahogy érzem, hogy ha az meglesz, összeáll bennem, mert itt van ám, csak még mindig behúznak újra és újra a szirének a csapdájukba, szóval ha összeáll bennem ez az erő, onnantól bármi az enyém lehet.
Sok sikert kívánok Neked, kedves kreátor, és köszönöm, hogy megszólítottál az írásoddal.
Bea.



néha bizony kell a viasz

Igen Kunigunda, azt hiszem, néha a viasz hiánya a megrekedés oka. És tanácstalanul nézünk körbe, miért is vagyunk megint ott, ahonnan éppenhogy el akartunk jönni? (Ha már szóba hoztad, a nagybetűs KREÁTORhoz fordulni is hasznos, kár kihagyni!)
Nagyon tartottam attól, hogy egyáltalán szóba hozzam ezt a témát, azt hiszem, könnyű félreérteni, pláne félremagyarázni. De te nem tetted. Örülök ennek.