Önmagamtól, Önmagamnak

gyerekkorom:-))) Nem véletlen ez a cím:-) Múltkori péntek este, beszélgettem Önmagammarcsival :-) és elmondtam Neki, miért nem szeretek már írni az oldalra, s miért találkozom inkább személyesen valakivel. Erre Ő azt válaszolta, hogy akkor írjam le, nyomtassam ki, aztán adjam oda Neki :-))) mert Ő szeretne még tőlem írást látni. Hát ezért.

Az elmúlt hetekben rengeteg csodálatos dolog történt velem, amint egy Kedves Társunknak már leírtam priviben, de mégsem ezekről szeretnék Nektek mesélni.
Szeretnék elmondani egy történetet, amiből mindenki azt ért meg, amit szeretne, csak arra kérlek Benneteket, mivel nagyon személyes, ne kezdjétek el bírálgatni. Annak a fogadására, hogy ki szerint mi miért történt, még nem vagyok készen.

..egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy család. Ebben a családban volt egy nagyfiú, egy nagylány, és egy éppen megszületett Pöttömpanka, aki elég későn érkezett,és jól elbújt, hogy ne vegyék észre, és megszülethessen.
Apuka Csepelen dolgozott a vasgyárban,anyuka otthon volt a gyerekekkel,amikor azt a hírt kapták, hogy nagymama nagyon beteg. Nagymama több száz km-re lakott,hát kis család úgy döntött, költöznek hozzá, hogy vele lakjanak, segítsenek neki. Apuka feladta állását, és leköltöztek vidékre. Nagyon messze volt híres fővárosunkhoz, egészen a Viharsarokban.
Ezen a vidéken munka nem nagyon termett, ha csak valaki nem volt tsz-tag,így gazdálkodni kezdtek. Ám nagymama igazán kritizáns természet volt, és pokollá tette unokája, s dédunokái életét. Eltelt egy év,s ők úgy döntöttek,nem bírják tovább. Vettek egy gyönyörű házat, (természetesen bankhitelből) s elkezdték felújítgatni. Mivel apuka szinte ezermester volt, csodálatos kis otthont varázsolt maguknak. A komfort nélküli kis házból egy nagyon kényelmes, három szobás, központi-fűtéses, három udvarból, és kertből álló gazdaságot teremtett. Benépesítették az udvart állatokkal, bevetették a kertet növényekkel, az első udvarba lugast telepítettek, s élték nem könnyű, sokszor nagyon nehéz, ám mégis gyönyörű életüket. Lassan földeket vásároltak még, azokat is művelni kezdték, ám mivel nem volt pénzük napszámosra, saját maguk vetettek, arattak, ha kellett két kezükkel. Napkeltekor már kinn voltak, s napnyugtával sem mindig a szobában.
Telt-múlt az idő, a gyerekek nőttek, növögettek, s egyszer csak már eljött az idő, amikor a két nagyobb elköltözött otthonról. Panka egyedül maradt, mert fiútestvére megnősült, lánytestvére kollégiumban élt Pesten. Nagyon szeretett itt élni. Minden nap kiment a tehenekhez, simogatta, becézgette őket, ott volt a borjak születésénél, ment apukájával szántani, s közben a szamarat zablájánál vezette :-))
Lovagolt a disznók hátán, kergette a kacsákat, és még sorolhatnám, mi minden gyönyörűséggel töltötte meg életét, amellett, hogy rengeteget játszott barátaival, hiszen a kiserdő is ott volt, a kert végében, s ha kedvük szottyant, akkor mentek fácánt, nyulat, vagy vaddisznót lesni.
Ám néha keserű vidéken az élet. Apukája egyre több időt töltött a kocsmában, neki egyre többet kellett otthon segítenie anyukájának, s mikor szülei reggel mentek a földekre, bizony ő is kelt, hogy ebéd legyen, mire fáradtan hazajönnek. Szerencsére ez jórészt nyáron volt, amikor nem volt iskola, mert iskolaidőben nagyon szeretett barátaival csatangolni. Az volt a szerencséje, hogy kitűnő tanuló volt, nem kellett otthon még ezzel is foglalkoznia.
Egyre többet segített bele az otthoni teendőkbe, s apukája sajnos egyre többet volt a kocsmában. Mert hogy a legjobb üzletek a kocsmában köttetnek, ezt minden vidéki tudja :-)))
De sajnos nem csak azok teremnek ott.
Egyszer egy este egy jó barát szörnyű hírrel kopogott be.
Apukát leütötték. Panka és édesanyja azonnal elindult a kocsmába, ahol apukából úgy spriccelt a vér, mintha csak slagból engednék. Nem leütötték, hanem megkéselték Őt.
A kórházból egy hét múlva kiengedték, mert hisz vasból volt a szervezete, s minden lelete rendben volt.
Eltelt kis idő, apuka egy-két hét alatt több tíz kilót fogyott. Panka volt otthon éppen, amikor rosszul lett. Bevitték a kórházba, ahonnan pár nap múlva embertelen körülményei miatt anyuka úgy döntött, hazahozza. Még élt pár napot. Utolsónak Panka búcsúzhatott el Tőle, mert azt még megvárta, hogy az iskolából hazajöjjön. Végignézett gyönyörű családján, gyermekein, unokáin, s egy sóhajjal itt hagyta Őket.
Pankának aznap lett volna a születésnapi bulija.

...Anyuka szanatóriumba került. Mire hazajött, és rendbejött, eltelt jó pár hónap. Jártak a férfiak, hátha elnyeri valamelyik a kezét. Ám nehezen tudta élete párját feledni, hiszen harminc év, mégiscsak harminc év. Aztán egyik mégiscsak maradt.
Új házat vettek, mert anyuka nem szeretett volna abban, amiben apukával. A régit valaki kivette, azzal a feltétellel, hogy később majd megveszik...

A történet ezen része eddig tart, illetve...:
Akik megvették volna a házat, nem fizettek, ellenben elkezdték tönkretenni. Az összes melléképületet lebontották, elhordták, eltüzelték. Ami éghető volt gyümölcsfa, építmény, azt tűzre tették. A vegyes tüzelésű gázkazánt eladták, a fürdőből a kádat és a mosdókagylót ki tudja hová, de eltüntették. Évekig pereskedtünk velük, 2003-ban megkaptuk a kilakoltatási végzést, ami természetesen nem történt meg. Mivel édesanyám akkor már nem élt együtt nevelő-apámmal, és én újra Pesten éltem, arra kértem Őt, hagyja a francba, nem ér annyit, hogy baja essék.
Anyukám bátyámmal és unokáival él együtt, nem messze Tőlünk vidéken. Pár hete kaptunk egy telefont, hogy megvennék a „házat”. Hát elutaztunk Kedvesemmel, hogy gyermekkori cuccaimat felszámoljam. Nem akartam átmenni régi házunkba, mert anyukám mesélte, hogy mi van ott.
Ám múlt hétvégén le kellett utaznom, mert fele tulajdonrész enyém volt, s hogy alá tudjam írni a szerződést, ott kellett lennem.”véletlenül”, akaratomon kívül a vevő elvitt a házhoz.
Azt hittem belehalok a fájdalomba, miután egyedül maradtam a vonaton, akkor született ez a vers, amit most leírok Nektek.
Bocsánat, hogy hosszúra sikeredett, de ezek kellettek ahhoz, hogy értsétek, amiről az szól.

Búcsú a Biztonságtól...

Vajon hová tűnnek az évek?
A sok-sok év alatt meg- és meg nem tett dolgoknak mért csak emléke marad?
Vajon a gyönyörű gyermekkor álomkép csupán, s képzeletem játszik csak velem?
A sok kedvenc kutya, macska, disznó és malac, boci, tehén, liba és tyúk soha se nem volt talán?
A szőlőlugas, melynek árnyékában hűsöltem, hol lopva ettem a félig érett körtét, vagy a karám,
melynek vastag gerendáján ülve cseresznyéztem, mind beképzelt délibáb, mely folyton csak játszott,
hízelgett nekem?
Hová lett gyermekkorom, mi emlékemben oly élesen van jelen, hogy mint filmet látom magam előtt?
A gyönyörű házat virágokkal, gyümölcsössel, hová mindig öröm volt hazatérni.
Pamacsot, Bogáncsot, akik farkcsóválva, hangos ugatással, s meleg, csillogó szemekkel fogadtak, valahányszor csak hazaértem. A fácánokat, nyulakat, melyek néha otthoni állatainkkal keveredtek a közeli erdőből. Az éppen kibújó borsót, vagy fakadó barackfa-virágot.
Merre tűntél idő? Mért játszol képzelet? E sok csodás emlék, egyszer még élő lehet?
Hol szőlő volt, most még csak fű sem szeret nőni. Kert helyett elszáradt kóró fogad. Hol éjszakánként kedves barátom hozzám belopódzott, tátongó lyuk hasadt.
A terasz, melyen dalolva hintáztam én, már öreg emberként csuklik össze.
Hát így vigyáztak Rád Drága Gyerekkorom?
S most én is eldoblak magamtól, mint mostoha fogadott gyermekét, hogy fájdalom ne emlékeztessen Rád.
Ígérem szívemben képed csodásnak megmarad, s lelkemben őrzöm Drága Dalodat...

A címet kedvenc írómtól vettem kölcsön... Felnőttem... Köszönöm, hogy olvastatok...
Ercsike

Hozzászólások



Megható...

" Boldogság = Állapot > ÁLLAPOT=Pillanat "



Tudod,Drága Ery:-)

hát én is sírtam,amíg írtam:-)))
Köszönöm Neked:-)
Szeretlek: Ercsi



Édes-Drága Ercsikém....sorstársam!

Bőgök, mint a....a szívem megszakad...duplán, mert ÉRTED és még mindig magamért, az enyéimért is. Nem, nem szakad meg egyikőnké sem, erősebbek vagyunk mi annál, de még is....!!!!
Minden ismerős volt, otthon voltam VELED, amíg olvastam. Hiába minden, nem vehetik el TŐLED, örökre a TIÉD, szívedbe zártad, szívedben hordod azt az örökséget, amit csak ott és csak azoktól és csak ilyen módon elhoztál. Szívem teljes szeretetével kívánok NEKED boldog, csodálatos felnőttkort.
Köszönöm, hogy olvashattalak!:))))

"Élj a Szíved Erejével!"
Szeretettel: Ery