Ragaszkodás a szenvedéshez?

szenvedés, műbalhéMa Tolle-t hallgattunk a Kedvesemmel, és egy figyelemre méltó dologra lettem figyelmes.
Nagyon találó megfogalmazás: azért ragaszkodunk a rosszhoz, mert az identitásunk, énképünk része, meghatároz minket valamilyen szinten.

Miért nem egy jó dolog határoz meg inkább?

Na, mindegy, menjünk tovább!

De, ha már megálltunk, még egy közbevetés!.
Ezt a dolgot nem most hallottam először, sőt, még hangoztatni is szoktam, de azért nem árt néha elismételni csak úgy, magunknak.

Vegyük észre, hogy ragaszkodunk a szenvedéshez.

Szóval az egó akkor is, ha éppen most nincsen semmi baj, akkor gyárt magának egy problémát.
És, nem csak én vagyok ilyen lökött,, ez amolyan mindenkinél-megvan-jelenség, kollektív cucc.

Szóval a kérdés felvetődik, hogyan lehet tenni ellene?
Sehogy máshogy, csak állandó figyelemmel!

Pl, ha aggódom valami jövőben elkövetkezendő dolog miatt, érdemes végiggondolni, hogy nem csak műbalhé- e az egész. Hiszen ezerszer megcsináltam már nehezebbet, menni fog, nem kell a para.
Rendszerint észreveszem, hogy igen, ez az, műbalhé!
Általában ez elég, de gyakran van, hogy jólesik paskolni a szart, úgymond, belevetni magunkat az önsajnálatba.
Nálam még súlyosabb a helyzet, ha nem vetem, akkor meg az erős vagyok, én bírom énem jön elő, na, az még rosszabb, mert hajlamos mártírnak is lenni néha.
Na mármost, azért ne küldjetek mentőt, nincs többszemélyiség-szindrómám, vagy mim, de sok szerepem igen, és ezeket nagyon nehéz kiirtani.
Csak tudatossággal lehet, és folyamatosan figyelni, felügyelni kell magunkat, mint valami őr, kezében korbácsot szorongatva....: na látod, ez az, figyeltél!!!!
A szenvedésfelelős megszólalt:D

Hozzászólások



jé kép!

Köszönöm annak, aki betette:)



érzékelés

Szia Mó! Üdv :)
Az érzékelés szubjektív megítélésére gondoltam, arra, hogy a tudatállapottal jelentősen növelhető a tűréshatár. A szeretteinktől például több kellemetlenséget eltűrünk, és nem értékeljük, nem érzékeljük olyan elviselhetetlennek. Vagy -20 C° mellet is érezhetjük magunkat jól, és + 20 C°-on is végtelenül szenvedhetünk a hidegtől, mert lelkileg, tudatilag, nem vagyunk önnön létezésünk sodrában. Az eső és a hó, a viharok károkozásaira nem ordíthatjuk; Monnyon le ! Mára már minden külső érzékelés ellenséges, amely nem szolgálja, vagy akadályozza céljainkat, kényelmünket.
Az elkülönülésről, meg a fa jut eszembe. A levelek egyenként kapcsolódnak a fához, és nem más levelektől kaphatják meg a hajszálgyökerek által tápanyagban küldött információt, a levél fotoszintézis információjától pedig más hajszálgyökerek léte függ. Rész és egység egyetlen színfóniában zeng.



szia, Zaden, jó itt is látni Téged:)

Valamilyen szinten a testi tünetek, úgymint hideg, meleg érzékelés a veszélyérzettel van összefüggésben, ez egyfajta túlélő ösztön lehet, megment az életveszélytől.
Kérdés, hogy a határokat mennyire tudjuk magunk szabályozni, ill, ha kicsit van csak meleg, nem kezdünk el fulladni, illetve meg tudjuk nyugtatni a feltörő pánikreakciónkat.

Az Én- vagyok-ságról meg az jutott eszembe, hogyha az egységélmény nem lenne ilyen nehezen elérhető, soha nem törekednénk az elkülönülésre, :))
Meg az elkülönülésre való vágy is miért van?
Hogy egyediek lehessünk, miközben már azok vagyunk....
Á, túl sok a gondolat, ami felvetül:)))
De nagyon jó, mert ezen a tájon szerintem még nem jártunk:)



Bizony, ez egy nagyon erős,

Bizony, ez egy nagyon erős, kollektív tudatállapot, és mélyen átszövi világunkat. Talán valahol a testtel kezdődik. Az érzékszervek információit az elme értékeli. Miért fázunk, vagy miért vagyunk éhesek, fáradtak? Talán az elme fáradékony, és miután mindent kontroll alá vett, képtelen elviselni az állandóságot, a teljességet. ahogyan a szem is, csak egy kis területre tud egyszerre fókuszálni, de a fókuszok változtatásával azt sugallja, látok! Ha egy pontra kellene folyamatosan fókuszálnia, elvesztené erejét, létezésének frissítő impulzusát (egyes meditatív technikák erre alapoznak). Tehát az elmének szüksége van a részekre, ahogyan a számítógépnek a bitekre. Megfigyeli, és lemásolja természet részekben megnyilvánuló törvényeit. Dolgozik, és értékeket hoz létre, a testnek, amit logikája szerint szintén egy résznek tekint. Valahogyan így hozhatta létre az egót, hogy konkrétan meghatározza kinek, és miért is dolgozik.
Ezért aztán fázunk, hogy szenvedhessünk a felmelegedésünkért, az éhségünk csillapításáért, és az elme ezt nem nevezi már szenvedésnek, az éhséget, a hideget, mint külső okot teszi felelőssé, pedig ezt a minősítést ő akasztotta reá.
Ezért aztán, ami van, csak egy kis ideig elég, talán boldogok vagyunk, de nem eléggé, folyton vágyunk valamire, ami még nincs és afelé törekszünk, és hogy elérjük, valamilyen szinten szenvedünk, mert el kell hagynunk az újért a régit, vagy folyamatában akadályokat építünk az új cél elé, hogy érezzük haladunk, fejlődünk. Mert az elmével azonosítjuk magunkat, aki azt mondja; ÉN vagyok. Leutánozva azt a mélyről feltörő sugallatot, ami a teljesség elnyomhatatlan üzenete. Az elme ezt meg is magyarázza, nehogy összezavarodjunk :) Mivel az elme részekben létezik, abból építkezik, a részek(forma) közt lennie kell valaminek, amit az elme a nagy üres semminek interpretál és valami félelmet generál iránta.
Itt a formák között, a semmi csöndjében van az, amit Tolle hangsúlyoz, az igazi önvalónk. Ha útmutatásai alapján sikerül ráhangolódnunk önmagunkra, mi irányíthatjuk valójában az elmét, és az egót, és nem fordítva, mint ahogyan az most van.
Hála Tolle-nek meg Neked, hogy ezen elgondolkodva tudatosulhattam :)



Aranyos vagy, Merkaba:)

Bizony jó Tolle-t hallgatni:)
Ráhangol, és addig vár, míg az egó utolsó hangja is elhalkul, és akkor kezdi el a tanítást.
Sokszor ismerünk magunkra, hogy tényleg:))))
Nem lehet Őt túlhaladni véleményem szerint, bármennyire is ismeri az ember a tevékenységét.
Időről időre érdemes átismételni a hallottakat.



:))

JUJ de jó ! A figyelés önmagunkat , és viselekedésünket egy érdekes játék :))) Tolle világosan és érthetően elmondja , mi az ami a szenvedést okozhatja életünkben ! Nem lehet őt nem jelenléttel hallgatni vagy olvasni ! Olyan , mintha hallottad volna már a szavainak mondanivalóját valahol , csak nem tudod hol , és ha mélyen megérint a téma amit előad , akkor biztosan érezned kell ott legbelül , hogy szavai hitelesek e vagy sem !
Lassan és halkan mondom , mint ő hogy mélyre hasson :))))))))))))
ui: Jó játék a figyelés , szemlélődni saját magadon ki is vagyok én ??????????? Ölellek benneteket Merkaba