Spongyabob valódi zsenialitása

spongyabobMa egy igen érdekes cikkre leltem rá egyik kedvenc rajzfilmemről (igen, huszonévesen még nézek :-D) és nagyon jól megfogalmazza az író szerintem, hogy e látszólag bárgyú mese mögött komoly tanulságok rejlenek. Íme:

"Szerintem kb. a népesség fele ismeri manapság Spongyabobot, és ugyanez a fele egyben Spongyabob-fanatikus is. Jómagam egy hete néztem először Spongyabobot, angolul, és az első 5 rész után menthetetlen függő lettem. Azonnal fel is merült a kérdés, hogy mi az úristen van ebben az idétlen sárga szivacsban, ami ennyire zseniális?

A válasz nagyon sokrétű, és nyilván nem is lesz teljes. Egy évtizedek óta Debrecenben élő angol szerint a magyarok részben azért szeretik Spongyabobot, mert a világa pont olyan logikátlan és szürreális, mint az élet Magyarországon. Ebben van némi igazság, mert mindenki tudja, hogy ha elmész egy hivatalba, akkor a lehető legváratlanabb pillanatokban a lehető legváratlanabb dolgokat fogják tőled kérni, amik tuti, hogy úgy sincsenek pont nálad. Még régebben elkezdtünk készíteni egy programot, amely a magyar nyelvet lett volna hivatva értelmezni, tehát azonosította volna a szavakat és mondatbeli szerepüket. Hamar eljutottunk addig a problémáig, hogy mi van a kétértelmű esetekkel - és az van velük, hogy amikor az ember agyában futó szoftver hibára fut egy ilyen kétértelműség miatt, akkor átugrik a 'humor' rutinra, és ezen nevetni szoktunk. De ha nem, akkor is érzelmileg reagálunk rá, mert az értelem itt csődöt mond. Analóg módon működik a Spongyabob humora is, és ugyanezért dühöngünk a hivatalban is, bár ha nincs a dolognak komoly tétje, akkor néha nevet is rajta az ember, viszont erre valóban ráragasztható a 'logikátlan' címke.
Aztán freudilag közelítve a dolgot: a Spongyabob három főszereplője Spongebob Squarepants, vagyis Kockanadrág Spongyabob, Patrick, a tengeri csillag, és Squidward (Tunyacsáp), a polip. Ők hárman szépen megfelelnek az emberi psziché három fő tényezőjének: Patrick az 'id', az ösztönlény, aki azt csinál, amit az ösztönei diktálnak, Squidward a superego, a társadalmi konformitás netovábbja, aki mindig azt csinálja, amit illik, és Spongyabob, az ego, aki egyensúlyoz e kettő között. Spongyabob azért is nagyon közel áll az ember szívéhez, mert nagyon jól egyensúlyoz, képes önfeledt ösztönlényként viselkedni úgy, hogy ez semmilyen feszültséget nem okoz benne a társadalmi előírásokkal szemben. Persze az élet sosem ilyen egyszerű, van az a rész, amikor a nagymamájától kapott puszi meglátszik rajta, és kiröhögik, hogy milyen kisbaba, puszit kap a nagyijától, de aztán a végére ez is megoldódik, és visszaáll minden a rendes kerékvágásba.
Ugyanakkor Spongyabob gyermekien tiszta és ártatlan, követ el néha rossz dolgokat, de mindig megbánja, és mindig meg is ússza anélkül, hogy nagyobb bajba keveredne, vagy folt esne makulátlanságán. Ez ismét az ügyes egyensúlyozás az id és a superego között, ami a harmonikus személyiség abszolút alapkövetelménye. Spongyabob nincs tele elfojtásokkal, amik a superego túlsúlyba kerülése esetén jelentkeznek, és társadalmilag is teljesen elfogadott Bikini Bottom-ban. Bár itt azért van persze trükk, mert Spongyabob merő jó szándékból néha porig rombolja Bikini Bottom-ot, de a következő rész elejére persze minden rendben van. Viszont ez minden ilyen rajzfilmre igaz, mégis Dunát lehet rekeszteni rosszabbnál rosszabb animékkel és gyerekrajzfilmekkel.
Spongyabob ezenfelül néha nagyon sikeres, és ezért könnyű vele azonosulni, mert olyan sikereket arat, amikre mindenki vágyik. Ugyanakkor néha roppant ügyetlen és sikertelen, de úgy, hogy könnyű maradjon azonosulni vele, és inkább sajnáld és együtt érezz, mintsem bosszankodj és elítéld. Tippem szerint a huszonharminc éves korosztályon belül a Spongyabob-rajongók részaránya nagyobb lenne a nagyvállalati körülmények között dolgozóknál, mint a többieknél, ugyanis Spongyabob munkája leginkább ehhez hasonlít. Magyarul 'herkentyűburger', angolul krabby patty néven futó hamburgereket készít egy The Krusty Krab (A Rrrozsdás Rrrákolló) nevű étteremben. Szívét-lelkét beleadja a munkájába, és nagyon szereti, ebből kifolyólag a krabby patty-k nagyon finomak. Persze egy nagyon finom hamburger nem váltja meg a világot, ahogy a legtöbb multinál dolgozó ember munkája sem, és az is teljesül mindkettőre, hogy igazából csak a készítője van tudatában annak, hogy mily remek munkát is végzett. Ezzel gyakorlatilag mindenki tud azonosulni, aki dolgozik. Mindazonáltal Spongyabob munkáltatója, Mr. Krabs (Rák uraság), hajszálpontosan azokat az eszközöket használja motiválásra, amiket egy multinál szokás (pl. A Hónap Dolgozója), és jellemének fő vonása egy karikírozott pénzközpontúság, ami a multicégek profitéhségének paródiája. Mr. Krabs ugyanis a pénzt szereti, magát a bankjegyet és az érmét, pénzt költeni utál, tehát nem azért kell neki a pénz, hogy valamit vegyen rajta, hanem ahogy az emberek bélyeget vagy makettet gyűjtenek, úgy gyűjt ő pénzt.
További színfoltja a történetnek Sandy, a texasi mókuslány, aki a víz alatt egy búvárruha segítségével közlekedik, és egy nagy zsilipes ajtajú üvegharangban él, ahol teljes szárazföldi környezet van, fák meg madarak meg napsütés. Sandy képviseli a nőzést, mint olyat, mindazonáltal 'tökösebb', mint a legtöbb fiú Bikini Bottom-ban - ezért aztán nehéz neki imponálni. Ez az egyik nagy meglepetés számomra, mert Mézga Aladár idejében még a lányok dolga az volt, hogy vihogjanak, megjegyzéseket tegyenek, és sikítsanak, ha valami baj van. Ehhez képest a Spongyabob már mai, modern rajzfilm: amikor a várost megtámadja az 'Alaskan Bull Worm', ami egész házakat nyel el egybe, az egyetlen bátor, aki szembe mer szállni vele, az Sandy. A másik nagy különbség a 'régi' rajzfilmek között, hogy lehet a főhősök naivitására apellálva bonyodalmat keverni. Spongyabob itt is ügyes egyensúly a gyanakvás és a barátságosság között: amíg nem válik kész ténnyé, hogy be akarják csapni, addig teljesen 'klasszikusan' hagyja magát vezetni, de ha kibújik a szög a zsákból, akkor keményen és kompromisszum-mentesen ellenáll. Manapság ezzel sokkal könnyebb azonosulni, mint ifjúkorom üdén naiv hőseivel, akiket simán át lehetett vágni.
A történet gonosz szereplője Plankton, aki a krabby patty titkos receptjére vágyik, mert egy konkurens éttermet akar üzemeltetni, de nem ez a lényeg, a rajzfilmben kizárólag az eredendő, egydimenziós gonoszság létezik, amely folyamatosan tör egyszerű, gonosz célja felé. Ugyanakkor a gonosz figurák természetesen mindent bevetnek, kivéve az erőszakot: abból még a minimálisnál is kevesebb van, természetesen minden következmény nélkül.
Még egy dologra jöttem rá: a Spongyabob nagyon ügyesen, valószínűleg nem tudatos szándék eredményeként nyúlik vissza a gyermekkor tudatalatti emlékeihez, és olyan érzéseket penget meg, amiket a legtöbb ember kisfiúként átélt. Valahogy ezeket sikerült jól megragadni, de nem tudok rámutatni, hogy mikor és hol.
Mindezek hatásaként az embert oly pozitívan érinti a Spongyabob, hogy ha csak meglátom az utcán trikókon vagy sapkákon vagy bármin, rögtön vigyorogni kezdek. A fontos szabály: nem szabad EGY részt megnézni, mert ez a sorozat túl komplex ahhoz, hogy egyetlen részből messzire vezető következtetéseket lehessen levonni. LEGALÁBB öt részt nézzen meg, aki meg akarja ismerni, és elsőre SZIGORÚAN SORRENDBEN! Mivel törvényellenes, ezért nem szerezhető be tőlem, és mailt se írjon senki, akinek kell! :) Nincs belőle negyvenvalahány angolul, és 5 DVD magyarul."

Forrás: http://www.valodi.hu/node/132

Hozzászólások



:)))))



Amúgy a spongya jelent

Amúgy a spongya jelent valamit magyarul? Mert ugye a spongyát rá nem azt jelenti hogy szivacsot rá...
Egyébként én inkább Szivacs Szilárdnak fordítottam volna a nevét :-)) LOL



azon felét képviselem a

azon felét képviselem a népességnek, aki nem látta, nem ismeri SB-t, de tetszik írásod, s lehet, hogy átpártolok a másik oldalhoz... :)