Szárnyalni jó!

Valentin nap.

Csinált ünnep, de mégis...

Nekünk, a Kedvesnek és nekem, tegnap volt a harmadik évfordulónk.

Pont Valentin napon.

Aznap verőfényes napsütés volt. Szikrázott az olvadó hó, de a tavasz lehelete már simogatta az arcomat.Cinkos mosoly jelent meg a Kedves arcán. Csak annyit mondott.

- Pattanj be az autóba, ez a nap a tiéd.

- Hová viszel? Mit csinálunk? - érdeklődtem. Izgatott voltam, mert éreztem, valami "van a levegőben".

- Titok. Nem szeded ki belőlem, csak várd ki a végét.

Vitt, vitt, ki a városból. Aztán már messze jártunk, s az én agyam minden településnél lázasan kutatott közös emlékek után? Vajon miért jöttünk ide? És ide? De miért megyünk túl?
"Valahol agyonüt, ás egy gödröt és eltemet." :) De ez irreális volt, hiszen egyfolytában fülig ért a szája és láttam, készül. Valami készül...

- Őzikét simogatunk az erdőben?

- Szánkózunk?

- Jaj, mondd már, mit teszel? - De a Kedves csak mosolygott és hallgatott.

Mindig hallgat. Ő már csak ilyen. A másik felem. Én mondom, ha kell, ha nem. Ő meg nem, és kész.

Egyszer csak bekanyarodtunk egy förtelmes épület elé. Betondzsungel, kopott sorompó. Lassan, nyikorogva nyílott ki, majd miután átsuhantunk alatta, ő tovább folytatta az útját az ég felé. Már rég lerparkoltunk, mire az öreg sorompó felocsúdott nyikorgós ébredéséből, majd visszazuhant párnáira. Újból mélyen aludt.

És megláttam, amiért jöttünk. Csodaország, s én Alice vagyok benne, már tudtam. Repülőtéren voltunk. A tököli reptéren. Csodás gépek sorakoztak a verőfényben. Megannyi vasmadár várta, hogy a ragyogó égbolt felé emelhesse fejét.

Sikítottam, táncoltam. Repülünk, Úristen, repülünk! "Valami van a levegőben". :)

És repültünk. Egy teljes óra extázis. Vezettem egy igazi repülőgépet! Egy Beech Kraft Bonanzát. Bár a dolgom az lenne, hogy keressem a megfelelő szavakat, mégis csak annyi jut eszembe: Istenem! És ez elmond mindent. Istenem, az élet olyan gyönyörű. Valaki, akit szeretek, megajándékozott valamivel, amit szeretek! Annyira, de annyira boldogan szárnyalok azóta is.

Azt kívántam, tartson örökké! Mindig. Ámen!

CsatolmányMéret
repülök.jpg91.14 KB

Hozzászólások



Hű de jót írtál Shaktikánk:))))))))))))))))))))))))))))))

Ez a Valentin nap, mint olyan szúrta a szemem régtől fogva. Döntöttem. Nem érdekel, hogy nem a mi Magyar Nemzeti Ünnepünk része, hogy Amerikából származik, kineveztem a SZERETET Ünnep napjává, mivel megváltoztatni nem tudtam:)))))))))))))))))))) csak magamat, az én saját hozzáállásomat. És!

( most ugyan iszom otthon a levét' ), de képzeljétek, elvittem vasárnap kiscsaládomat egy exkluziv Pizzériába, egy közös ebédre. Rászántam 3- 4000 Ft-ot, ehhez képest 6 500 Ft lett belőle, és........ DŐZSÖLTÜNK
A " Csak egy nap a világ, csak egyetlen egy óra!" elvére építve, és remekül éreztük magunkat. Szárnyaltam a happy érzésétől, és szárnyakat adtam kis családomnak is.

Ám az ellenség keze betette boldogságunk közé a lábát!

Ez már ugyan más tészta, téma.
Van ugyan is családunkban olyan személy, aki belepunnyadt annyira a szegénység tudatba, hogy nem fogadja ezt el. Szerinte, ha nincs pénzünk, ne a dőzsölésre fordítsuk azt a keveset, mert egy csekket be lehetett volnabelőle fizetni, és én ezt nem írom alá!!!!!!! Egy napba belesűrítettem boldogság tarisznyám egy részét, és így jól feltöltekeztem, és tovább tudok repülve szárnyalni. Még, ha igaz amit mond, mert belátom így van, de a tudat, hogy én azért a pénzért amit eldőzsölhettem, kő keményen megtettem a magamét, a vigasz számomra.
És igyekszem lelkéből kisimogatni a borut, ám nem lesz könnyű feladat, mert nem bízik bennem, nem hisz nekem. Mindenért engem okol, ami rossz a családunkban.
Én magam azóta is kiállok ma is mint mindig azért a boldog óráért, mert meg dolgoztam érte, és megérdemelten kijárt-nak érzem :)



emlék

Amikor a legidősebb lányom 18 lett, ugyanígy vittem ki a budaörsi repülőtérre. még akkor sem hitte el, amikor már benne ült a gépben. csoda volt. felejthetetlen.
aztán amikor a középső lányom 18 lett, neki más meglepetést eszeltem ki. Két év múlva tudtam meg, hogy ő is arra számított, repülni viszem. csalódott, de nem mondta. Mástól tudtam meg. Ez fáj. és ez is felejthetetlen.
Nem vagyok tökéletes. Ilyenkor sajnálom.



Kedves Shakti!:))

Kívánom nektek hogy tartson örökké...és hogy időnként olvashassunk Rólatok ilyeneket...ez amolyan pozitív végcél ...:))))
Köszönöm hogy megosztottad!
Zsuzsi