Szerelem

kisbabaMár az első találkozáskor megbabonázott a tekintete. Földöntúli kék szemei rabul ejtettek.
Csak néztük és néztük egymást. A szemével beszélt hozzám, amelyből évszázados bölcsesség sugárzott. Elmélyedtem benne. Ebből a csodálatos mélységből máig nem tudtam – és nem is akarok! – kiemelkedni.
És csak öleltem és öleltem magamhoz. Fejét a vállamra hajtotta. Összefonódtunk. Olyan érzés kerített hatalmába, amit nehezen, vagy egyáltalán nem is tudok megfogalmazni. Táncoltunk. A lelkünkkel.
Amikor először megfogta a kezemet, ujjai a „soha, de soha nem akarlak elengedni” érzéssel töltöttek meg.

Aztán teltek a hetek, hónapok. Nem találkoztunk gyakran, de minden egyes alkalommal olyan energiát kaptam Tőle, hogy napokig kábultan jöttem-mentem a világban. És közben gondolkodtam. Mi is ez tulajdonképpen? Olyan kötődés, olyan érzelmi lánc, ami nem alakulhat ki ennyi idő alatt. Hát akkor, hogy is van ez? Ki vagy Te? A választ még a mai napig sem tudom. De azt hiszem nem is ez a lényeg, mert az érzés azóta is tart. A kötelék egyre erősebb.
A találkozásaink számomra mindent elsöprő energiabombák. Aztán a mély nyugalom és csend. A lelkem a helyére kerül. A szakadék mélyéről is húzott már vissza öt Vele eltöltött perc.
És persze minden elválás fájdalmas és könnyes. Hangos könnyekkel búcsúzunk és várjuk az újabb randevút.
Minden sejtemben érzem a szeretetét, bölcsességét. Árad belőle az erő, a jóság, a tudás. Az évezredes. Néha megijedek. Ismer. Nagyon ismer. Többet tud rólam, mint én saját magamról.

Folyton egyetlen gondolat randalírozik bennem: ismerlek. Ismerlek! Ismerlek! Ismerlek!
És a szemében cikázik a válasz: „Na végre. Rájöttél. Ismersz. Persze, hogy ismersz. Eljön az ideje és tudni fogod, hogy honnan.” És nevet. A szemével. Egész lényével.

És persze, hogy ismerem. Egy ilyen kapcsolathoz nem egy élet szükséges. Sok-sok. És nekünk úgy érzem megvolt. Itt most megint tanulunk egymástól.

Szeretem. Szeretem. Szeretem.
Immáron három és fél éve.

Ő a Keresztfiam.
Most. De ki volt régen? Nem sürgetem. Meg fogom tudni a választ.

Szeretettel: Juhuckó

Hozzászólások



Tudom, hogy találkoztatok!

Én is így vagyok most ezzel. A szerelmemmel!!!!! Valahonnan folytatjuk, talán nagyon régről. De az első beszélgetés után ismerős érzés töltött el. Azóta minden nap ez erősödik bennem, és benne is.
Ahogy együtt vagyunk, amikor beszélgetünk, amikor ölelkezünk, amikor tervezünk. Egy hullámhossz és teljesen egyértelmű minden. Ismerős az illata, a csókja, a keze érintése, a hangja, az arca. Valahol már láttam őt, éreztem őt.

Tudom miről beszélsz!!!!!!!!!!!



Kedves Juhuckó!

Ismerem a benned levő érzést:) a szívemből szóltál..
Tényleg van ilyen. Megismersz vkt, és tudod, hogy ismered. Valahonnan, régről.
Jó, hogy vannak ilyen társak az életben.



Kedves Juhuckó!

Igazán nagyon szépen írsz. Már az előző blog-bejegyzésed is magával ragadott, de ez....
Köszi