A szerelembe vagyunk szerelmesek?

szerelmesekElgondolkodva olvastam egy pár bejegyzést másoktól... Mindannyian a nagy Ő-t keressük, vagy épp szeretnénk visszakapni... És ezt igyekezzük bevonzani...

A szerelem lassan olyan számunkra mint a drog... Képtelenek vagyunk nélküle élni... Olyan, mint a levegő, ha nem részese az életünknek, akkor csak holdkórosként éljük az "azt", és minden gondolatunk Körülötte forog...
Pedig... ha belegondolunk... Mikor is a legerőteljesebb a szerelem érzete? Pont, amikor a másik nincs mellettünk... Amikor hiányzik, akár egy párt alkotunk, akár nem... Az ábrándjaink, az emlékeink megszínezése tesz minket boldoggá... Ez visz minket előre...
Jóérzéssel tölt el, amikor a szerelmünkkel lehetünk, de az érzelmi skálánkon akkor lépünk magasabbra, amikor nélkülöznünk kell... akár szimplán munka miatt, vagy egy szakítás miatt...

Amikor Vele vagyunk, könnyebben megy a vita, a veszekedés, nem érezzük, hogy elveszíthetjük...
Na de mit is? Valamit csak akkor lehet elveszíteni, ha azt birtokoljuk... Tegye fel a kezét, ha valaki tulajdon szeretne lenni... Az enyém lent maradt...
A feltétel nélküli szerelem, az elvárások nélküli szerelem... Ezt nem tanítja senki...

A fellángolásban minden gyönyörű és süt a nap... Deee, ha süt a nap... ott árnyéknak is kell lennie...
Aztán jönnek a gondok,... az "árnyékok"... Ahogy enyhül a szerelem érzete, ami voltaképpen, ha egy kis biokémiát nézünk rövid illetve hosszabb távú endorfin... (nem véletlenül van az a mondás, ha szerelmes akarsz lenni, egyél meg három tábla csokit) Egyre inkább észrevesszük a másik hibáit, de ugyanakkor kevesen gondolnak arra, hogy pont tökéletlenségünkben vagyunk tökéletesek...
Kevéssé értékeljük a Nagy Ő-t, amikor jelen van az életünkben... Olvastam: duzzogtam, megsértődtem, berágtam, mérges voltam... Vagyis meg lett mérgezve a pillanat, amit Vele tölthetünk... Mert nem mérjük föl, hogy minden egyes pillanat számít, és értékes, hisz soha többé nem jön vissza, az elmúlt...
Amint valamiért távozik "végleg", máris magasabbra hág az érzelmi skálánkon a szerelem érzete... és sírunk, hogy nincs többé velünk...

Ez a napokban jutott eszembe... És elgondolkodtam...
Vagyis... akkor mi voltaképpen a szerelembe vagyunk szerelemesek?
Szerény véleményem szerint a Nagy Ő nem létezik... Mi teszünk valakit azzá... És miért vagyok ennyire realista? Csak visszagondolok egy pár elmúlt kapcsolatomra, ahol MINDIG azt hittem, hogy Ő a Nagy Ő... (eleve, mert nem vagyok egy ugráló típus... nem kenyerem a "laza" kapcsolat)
Ezért is mondtam a páromnak, amikor befejeztük, hogy egyszerre hiszem, hogy Ő Életem Szerelme, ugyanakkor lehet, hogy egy újabb lépcsőfok, amit meg kellett tapasztalnom. Így köszönöm az együtt eltöltött időt, sokat kaptam tőle és sokat adtam (ami engem ugyanakkora, ha nem nagyobb boldogsággal tölt el), sokat tanultam és sokat tanítottam.

Tessék elgondolkodni azon, hogy hány nap, hét, hónap, Isten ments! év ment el az életünkből Hölgyeim arra, hogy vártunk valakit, visszavártunk? Aztán pedig megint egy másra és megint egy másra? És mi volt közben velünk? Hol voltunk mi? Ezekre az időkre sokan csak úgy emlékeznek, hogy "szenvedtem"... és még mi történt? Kérdem én? Általában semmi a válasz...

Én nem hiszek a Titokban... Én TUDOM, hogy létezik. A kérdés az, hogy biztos jó-e nekem az, ha bevonzok valamit? Legalábbis hosszú távon? Mondjuk én sokszor amondó vagyok, hogy inkább legyen második esély, mint azon gondolkodni, mi lett volna ha? A párom ezért is kapta meg... illetve rosszul fogalmaztam.. Ezért adtam meg MINDKETTŐNKNEK...

Sokszor ridegnek, érzéketlennek tartanak a hölgytársaim, hölgyismerőseim... Mégis hogyan vagyok képes ilyen hamar túltenni magam egy férfin? És amikor vissza kérdezek, hogy mi a fontosabb? A férfi iránti érzelmek, vagy a saját életem iránti felelősség, nos méginkább annak vélnek...
Hozzáteszem... engem nem érdekel...
Sokáig éltem úgy, hogy vajon mit gondolnak mások, mi lesz a véleményük... De aztán rájöttem, hogy az emberek többsége, és sajnos itt azt kell mondanom, hogy több a droid, mint a tényleg EMBER... a társadalmi szabályok alapján ítélik meg a viselkedést.
És ez értendő a szerelemre is, a szexre is.

Nézzük a szexet. Ha valaki azt kedveli, hogy lefogják szex közben, uram bocsá' kicsit megszorongassák a nyakát... Az már perverz... És miért? Mert valamiért a Modern kor, a "haladás" kora rendkívül prűd lett...
Nézzük a szerelmet... Ha nem szenvedsz látványosan és sokat... Akkor Te biztos nem voltál szerelmes...

Akinek nem inge, ne vegye magára... Általában a Titok ismerők sokszor tisztában vannak már ezekkel...

Szeretettel:

Pszichogirl

Címkék:

Hozzászólások



Kedves Psziho girl!

ÉrdeKes írás,tetszik!
Igen,lehet hogy a szerelembe vagyunk szerelmesek:DD



Drága moncsika74!

Már megtapasztaltam, hogy Vali és én milyen csodákra vagyunk képesek! Köszönöm jókívánságodat, bízom benne, hogy a jelen valóban elhozhatja mindezt amiról írsz, hiszen Ő is megérdemelné, és szerintem én is.:)



Kedves Zsul!

Örülök, hogy megoszthattam az érzéseimet és adhattam!!!
Csodás időszakát éled most az életednek, Ti ketten így csodákra lesztek képesek!Mert "félelmetesen" jók a rezgéseitek , az Együtt! rezdülésetek, az energiáitok!
Köszönöm, hogy reagáltál!
Kívánom, hogy mindig élvezzétek egymás szerelmét, látom, egy életben talán egyszer talizhatunk csak a lelki társunkkal!
üdv!



Pszichogirl!

Dejó, te is vörös vagy? Vali is vörös.:) Éljenek a vörösök.:)



oké, legközelebb majd

oké, legközelebb majd gondolok a moszkovitákra is... fel, vörösök, proletárok! :DDD
és már látom, nemsokára jönnek panaszkodni a kék és zöldhajú lányok is :-)



:))

A vörösök nevében... Velünk mi lesz???
:DDDDDDDDDDDDD



szia Csenge! teljesen jogos

szia Csenge! teljesen jogos az észrevétel, az egyenjogúság jegyében gyorsan ki is szőkítettem a képet :DDDDD



Kedves moncsika74 és Alfajáró!

Két igazság egyszerre létezését látom folyamatosan, mikor erre az oldalra jövök. Ez most csak felerősödött, mikor soraitokat olvasom. Megyek sorba, aztán remélem a végére kikerekedik az, amit szerettem volna:
moncsika74 írta: "elfogadott és teljes szívvel szeretett olyannak, amilyen vagyok.Sosem akart birtokolni.Lelki vezető volt számomra." - Ha meg merjük magunknak engedni a szerelmet, nem csak én, de a másik is, akkor ez mindenkivel így egy elérhető állapot. Ehez persze feltétel a szerelem. Tisztességesen persze a nem szerelmesek is bánhatnak egymással, s az is lehet nagyon tanulságos és érdekes, no meg izgalmas.:) Félelmetesen jó érzés volt olvasni ezt a sorodat, mert én pont ugyanígy érzek egy lány iránt, s bár nem szeretem ezt a szót, hogy lelkivezető, de ha már használni kell, akkor azt mondom, mi kölcsönösen volnánk egymás lelki vezetői. Egyenrangúság van ugyanis az egymást szerető felek között, legalább is szerintem. Az más kérdés, hogy soxor nem így érzünk, akár mi, akár a másik fél, de ettől még ez így van. A férfi és a nő ezért született le a Földra, hogy az örömnek, a léleknek, az ön-és a másik és a világ megismerésének ilyen mélységeihez eljusson. Arról nem is beszélve, hogy a szexuális felfedezések tárháza is igen fantáziadús és végtelennek tűnő.:) Tehát szerintem a Nagy Ő akkor létezik, ha eldöntjük, hogy létezik. S itt szeretnék a dolog másik végéhez eljutni, hogy dönthetünk a NEM mellett is. Jelenleg viágunkban sokkal többször keresünk és találunk okot a NEM mellett. A legjobb érv megtalálásához még spirituális nyelvezetben is találhatunk igazságot, ez pedig a következő:
"Ennyit tanulhattam tőle, ideje továbbállni" - "már mások a rezgéseink jobb nem gyötörni egymást, mert abból csak veszekedés és szenvedés van".
Itt lép életbe egy másik igazság, ami megtudható többek között az Eckhart Tolle: Most hatalma, ill. Új Föld c. könyvekből. Ez pedig az, hogy minél kevésbé hagyjuk, hogy az agyunk hasson a szívünkre, minél kevesebbet élünk a fejünkben, minél inkább merünk ingent mondani a szívünkkel a szeretetre, annál kevésbé társúl a nem azonos rezgésekhez szenvedéstudat. Arról nem is beszélve, hogy a szerelem egyik fontos ismérve az, hogy a szerlmesek saját életútja és vérmérséklete MEGMARAD. Van ugyan egymásrahangolódás, de az az egészséges, ha megmarad a saját életút, amelyet be szeretnénk tölteni. Ehez tudunk a másiknak 100% testi, lelki, érzelmi támogatást nyújtani.
Tehát nagyon fontos a DÖNTÉS. Ha úgy döntök, hogy xy "nagy ő", és képes vagyok a szívemet mindenen keresztül odaadni neki és ez örömmel tölt el, néha a nehézségek ellenére is, akkor ez JÓ.
Ha úgy döntök azonban, hogy valahol megállok és azt mondom: idáig tudtam adni, de valami zárást érzékelek, akkor az is JÓ, csak az már egy másik életút. S ide kapcsolódóan, zárásként:
Alfajáró írta: "Még így is roppant nehéz ha az egyik még nagyon szerelmes a másik már nem!"
Nem győzöm hangsúlyozni: olyan NINCS, hogy már nem szerelmes valaki! Olyan van, hogy valaki eltakarja magát az agyával és az aggodalmával, a kétségeivel a szerelem érzése elől, s ezért úgy dönt, ebből elég, mert mérleget von, és több neki a rossz érzés, mint a jó. Ez nem baj, csak így működik. Tehát szó sincs olyanról, hogy a szerelem megszűnne. Ha a szerelem fellobban, ami tejlesen mindegy, hogy mikor, miért és ki iránt, akkor az örökké égni fog! Az más kérdés, hogy meddig tudunk létezni annak lángjában. Az Eckhart Tolle féle Új Föld, egy olyan új örömhírrel teli világ eljöveteléről szól többek között, ahol meg fog fordulni az arány, s egyre több nő és férfi képes ennek a, Móni által is leírt szerelemnek IGEN-t mondani. Miért? Mert mégtöbb energiához, erőhöz, és csodához juthatunk ezáltal, s így az egész emberiség, s a Föld energiaszintje is megemelkedik. Ezt én is hiszem és vallom, ez az én valóságom is!



Nagy Ő létezik?

Szerintem létezik! Nekem egy úgymond "sprituális" vezetőm volt, illetve lett a srác a kapcsolatunk alatt. Annyit tudni kell rólam, hogy a gyerekkoromból eredően egy nagyon pesszimista Nő voltam, sosem mertem igazán örülni az élet apró örömeinek, az emberek felé sem tudtam megnyílni.Szenvedtem is sokat. Testileg és lelkileg is.Aztán elkezdődött bennem egy pozitív változás talán annak hatására, hogy folyton azt tapasztaltam, h a gondolatatim teremtik körülöttem a jó dolgokat.ha nem velem történik el sem hittem volna!...először csak munka terén, aztán miután tudatosan figyeltem, hogy mindig a jót "programozzam" az életem minden területén! A házasságomat le kellett zárnom, mert úgy éreztem, Tőle csak a negatív energiákat kapom, sosem lelkesedett semmiért és tényleg semmi nem motiválta a volt férjemet.Az életbe vetett nagy bizalommal és nem kis -anyagi- kockázattal albérletbe költöztem a két gyermekemmel.
Tudtam, ez a helyes út és ez be is igazolódott! Munkát kaptam váratlanul-amit azóta is nagyon szeretek, a gyerekek szerencsére nagyon jól viselték az új állapotot és hatalmas megkönnyebülés volt ez már mind a négyőnk számára.Egyszeriben minden elkezdett működni!!!
És mint egy pontot az i-re ekkor kaptam meg a Sorstól az életem legnagyobb ajándékát, azt a férfit, aki nekem a nagy Ő marad mindenkorra!"Véletlenül" találtunk egymásra a neten, mindketten pár napja regisztráltunk...karácsony volt.Szilvesztert már együtt töltöttük.
Ő pontosan azért nagy Ő, mert elfogadott és teljes szívvel szeretett olyannak, amilyen vagyok.Sosem akart birtokolni.Lelki vezető volt számomra.Egy buddhista közösségbe kezdett járni, így együtt lépkedtünk a tökéletesedés útján.Vele súlya volt minden pillanatnak, minden szava jelentőségteljes volt.Hatalmas élmény volt vele nem csak a szex-ebben is teljesen egy volt a vérmérsékletünk-hanem a beszélgetések is.Hetente egyszer tudtunk talizni, de azok az alkalmak ünnep számba mentek!Ő sosem ítélkezett a dolgaim felett, inkább igyekezett segíteni a lelki fejlődésemet.Rengeteget tanultam tőle!Mellette egy optimista, életvidám és nyílt Nő lettem!Annyira átformálta az egész lényemet és feltöltött életigenléssel hogy azóta is ezekből a hónapokból táplálkozom.Bár útjaink elváltak, mivel nem bírtam a kedves hiányát, vagyis a távkapcsolatot, de érezhető a mai napig, hogy a lelkünk legmélyén mi mindig egymáséi leszünk.
Szerintem csakis ilyen lehet a nagy Ő, olyan, aki nemcsak testileg, de lelkileg is tökéletesen passzol a mi személyiségünkhöz.Aki mellett szárnyal az ember.



Kedves Mindenki

Megdöbbenéssel szoktam olvasni a hozzászólásaitokat...
Megmondom őszintén anno, amikor felregisztráltam az oldalra, azzal a céllal történt, hogy egy saját online naplót indítsak el...
Miért? Kicsi korom óta, konkrétan 9 éves korom óta vezetek naplót. Viszont a mai felgyorsult világban, bár igyekszem még mindig megtartani a hagyományos napló írásomat, sokszor (röstellem bevallani) de nincs rá időm... arra, hogy kézzel írjam le a gondolataimat...

A megdöbbenést értsd úgy, hogy pozitív élményként hat. Pláne, amikor kapok az e-mail címemre is privát üzeneteket.
Félre értés ne essék, nem áll szándékomban senkinek se felcsapni a pszichiáterének.. Pont amiatt, amit már egyszer leírtam arról, hogy mi a véleményem a véleményről :)))

Online naplóírással kezdtem, mostanra eljutottam oda, hogy várom a hozzászólásaitokat, mert abból én sok sokat kapok, úgyhogy ezért köszönettel tartozom Nektek!

szeretettel:

Pszhichogirl



Miért mindig csak barna hajú nőket látni valamennyi képen??

csenge333
Lehet azért zavar, mert sok színes egyéniségű nő van a világban???



Köszi!

Igy van, magamat választottam.
Őt nem írtam le, remélem észhez tér.... :D
Köszi ezt a blogot kedves Pszichogirl, sokat segít abban, hogy kitartó legyek. :D

Kívánom neked, hogy a sikerrel kézenfogva járj!
lollipop



féligazság

Szeretnék egy hasonlatot ezzel a "szerelembe vagyunk szerelmesek" témával kapcsolatban felállítani, ami remélem rávilágít arra, hogy mit látok, amikor "ránézek" erre a témára:
A szerelem érzése a Napfény, aminek csodás játékát akkor érzékeljük igazán, amikor a szemünk és a Napsugarak közé beteszünk egy prizmát, aki a másik ember. Így a prizmán keresztül egyénileg és játékosan és sokszínűen verődik szemünkbe a fény. Mondhatnék a prizma helyett kristályköveket is, kb. olyanokat, mint amiről Müller Péter írt könyvében. Aztán minél tovább nézzük ezt a követ, vagy prizmát, annál inkább új és új, mélyebb és mélyebb szín és fényjátékokat fedezünk fel, s nem tudunk betelni a jelen játékával... megunhatatlan, és rengeteg erőt és örömöt ad. Remélem így érthető, hogy mit szeretnék kifejezni.:) Tetszik Pszihogirl élettörténete, mert azt példázza, ami bennem is nagy lánggal ég... mindíg könnyű azt megmagyarázni, hogy mondunk NEM-et a szeretetből, szerelemből elkövetett kellemes pillanatoknak, együttléteknek. Azt már valamiért kevésbé szeretik keresni a népek, hogy miért mondjunk IGEN-t ugyanennek. Pszihogirl keresett és talált.:) ("Mondjuk én sokszor amondó vagyok, hogy inkább legyen második esély, mint azon gondolkodni, mi lett volna ha? A párom ezért is kapta meg... illetve rosszul fogalmaztam.. Ezért adtam meg MINDKETTŐNKNEK..." - Pszihogirl)



:)

Szerintem tényleg félreérthetted...

Lollipop saját magát választja :)



Hihetetlen!én is egy kérdőjelet akartam írni, de mire

csenge333
kattintottam, már te megtetted helyettem.DÖBBENET!!!Szóval, azt hiszem rosszul értelmeztem Lollipoppot...UGYE???



?

Kedves Csenge,

nem értettem a hozzászólásodat... :(
Kifejtenéd egy kicsit bővebben?

Bocsáss meg, kissé hosszú napom volt, le vagyok lassulva...

Pszichogirl



:)

kedves Lollipop,

csak földbe döngöléssel lehet valami régi helyére újat építeni.
Én amit megtapasztaltam az az, hogy az exem, aki a régi volt, képes volt rá, hogy ő legyen az új... És tényleg Új...
Nem telik el úgy nap, hogy ne néznék rá hitetlenkedve, vagy ne hallgatnám megdöbbenéssel szavait. Ugyanaz a test, ugyanaz a hang, illat stb... És alapjaiban ugyanaz, de mégis más...

Egy a lényeg! Te vagy a legfontosabb! :)

Szeretetttel:

Pszichogirl



Kedves Ery

Innen is látszik, hogy gondolataimmal nem találtam fel a spanyol viaszt :)

Köszönöm az idézetet, eddig nem találkoztam vele, de nagyon tetszik!

Szeretettel:

Pszichogirl



Nem őt választottad, hanem azt, hogy másfelé irányítod

csenge333
az érzéseidet?Te "eltemetted magadban ŐT???Már nem akarod őt???



Ez itten nagyon tecccik! :D

"mi a fontosabb? A férfi iránti érzelmek, vagy a saját életem iránti felelősség"
Ezt hírdetném mint az igét.
Tegnap pontosan erről kellett döntenem, hogy mi a fontosabb, az iránta való érzelmeim, vagy a saját felelősségem az érzéseim irányába...
Az utóbbi mellett döntöttem... azt hittem összeomlik a fél világ estére...
Valójában most kezd épülni... :D
Ma jól döntöttem!
Kívánom neked, hogy a sikerrel kézenfogva járj!
lollipop



Kedves Pszichogirl!

Amióta ismerem a Titkot és elvégeztem néhány tréninget, magam is meglepődtem, de rájöttem, hogy ez a két megállapítás tényleg igaz:

Darnel Christian:
"Bármilyen furcsán is hangzik, a szerelem nem személy függvényes. Bárkibe lehetsz szerelmes, akibe éppen szerelmes vagy s nem valaki másba. Más szóval, magába a szerelem érzésébe vagyunk szerelmesek."

"Aki ül, az képtelen leülni. Ezért nem találják az emberek a boldogságot."

"Élj a Szíved Erejével!"
Szeretettel: Ery



Kedves Witch

Az írásom utolsó mondata: "Akinek nem inge, ne vegye magára... Általában a Titok ismerők sokszor tisztában vannak már ezekkel... "
:)

Szeretettel:

Pszichogirl



A baj ott van szerintem

,hogy egész egyszerűen amit írtál igen a társadalmi normák. Én úgy gondolom a szex is és a szerelem legtöbb esetben kéz a kézben jár. Azt sem értettem sosem az erotika miért tabutéma. Ugyanúgy fontos tényező. Egyébként nemcsak a Férfin múlik. Sok múlik a Nőn is. Abba is lehet valami, hogy te teszed férfivé a férfit ha jól csinálod. De én kb egy éve találkoztam valakivel és a mai napig azon töprengek, hogy lehet ennyire egy és közös hullámhossz kettőnk között. Azóta sok minden történt és köztünk semmi sem változott. Furcsa érzés. A még inkább furcsa, hogy legtöbbször azt gondolja amit én. Azt hittem ilyen nem létezik, de igen van. Én elég sokat éltem egyedül és most úgy érzem szeretnék boldog lenni. Rám nem lehetne mondani, hogy miden nap a szeretett férfi karjaiban aludtam el. De most már jó lenne. Talán idővel. Szóval lehet hogy a többség ilyen mint amit leírtál, de rám ez nem igaz :) Azért köszi hogy írtál és én is leírhattam a véleményem.

Légy olyan, hogy minden megérintsen!