Szeretem az embereket!

Szeretem az embereket! Legalább is próbálom, de minden nap mondogatom.
Van is erre módom minden reggel. Amikor felszállok a villamosra. Csak úgy hömpölyög a sok szeretni való ember. Amikor felszállunk vagy legalább is gondolom, hogy felférek én is és megáll ott ahol van az ajtóban. Jó érzéssel tölt el abban a pillanatba, hogy Ő is figyelt rám meg a többiekre.
De akkor is jó érzés amikor egy bevásárló központba vettünk egy varrógépet és viszem kibontásra az új szerzeményt. Kérik a garancia levelet de én nem tudom kibontani, és akkor a szeretni való hölgy életteli arccal teljes készséggel mondja, hogy ha nem jó még vissza hozhatom három nap múlva. Mentségére szolgáljon nem tudja, hogy nincs autónk, meg hát egyáltalán!!!!!!!!!!!!!! De én szeretem ezért, biztos fáradt már nagyon.
Meg az is elöntötte a szívemet amikor a közértben érdeklődtem egy termék ára után és az eladó hölgy mélyen a szemembe nézve tovább haladt szótlanul. Ezekért a pillanatokért mindig hálás vagyok. Mert az emberek jók, figyelmesek, együtt érzőek.
De a kedvenc történetem, amikor szálltam volna le a buszról de egy nagyon idős néni meg szeretett volna felszállni. Én várok, hogy álljon arrébb, Ő meg begurult rám mert nem tudott miattam felszállni. Gyenge kezeivel megragadta az enyémet, valami ku… anyád féle csatoláss kíséretében lerántott a buszról. Szeretem ezeket a pillanatokat. Az emberek jók és szeretni valók.
Természetesen hálás vagyok továbbra is, mert a villamoson eltöprengek rajta, szegény örül, hogy Ő legalább helyet szerzett magának. A varrógépes sztorinál meg valóban fáradt lehetett, hiszen vasárnap volt, Ő dolgozik Én meg önfeledten költöm a pénzt. Megértem, hogy nem kultiválta. A közértes hölgy, na az nem tudom de nem haragszom biztos oka volt rá.
Az idős néni meg azt hitte, hogy rajta átgázolva fogok leszállni a buszról, de mivel nem így történt ezért nem tudta hirtelen hova tenni. Gondolta azért oda adja a mérget amit előre megfőzött magában.
Szeretem az embereket, legalább is próbálom, de minden nap mondogatom!

Címkék:

Hozzászólások



"hidd el nem kell szeretni mindenkit"

Érdekes. Én éppen ma ébredtem rá, hogy képes vagyok szeretni mindenkit. Elég sokáig tartott, de most imádom, hogy így van.
Elkezdtem olvasni az ajánlott blogodat. Jó nagy port vertél fel. Nagyon jó az írás, tetszik.



Kedves Nettike!

Hát nem könnyű pont a saját fajunkkal kijönni. Az embereket szeretni. Mert szeretünk párat, elviselünk néhányat, de szeretni az összes embert, nem könnyű. Eszembe jutott egy régi blogom, ez most jól fog jönni neked.

Mi lett a nőkkel, ez a címe.
Olvasd át talán hasznodra lesz.

Kitartás, és hidd el nem kell szeretni mindenkit. Csak aki méltó hozzá.
A munkahelyeden meg addig amíg nem vagy ismertebb és nincs több tapasztalatod ill. bepillantásod az ottani életbe, addig húzd meg magad. Aztán úgy is minden formálódik.



Hát.....érdekes egy

Hát.....érdekes egy írás....mindenesetre nekem is mondogatnom kéne mától, hogy szeretem az embereket, mivel most van az első "igazi" munkahelyem és bizony sok nő dolgozik "együtt", úgyhogy megy a fúrás-faragás egymás háta mögött és én ehhez nem vagyok hozzászokva :(
Nem tudom hogy fogom ezt kezelni. Rajtam rögtön látszik, ha van valami bajom és szeretem is azt megbeszélni...Ráadásul mindannyian emberekkel foglalkozunk, segítséget nyújtunk és mégis ilyen a kollektíva.hm...
Nem is foglalkoznék mással, csinálnám az én dolgomat, csak az elején még rá vagyok utalva, jobban mondva "bízva" valakire és....hát nem tom :S
Nem baj, lelkes vagyok! Megcsinálom!Belejövök!
:D:D