Szeretni tudni kell!

lány rózsávalSzámtalanszor megfogalmazódott már bennem, hogyan, miként kellene szeretni, milyen érzés az igaz, őszinte, szívből jövő, önzetlen szeretet. Ám más leírni, s más megvalósítani, épp azért, mert az ember foggal-körömmel ragaszkodik - ragaszkodna- szeretete tárgyához.
A félelem, hogy elveszítjük, folyton előtolakodik, és ezáltal előidézi magát az eseményt, ha nem vigyázunk, már tudom. Elfojtani azonban nem könnyű.
Ez a félelem valahol az ember bensőjében fakad. Oka pedig? Az önmagunkba vetett hit teljes hiánya. Valamiért nem tartom magam érdemesnek arra, hogy akit szeretek, mellettem maradjon, ugyanúgy ragaszkodjon hozzám, mint én őhozzá, ugyanúgy szüksége legyen rám, mint nekem rá, még akkor is, ha ez csak annyiból áll, hogy tudunk egymásról, tudjuk, hogy a másik bármikor ott lesz, amikor a helyzet úgy kívánja. Talán hetekig nem is találkozunk, nem is beszélünk, de "érezzük" egymást, a tudat, hogy a másik LÉTEZIK, és NEKÜNK létezik, állandó, és megdönthetetlen. Ennek a tudatnak, ennek az érzésnek a hiánya maga a félelem az elvesztéstől.
Nem láttam még embert, aki legalább egy személy elvesztésétől ne félne a szíve legmélyén. És rendszerint épp ez a személy számára a legfontosabb. Ámbár veszítettem el értékes barátságot úgy is, hogy ez eszembe nem jutott. Meg sem fordult a fejemben, hogy valaha ennek vége szakadhat, s mégis... Mindez meghazudtolni látszik a fentieket, noha tudjuk jól, nem csak a fejünkben megfogalmazódó gondolatok rajzolnak valóságot, sőt. Többnyire nem azok. S való igaz, hogy ennek a személynek az irántam való, mérhetetlen, őszinte, és szinte már gyermeki rajongását, csodálatát sosem értettem. Nagyon tetszett, szinte lubickoltam benne, de érteni nem értettem, mivel szolgáltam erre rá, mivel érdemeltem ki. Hát, máris visszajutottam mondandóm bevezető soraihoz.
Az önbizalom hiánya.
A hit - "MERT MEGÉRDEMLEM" - hiánya.
Tehát a proléma adott, már csak le kellene győzni, ám ha sokat törődöm vele, azzal idézem elő leginkább. Hát...Feladtátok a leckét rendesen. :))))))))))))))
De vajon miért van az, hogy az ember hajlamos mindig inkább a rosszat, a negatívumokat elhinni, akár önmagáról, akár szeretteiről, akár a világról? Miért jó az nekünk, ha rossz nekünk?:)

Hozzászólások



"Miert jo az nekunk,ha rossz nekunk?"

Az ember gyengenek teremtetett.A gyengenek konnyebb lemondani,feladni,mint akarni,tenni, erolkodni a joert.Az Univerzum energiaja nellkul nem is lehet eros egy teremtveny,meeg az ember sem.
Keisla,koszonom,hogy olvashattam gondolataidat.:)

Szeretettel,
felebarat



csenge333

csenge333



Kedves Alfajáró, de hisz

Kedves Alfajáró, de hisz nem is lehet másképp. A világ azt neveli belénk, hogy valóságos szégyen önmagunkat helyezni az első helyre, ez valahogy benne van az emberben, sokszor anélkül, hogy tudna róla. Mi - a hozzánk hasonlók, ahogyan írod - hajlamosak az ilyesmit túlságosan is komolyan venni. Pedig ha sejtenék sokan, hogy a mgoldás a kezükben van, s nem más az, mint önmagunk szeretete, elfogadása, sőt, kényeztetése.:)

Szeretettel:
L.A.



Na és veled Robi?

Mi újság azóta? Nemigen látni mostanában, bár talán csak én nem látlak. :)

Üdv!

Szeretettel:
L.A.



Kedves Alfajáró!

Ismét elolvastam ezt a sok jó tanácsot, amit Tőled volt szerencsém kapni. Azt hiszem, sokat változtam azóta, és ezt jó részt Neked, Nektek köszönhetem. Hát...
Köszönöm.:)

Szeretettel:
L.A.



Szeresd önmagad!

Szia Keisla!

Tegnap már elolvastam, amit írtál, és mély nyomokat hagyott bennem!
Én pontosan úgyanígy éreztem még egy-két hónapja, mint te. Pont a félelem miatt vesztettem el egy-két kapcsolatomat.
Tudom mit jelent az, hogy önzetlenül szeretni. Szinte mindent alárendelsz a másiknak, de éppúgy ragaszkodsz hozzá, mint egy falat kenyérhez. Ezzel viszont egyrészt feladod a saját önbecsülésedet, felerősíted magadban a kisebbrendűség érzését, az önbizalmad a béka feneke alá csökken. De a másik ki akar törni az "erőszakosságodból", a szabadságát nem akarja feladni egy kapcsolaton belül, lebéklyózva érzi magát. Előbb-utóbb felbomlik a kapcsolat, hiába ragaszkodsz mindenáron hozzá. Én pont egy ilyen kapcsolatnak vetettem véget december végén. Nem bírtam tovább. Pedig én voltam az erőszakos, én voltam az, aki nem adtam meg a szabadságot a másiknak! És mégis én fáradtam bele kapcsolatba!
Július elején költözködtünk szét a volt feleségemmel. A székesfehérvári barátom egy héten belül összehozott egy helvéciai (Kecskeméttől 5 km-re) hölggyel. Én dél-pesti vagyok, háztól-házig 86 km volt a távolság, de ha szeretsz valakit, ez nem probléma. Természetesen mindketten elkövettük a hibát, hogy jobbnak mutattuk magunkat, több toleranciát eltűrőnek, ami azért 40 körül már nem olyan könnyű. November végére csúcsosodtak ki a problémák, de azért megpróbáltunk foggal-körömmel ragaszkodni egymáshoz. A kapcsolat elején a heti 2-3 találkozás helyett ekkor már másfél hetente kezdtünk el találkozni. December elejére már odáig jutottam, hogy elkezdtem egyedül inni! Én, aki nem szerettem az italt soha. 3 hétig tartott ez. 3-4 nap alatt megittam egy üveg literes Jägermeistert (Most is csak 1 hónapban egy bulin iszok meg egy pohárkával)!
Mindkettőnkben benne volt az igazi kisebbrendűségű érzés!
Nem tudsz önzetlenül szeretni, mert a ragaszkodásoddal és a félelmeiddel megölöd a másikat!
Önbizalmunk sem volt, görcsösen kapaszkodtunk egymásba, nem akartuk, és nem tudtuk elengedni a másikat!
Csak a negatív dolgokat hittük el!

És az élet úgy hozta, hogy a szilveszteri bulin ott voltam!
Azóta teljesen megváltoztam! Hihetetlen, de meg tudsz változni a vonzás törvényével! Nagyon nehéz!

Már megértettem, hogy mit jelent önzetlenül szeretni!

Szabadon ömnmagam lehetek, és másoknak is megengedem, hogy szabadon önmaguk lehessenek!

Ez az önzetelen szeretet!

Ha érdekel, hogy mi történt még velem január eleje, a pozitív gondolkodás megismerése óta, akkor olvasd el "A pénz nem boldogít!" című fórumon felvetett témámat.

Köszi, hogy meghallgattál!

Szia Robi



Kedves Alfajáró!

Kedves örök Boldogság!

Köszönöm véleményeteket, és minden szavatokkal egyetértek. Nagyon igyekszem. :))

Szeretettel:
L.A.



Drága Keisla :)

Drága Alfajáró lámpásunk már válaszolt is neked. Én csak annyit szeretnék hozzátenni, hogy nincsenek problémák, amiket le kell győzni. Miért akarsz állandóan harcolni önmagaddal. A HIT az elsődleges, hogy higgyél önmagadban, aztán az ELFOGADÁS, hogy fogadd el és SZERESD magad olyannak amilyen vagy. Nincsenek hibáink, csak választott formák, amiket az egonk ki akar próbálni. Ha meg tudsz felelni arra a kérdésedre, hogy KI VAGY? és ezt el tudod fogadni, akkor a Te szavaiddal élve GYŐZTES vagy...
Szeretettel: Boldogság :)
A szeretet mindent áthat.....
Mosolyogj Drága Magyarország :)