Érzések, azaz szív és lélek kontra elme (agy)

szív vagy agyKedves Mindenki!

A véleményetek érdekelne az alábbi témakörben...
Elöljáróban annyit, hogy jártam már itt korábban, pontosabban egy éve, viszonylag aktívan...Aztán kicsit visszahúzódtam a "csigaházamba", dolgozni önmagamon, de persze aktív olvasótok maradtam mindeközben :)

Szóval teltek a hónapok, tanultam, fejlődtem, önismertem:), mélyültem és elfáradtam, és felálltam, és folytattam... és újra és újra nekilendültem...
Rájöttem sosincs vége, hisz minél több mindenre rájövünk, az egyre több kérdést szül...Bennem mindenképp.

Sok minden foglalkoztatott, és foglalkoztat ma is...eleve elrendelés vagy szabad akarattól kezdve a hol van Isten és kicsoda Isten témakörön át még az is, hogy mit rejthet magában a szó, létezés?
Mit jelent kiteljesedni a létben?

Miközben jártam utamat, egyre közelebb kerültem a válaszokhoz, de még mindig nem enyém a teljes igazság:)
Szívvel, lélekkel jelen lenni, mindig minden pillanatban, ez a cél, ezt tudom.
Amiben azonban érdekelne a véleményetek, hogy hogyan tudjátok Ti, személyszerint kikapcsolni vagy legalább lecsendesíteni az agyat, az állandó belső szószólót, aki nem hagy nyugtot a szabad létezésben...a mostban.

Minden építő jellegű, és akár nem idevágó gondolatot is nagyon szívesen fogadok.
Épüljünk együtt...

Sziszka



Kedves Sziszka! 2008-a

Kedves Sziszka!

2008-a bejegyzésedre most találtam rá, így négy évvel később. Éppen ugyanez a kérdés foglalkoztatott engem is, hogy mégis hogyan találhatunk rá arra a belső bizonyosságra, amelyet keresünk. Lényegében én úgy érzem, megtaláltam ezt, miután sikerült lecsendesítenem az elmém, de kíváncsi voltam rá, miket írnak róla, így csak szimpla kíváncsiságból beírtam a google-ba, hogy agy és lélek. Aztán ez volt az egyetlen érdekesnek tűnő oldal, amit kiadott a kereső az első oldalon.
Érdekeseket írtatok, Csaba írása sok mindent elmond szerintem, a lényeg benne van.
Számomra a belő bizonyosságot tényleg csak az agyam lecsitításával lehetett elérni. Nehéz volt nagyon, mert éppen egy kapcsolat lezárásán voltam túl ezekben a napokban és a mindaddig meglévő nyugalmam, harmóniám önmagammal teljesen megbomlott és lényegében nem találtam a saját békém. Minden megkérdőjeleződött bennem, szinte minden életterületemet illetően – szerelem, kapcsolatok, család, karrier, barátok, önmagam, Isten.
Eddig valahogy minden történésre megtaláltam a válaszokat az életemben, viszont e kapcsolat véget érésének miértjét, a történtek okát, nem találtam. Minden, amit addig valóságnak hittem megkérdőjeleződött és elveszve éreztem magam teljesen.
Aztán eszembe jutottak mondatok a Bibliából, mint például „Kérj és megadatik”, „Én vagyok az út, az igazság és az élet”… És arra gondoltam, hogy ha már ennyire nem találom a helyem, akkor ez az egyetlen út (Jézus Krisztus), hogy valahogyan mégis békét találjak. És akkor elővettem egy kis rózsafüzért, ami már megvolt egy ideje, de úgy szépen el volt téve valahova, nem használtam. Egyszerűen csak magamnál tartottam pár napig, a táskámban és vele aludtam, majd 2-3 napon belül észrevettem, hogy egyre nyugodtabb leszek és már egyszerűen nem rágódom azon, ami történt és nem keresem a válaszokat. Aztán egyik délután szintén ledőltem aludni, akkor is velem volt a füzér. Pár perc után valami nagyon mély békét és nyugalmat kezdtem el érezni… Lassan elkezdtem kérni azokat a dolgokat, amelyeket szeretnék átélni az életemben, elsősorban, hogy újra találjam meg a nyugalmam és ez a nyugalom maradjon tartós, majd szépen sorjában. Végül, amikor a végére értem a dolgoknak, tudtam, hogy elengedhetem magam, nem kell tovább folytatnom semmit, mert úgymond készen vagyok. Éreztem, hogy ennyi elég. Békét éreztem és tudtam, hogy itt és most minden a helyére került é minden úgy lesz jól, ahogy lesz. Kérdések nélkül. :)
Ez az én személyes utam a belső bizonyossághoz. Szerintem is mindenki másképp juthat el a békéjéhez, nálam ez volt az az út. Bízom benne, hogy átadhatom magam ennek a valaminek, amihez a rózsafüzéren keresztül jutottam el. Bízom benne, hogy a kérdéseimre is megkapom előbb-utóbb a választ és hogy minden úgy lesz jól ahogy lesz.

Üdvözlet mindenkinek :)



Csenge kulcsmondatot hozott létre bennem

"lletve megérjen az idő arra, hogy engedélyezzük magunknak a boldogságot és bátran követhessük a szívünket..." - ide mindenki eljuthat, és ha túl van rajta, akkor bizony minden örömöt és jót be tud fogadni, jöjjön az akárhonnan, akárkitől... és akkor sokkal kevesebbszer mondunk NEM-et a szeretetre, főleg szerelemre, és sokkal több IGEN-t fogunk mondani minderre.:) Ilyenkor azt is tudni fogjuk, hogy valakit nem "megszerezni" az igazi nagy öröm, hanem amikor vele vagyunk az áramlásban, akkor kezdődik az igazi móka, az igazi élvezet, és az igazi nagy szívügyek... közben úgy is lenyűgözzük egymást gesztusokkal bókokkal, édes félmondatokkal, egyéb izgalmas tettekkel... vagy csak puszta létezésünkkel.:)



Nagy igazság, hogy az ember minél többet tud,

csenge333
annál jobban rájön, hogy még mennyi mindent nem tud...Szerintem akkor sokkal könnyebb "kikapcsolni" az agyunkat és nem az észérveket sorakoztatni fel-bármiről is legyen szó-, ha a döntésünk csak rajtunk múlik, illetve ezzel az adott pillanatban nem okozunk másnak nagyon nagy fájdalmat.Magyarul:nem hiszek abban, hogy más boldogtalansága árán boldogok lehetünk, de abban igen, hogy el lehet jutni oda, illetve megérjen az idő arra, hogy engedélyezzük magunknak a boldogságot és bátran követhessük a szívünket...



:)

Igyekszem, kedves Zsul, igyekszem.
És köszönöm!

„A szeretet lényegét a legtöbb ember abban látja, hogy őt szeretik, nem abban, hogy ő szeret és képes a szeretetre.”
Sziszka



Azt hiszem,

Igazából ide akartam írni, amit a másik blogodba írtam: Nem feltétlenül kellene kiébrednünk a jóból!



:)

Bizony ám, nem baj, ha megpróbálod, nem lenne rossz a béke és harmónia az agyaddal, főleg, mivel ilyen szép helyen lakozik, mint ahogy azt a kép tanusítja.:)



:)

Könnyen meglehet!

Lehet, hogy el kellene ásnom a csatabárdot az agyammal...és próbálni szép szóval:)
Hátha nem használódik:) ha nem akarom:)

A tantra zenéket meghallgattam, nagyon tetszenek:)

„A szeretet lényegét a legtöbb ember abban látja, hogy őt szeretik, nem abban, hogy ő szeret és képes a szeretetre.”
Sziszka



Lehet, hogy az a baj, hogy

Lehet, hogy az a baj, hogy ki szeretnéd ütni a nyeregből... de az agyad, nem valami különálló valami, hanem az is Te vagy! Úgyhogy lehet inkább meg kéne kérned, hogy legyen oly szívess csak akkor használódjék, amikor te kéred.:)
Más:
Idéznék egy választ:
"Aztán van amikor az évek során jól bejáratott makacs rögeszméink annyira erőt vesznek rajtunk, belevonva minket egy rossz örvénybe, hogy akkor aztán hiába próbálunk jelen lenni, örülni a mostnak, szépségnek stb., mert egyszerűen nem megy, az agyunk generálta káosz indította érzelmek már nem engedik. Ilyenkor valami drasztikussal kell átlökni a makacs hangulatot, mert gondolattal a gondolatot nem lehet."
Szeretnék ilyen "drasztikus" dolgokat kínálni:
-Secret beszélő kör a Harmóniaműhelyben (erről a fórum megfelelő részében lehet olvasni)
-tantra (www.tantrarandi.hu)
-Deeksha
-A. J. Christian meditációs programja
(S ez csak pár dolog abból a tengerből, amely már létezik itt és most.:))



kérdések

Kedves Zsul!

Tolle könyveit imádom.
A most hatalmát eljuttathatom Neked, ha szeretnéd...:)
Igen, valóban alapművek. Ha olvasom, értem. Azonosulok vele...

Aztán jön egy adott pillanat az életben, és hopp, már ki is billentem abból az addig tökéletesnek hitt egyensúlyomból...
Hát ez az én problémám, mint ahogyan más blog bejegyzésben is fogalmaztak mások, hogy nem minden pillanat happy és derű és hű de mosoly...
Igenis vannak mélypontok, és vannak vesztes csaták, és vannak kétségek és félelmek.

CSak én azt gondolom, hogy lehet egy olyan állapotot elérni, amikor ezek egyre kisebb számban fordulnak elő, vagy akár elő sem fordulnak többé.
Itt akadok el, hogy lehet ilyen... van ilyen? Hagy mindig minden jó? Mert ugye, elvileg élvezzük az itt és most-ot. Akkor elvileg minden szép. De ugyanakkor tanulni vagyunk itt utazásunk során, tanulni pedig a mindig szépből és jóból nehezen lehet.
Az igazi leckékhez kell a pofon és a kijózanodás?

Rosszul látom?

„A szeretet lényegét a legtöbb ember abban látja, hogy őt szeretik, nem abban, hogy ő szeret és képes a szeretetre.”
Sziszka



Harc

Kedves Bea!

Nagyon köszönöm az értékes hozzászólást!
Igen, nagyon sok hasznos és hasznosítható gondolatot találtam benne.
Egyetértek abban, hogy nincs egyféle adott megoldás.
Mindenkinél egyénre szabott, máshogy működik, és rá kell érezni az ízére, olyan lehet ez mint a biciklizés, görkorizás vagy az úszás.
Nem lehet megmondani hogyan csináld, érezni kell.

És itt megint visszacsatolhatok az alapproblémára, kérdéskörre, hogy érezni.
Hisz az agy(elme) nem érez, csak a szív.

Tehát a ráérzés mellett kell hozzá az a tökéletes egyensúly, hogy megtalálhasd mikor melyiket milyen erővel kell alkalmaznod.
Nos, ebben még van mit tanulnom....de igyekszem kiütni a nyeregből az elmét....
Nem adom fel, még nem!!!:)

„A szeretet lényegét a legtöbb ember abban látja, hogy őt szeretik, nem abban, hogy ő szeret és képes a szeretetre.”
Sziszka



Hűűűűha:) Ez naggggggyon

Hűűűűha:)

Ez naggggggyon találó kép!
Nagyon köszönöm!:)

„A szeretet lényegét a legtöbb ember abban látja, hogy őt szeretik, nem abban, hogy ő szeret és képes a szeretetre.”
Sziszka



Szia Kedves Sziszka!

Azért ilyen nehéz ez, mert a legegyszerűbb dolgok a legnehezebbek.
Mert nincs EGY szabály, nincs egyetlen kivezető módszer, annyira elbonyolítottuk a dolgot mostanára, bár a legegyszerűbb lehetne.

Amit már leírtak a többiek, és ami önmagában kivezetne minket az agy zsibongásából, ha állandóan képesek lennénk a jelenben maradni, arra figyelni, ami éppen van. Ez az egyik gyakorlat. Azzal az alapfeltevéssel, hogy „A legjobb helyen vagyok, a lehető legjobb dolgot teszem éppen”. És közben töretlenül figyelni befelé, magad köré, átélni önmagad a környezetedben. (Ehhez tényleg alapmű a Zsul által ajánlott „Most hatalma”. Nekem nagyon sokat segített abban, hogyan ne bonyolítsam el a dolgokat)

Aztán persze, mégis előfordul, hogy rosszul döntöttünk, -rossz tevékenység, rossz ember, rossz hely mellett,- és új döntést kell hoznunk, azaz tovább állni. Erre mondhatod, Sziszka, hogy egyszerű dolog, de nem is olyan egyszerű, szerintem az emberek többsége hajlamos hosszú ideig becsapni magát, önismeret híján, és keresni a jót a (számára!) rosszban is, ahelyett, hogy őszinte lenne magához, és egy gyors döntéssel továbbállna, újra tiszta helyzetet teremtve saját maga számára.

A harmadik dolog, ami eszembe jutott a kérdéseiddel kapcsolatban: Ahol kétely van, ott semmi kétség.” Azaz – ott a válasz NEM. Végülis ez is egy jól követhető szabály lehet, kiegészítésként a „Follow your Bliss” – Kövesd a saját üdvöd” igazságához. Ha már felmerül benned, hogy jó helyen vagy-e, jó dolgot csinálsz-e – akkor valószínűleg nem. Kontrollnak jó a szerelem érzése: mikor szerelmesek vagyunk, ugye, eszünkbe sem jut megkérdezni magunktól, vajon most tényleg szerelmes vagyok? Ha igen, akkor az nem szerelem. Ilyen tisztán lehetne követni a saját örömünket, csak az embernek nagyon őszintének kell lenni önmagához, azáltal, hogy újra és újra megvizsgálja, jó-e NEKI!, amit tesz. Nem másnak, nem a világ véleménye szerint, neki jó-e. És szép fokozatosan az önmagunkhoz való töretlen őszinteség révén kialakul az ÖNISMERET, és AZ ÉRZÉKENYSÉG ÖNMAGUNKRA, - és megszűnnek az állandó kételyek, egyre inkább tudni fogjuk, mi az ami tényleg jó NEKÜNK.

Aztán van amikor az évek során jól bejáratott makacs rögeszméink annyira erőt vesznek rajtunk, belevonva minket egy rossz örvénybe, hogy akkor aztán hiába próbálunk jelen lenni, örülni a mostnak, szépségnek stb., mert egyszerűen nem megy, az agyunk generálta káosz indította érzelmek már nem engedik. Ilyenkor valami drasztikussal kell átlökni a makacs hangulatot, mert gondolattal a gondolatot nem lehet. Mindenkinél más dolog bír ilyen erővel: Van akinek a mozgás, futás, segít, van aki takarít, vagy zenét hallgat ilyenkor, - nekem a filmek segítenek. Kép, zene, történet, - mindez együt, olyan szinten kivon az agyamból és a jelenlétre késztet, hogy átlök a negítív örvényen.
Neked is biztos van valami olyan, ami képes kirángatni Téged az agyadból…

Aztán van egy sor az életünket olyan szinten megnehezítő gondolkodási séma bennünk, amiket csak tudatos gyakorlással lehet kiszedni magunkból, helyesebben leszoktatni magunkat róluk. Biztos ismered, azok a rossz gondolatok, amelyekről tudjuk ugyan, hogy magunknak ártunk velük, (harag, önbántás, félelelem, stb.), mégis olyan jól begyakoroltuk már őket hosszú évek során, hogy most már elég egy indító-gomb, és maguktól futnak, mint egy program, nem tudjuk nem-csinálni őket.
Ezeket csak tudatos gyakorlással lehet átprogramozni, persze előszőr észre kell venni, hogy mik ezek, és eldönteni, hogy nincs rájuk többé szükségünk. Van egy csodálatos könyv, itt is említették már többen más oldalakon: Maxwell Maltz: Pszichokibernetika”. Az írója eredetileg plasztikai sebész volt, szerintem egy zseniális valaki, aki praxisa során rádöbbent, hogy az embereknek nem csak az arcán lehetnek hegek, hanem a lélek is tele van érzelmi hegekkel, amik bizonyos gondolatokat generálnak újra meg újra. Meghatározva ezzel az ember egész lényét, a gondolkodása által magához vonzott dolgokat, eseményeket, - ezáltal egész életét.
Ő azt javasolja, és tényleg abszolút igaza van, hogy egy jobb élethez át kell, hogy írjuk a rosszul működő gondolat-sémákat. Ezt csak gyakorlással lehet. El kell képzelni magunkat olyannak, amilyennek szeretnénk. Időt kell erre szánnunk, és képzelet gyakorlatok útján bevésni magunknak az új, áhított képeket. Ahogy ezt a Secret is mondja. Vagy ahogy a „Mi a csudát tudunk a világról?” kvantum-fizikusai mondják: Új ideghálózatot kell építeni magunknak. Olyat, ami az örömünket szolgálja, olyan gondolatok majd érzések gyakorlása útján, melyeknek szeretnénk egyre többször, rendszeresen a részesei lenni.
Ezek jutottak eszembe a kérdéseid kapcsán, remélem találsz közte használhatót.
Sok sikert Neked!
Puszillak:
Bea



Értem.:) Ajánlom Eckhart

Értem.:)
Ajánlom Eckhart Tolle: Most hatalma c. könyvét, amit még én sem szereztem be, továbbá:
Eckhart Tolle: Új Föld c. könyvét.:) Anthony De Mello könyveit is ajánlom, az imádság lélek és test közeli formációiról ír, amit "vonzás törvénye" nyelven vizualizációnak is nevezhetnénk... szóval vannak egyezések. Ezeket mind ajánlom neked. Ha nekem szegezik a kérdést, csak ezeket a könyveket tudom mondani, ezek az én alapjaim.:) Lehet persze valamelyik kevésbé tetszene, de biztos lenne a sok gondolathalmaz között olyan, ami téged is megfogna, mint módszer. Egyet elárulok magamtól: ha rámtör a "csakúgy" boldogság, akkor bármit teszek, leállok, s hagyom, hogy történnyen. Ettől még csinálhatom az aktuális mindennapi tevékenységet, a leállást nem így kell érteni, hanem úgy, hogy akkor nem agyalok semmin, leállok és élvezem a testemen átvonuló gyönyörhalmazt. (S olyan is van, hogy ilyenkor nagy szeretettel gondolok - ha már rámtört a boldogság - Valira, aki nekem a nők, nője.:))



Csabának

Kedves Csaba!

Remélem nem csak örökösen keresek, hanem találok is:)
Hisz ha nem keresnék, talán nem is találnék...

Épp ez az, ahogyan Zsulnak is írtam, nem ragaszkodom hozzá, az egomhoz semmiképp.
Még mélyebben szeretném megélni az itt és most-ot, az érzések birodalmát...ahol nem a gondolatoké a főszerep, hanem az érzéseké, a szívé, amely nem gondolkodik.
Rábízni magam arra a bizonyos belső bizonyosságra!!!
Még mindig NAON tetszik a kifejezés:)

Sziszka



Zsulnak

Kedves Zsul!

Egyetértek. Mindenben.
Szeretem csak úgy megélni a pillanatot, amikor semmi gondolat, csak élvezem, hogy vezetés közben még lehúzhatom az ablakot, üvölt a zene és simogat a szél.
Vagy amikor leülök egy parkban, és nézem, ahogyan átszűrődnek a napsugarak a fák lombjai között.
Ez lételelem!!!
Épp ezért is keresem a választ arra, hogy hogyan lehet kikapcsolni az agyamat, hogy ne mormolja folyton nekem a gondolatait, hanem hagyjon élni, élvezni a pillanatot.

A kérdéseim nem kényszeres válaszkeresések, persze örülök egy megfejtett, megválaszolt kérdésnek, de amiért írtam, a cél az volt, hogy Nektek milyen módszereitek vannak az elme lecsendesítésére, hogy minél jobban, többször, és mélyebben megélhesse az ember az itt és most-ot.
Értem?:)

„A szeretet lényegét a legtöbb ember abban látja, hogy őt szeretik, nem abban, hogy ő szeret és képes a szeretetre.”
Sziszka



Nem tagadhatom le, hogy én

Nem tagadhatom le, hogy én is szeretek gondolkodni... fogalmazgatni, rágódni... de bevallom jobban élvezem, amikor csak úgy jól érzem magam. Lehet ez csak úgy az utcán járkálva nap közben.... de lehet egy adott élethelyzet is... s persze a legjobban szeretett és megbecsült örömök a Valériás ízű boldogságok, melyekhez elengedhetetlen egy Valéria.:D De nem akarom lebecsülni a saját boldogságomat se, ami szintén 2008-ban lobbant be annyira, hogy egyáltalán észrevegyem, hogy ilyen is létezik. Az is érdekes, hogy ha a kappucsínó beáramlik a belső boldogságomba, s találkoznak, az olyan dupla öröm.:D Ezt csak azért írom, mert a mai nap folyamán is adtam egyet.:) Ezek valahogy jobban gyönyörködtetnek, mint az érdekes kérdésekre való válaszkeresés.:)



Kedves Sziszka!

Kedves Sziszka!

A keresők örökösen csak keresnek, a " megtalálók" örökösön találnak.

Magyarázat a belső bizonyosságra. Egyszerűen van! Nincs rá magyarázat. Ha jó érzésem van az jó nekem. Lehet az emberi kapcsolat, vagy szembesülök egy szituációval, vagy helyzettel. Mi emberek megtanultunk logikusan gondolkodni és a racionális válaszokat keressük mindenben, pedig a logikánál van hatalmasabb erő. Nevezhetjük a "Vonzás törvényének" is. Mindenki másképp éli meg ugyanazt a szituációt. Hidd el! Én sem teszem másképp. Keresem a miérteket és a válaszokat. Beszéd téma volt egy sámánnal a női nem. Miért nem értem a női logikát? Frappáns választ kaptam. A nőt ne is próbáld megérteni, szeresd! Ne agyalj túl sokat ezen. Egyszerűen szeresd!
Persze, hogy beleszól az egó is, de ne ragaszkodj hozzá, mert el veszted a szabadságodat. Ne ragaszkodj semmihez. Éld meg és engedd el. Ha szerelmes vagy mely érzés Isten ajándéka, fogadd el, de ne ragaszkodj hozzá.
Ha a vízre gondolsz, gondolj az éltető forrásvízre és nem az árvízre, pedig ugyanaz az elem. Regényeket és monológokat lehetne írni erről. Egyszerű a válaszom. EZ VAN!
Az utolsó mondatod motoszkál a fejembe, hogy miért írod. Pesze, hogy szeretjük, hogy ha szeretnek, de előszőr neked kell szeretni.
Első sórban saját magad. Szereted a tested, lelked és úgy tekintesz magadra, hogy így szeretem magam, ahogy vagyok. Egyedi és tökéletes. Megtölt ez az érzés szeretettel és sugárzol. Elindulsz ezzel a szeretetteljes érzéssel és kezded a napot. Mindenben és mindenkiben észreveszed a szépet és a jót. Ha szeretetteljes emberek társaságában szeretetről beszélünk, ez jó, de a feladat az, hogy morcos, kedvetlen, pesszimista emberek között, hogy oldod meg a szituációkat. Ezek az igazi próbatételek drága Sziszka. A sok bölcsességek felemelkedett tanítóktól ilyenkór is eszünkbe jutnak? Ezt nekem is tanulnom kell!

Csaba



Nagyon köszönöm a

Nagyon köszönöm a hozzászólásaitokat, véleményeteket.
Igen, a meditáció az valóban nagyon kikapcsolja az embert, és csodás érzés, de ott van a nap többi x órája, amikor az agy monoton jár, és duruzsol.:)
Akkor is jó ha lecsendesíti valamivel az ember, és bizony nagyon nehéz tud lenni, törölni az x éves beidegződéseket, a tudalattiban tárolt viselkedésmintákat és gondolkodásmódokat...
Nem kis feladat.

De visszatérve Csaba által írt belső bizonyosságra, a kérdéseim továbbra is fennállnak....

A dilemmám," nevezetesen honnan tudhatom, hogy az az én belső bizonyosságom, és nem csupán egy álomvilág, egy kreáció, egy önámítás, egy vágykép...???
Honnan tudom, hogy ez az a biztos belső bizonyosság?
ÉS ha már belső bizonyosság, akkor abból csak egy lézetik? Biztosan csak egy?
Mert ha egy létezik csak, mint belső bizonyosság, akkor az már eleve elrendelés valamilyen formában, de akkor hol a szabad akarat?

Egyáltalán ki alkotja az én belső bizonyosságomat?
Én? mert ha én, akkor abba beleszól az ego is, hisz az elválaszthatatlan tőlem. Nemde?"

„A szeretet lényegét a legtöbb ember abban látja, hogy őt szeretik, nem abban, hogy ő szeret és képes a szeretetre.”
Sziszka



Nos hát igen... egy tény

Nos hát igen... egy tény segíthet: az ezeken való gondolkodás csak az agyat elégíti ki. Ha már vannak tapasztalatok, akkor mondjuk egy Eckhart Tolle: Új Föld, vagy egy A. J. Christian: Mit keres Isten a hálószobámban?, vagy egy Osho: kreativitás c. könyv nem csak az agy tápláléka lesz, hanem a szívé is. Jelen lesz továbbra is a teljes világkép kirakásának vágya, de már nem tulajdonít az ember akkora tulajdonságot neki, mert fontosabbnak érzi és végső soron gondolja az azt megélt élményeket. Persze azt is megértem, ha mindez nem vígasztal téged.:) Nem baj, gondolkozz ezeken akkor, és annyit, amennyi jól esik, de nem szabad elfelejteni a sok gondolkodás között néha élni is.:)
Ahogy Osho írta a gondolatok két embert elkülöníthetnek idővel, azonban a tartalmas csend összehozza a két embert... Nyilván, ha hajlandó mondjuk egy pár, kicsit kilépni a fejéből a másik előtt, s csendben lenni "veszekedés" helyett, akkor megéreznék a szeretet lángját, ami ott lobog függetlenül attól, hogy mondjuk az önmagukról és a másikról alkotott gondolathalmazaik, egy élethelyzet szikrájára mondjuk nem teljesen egyeznek. Ettől még a gondolkodás, hasznos és sok öröm lehet benne, csak tudni kő hol a helye.:)



Drága Sziszka :)

Most néztem be Hozzád :) Végtelenül örülök hogy újra látlak, hiszen eltelt már több mint egy év mióta láttunk, és olvastunk Téged.
Nagyon jó olvasgatni Csaba gondolatait....
Nekem csak annyi jutott eszembe, hogy az a bizonyos 2000 évvel ezelőtt született srác egyszer azt mondta: "én vagyok az út"
Ezzel nekem azt üzente, hogy nem kell keresnünk semmit, mert bennünk van minden.
Ha megértjük, hogy ez az életünk is egy utazás, tehát átutazók vagyunk, akkor mindjárt könnyebb mindent átélni, sőt már-már időnként bejön az az érzés, hogy egy nagy játék az élet. Hiszen az utazást is ugyanúgy önfeledten éljük meg mint a játékot. Na erről meg eszembe jutott egy másik idézet: "Csak olyat csinálj, ami örömet okoz... ha nem, hagyd abba.... kövesd a boldogságod...."
Ez most arról jutott eszembe, hogy kérdezted, hogyan tudjuk kikapcsolni az agyunkat. Igazán kikapcsolni meditálással lehet, a negatív gondolatokat és rezgéseket pedig a tudatos figyeléssel lehet irányítani a jóérzés és JÓLÉT felé.
Szeretettel ölellek és olvasgatlak tovább Benneteket :)
Öbike :)
A szeretet mindent áthat.....
Mosolyogj Drága Magyarország :)



Kedves Sziszka!

Kedves Sziszka!

Nagyon szép szavak a szeretetről és örülök, hogy a saját véleményedet is megírtad. A saját megközelítésedből. Filozófusok, hatalmas mesterek keresik a válaszokat és különböző képpen magyarázzák. Vallások erre épülnek, és igazad van „A szeretet lényegét a legtöbb ember abban látja, hogy őt szeretik, nem abban, hogy ő szeret és képes a szeretetre.” Tele vannak a könyvtárak is a szeretetről szóló könyvekkel. Ha mindet elolvasnánk és betartanánk, már rég beköszöntött volna az Aranykór. Képzeld csak el!
Volt egy srác aki azért született, hogy 2000 évvel ezelőtt tanítsa az embereket a szeretetre. A világ legegyszerűbb módján. Példa beszédekkel. Szeressél másokat mind saját magad. Meg kell tanulnunk saját magunkat szeretni, elfogadni, megbocsájtani magunknak és elfogadni magunkat, amilyenek vagyunk, mert mi így vagyunk jók. Ha erre képesek vagyunk és megtaláljuk a "vagyok" állapotát, képesek vagyunk másokat is elfogadni és úgy szeretni mint magunkat. Isten szeretettel teremtette a világot és az úgy szép ahogy van. Szeretjük az itt és most végtelen pillanatában.

A szeretet ösvényén haladni annyit jelent, hogy látjuk a problémákat, és szeretettel, együttérzéssel és ítélkezés nélkül kezeljük őket. Nem az a fontos mit teszünk, hanem az, hogyan tesszük, és miért tesszük úgy ahogy tesszük.

Csaba



Szeretet...

Kedves Csaba!

Többféle megközelítésben válaszolhatok.
Pl. idézhetem Paulo Coelho gondoltait, amivel mélyen azonosulni tudok:

"Az ember azért szeret, mert szeret. Nem kell hozzá semmi indok."

Vagy...

"Mindenki tud szeretni, hiszen mindannyian ezzel az adottsággal születünk. Van, aki eleve jól csinálja, de a többségnek újra kell tanulnia, vissza kell emlékeznie, hogyan szeretett, és mindenkinek - kivétel nélkül mindenkinek - el kell égetnie az elmúlt érzelmeket, újra kell élnie néhány örömöt és fájdalmat, botlást és gyógyulást, hogy észrevehesse a vezérfonalat, ami ott rejlik minden új találkozásban."

De ha a saját szavaimmal fogalmaznék, akkor mély megnyugvásként értelmezném a szeretet szót, egy bizonyosságként, mely megkérdőjelezhetetlen, és ami jelen van, mindig....

„A szeretet lényegét a legtöbb ember abban látja, hogy őt szeretik, nem abban, hogy ő szeret és képes a szeretetre.”
Sziszka



Drága Sziszka!

Drága Sziszka!
Örülök, hogy tetszet a vers! Te mit gondolsz? Mi a szeretet?

Csaba



:(:(:(

Senki más....:(
Senki más nem ír nekem....:(

„A szeretet lényegét a legtöbb ember abban látja, hogy őt szeretik, nem abban, hogy ő szeret és képes a szeretetre.”
Sziszka



:)

Kedves Csaba!

Nagyon szép vers. Köszönöm !!!

Azonban ha mégis meggondolnád Magad, és írnál még...hálás lennék érte:)

„A szeretet lényegét a legtöbb ember abban látja, hogy őt szeretik, nem abban, hogy ő szeret és képes a szeretetre.”
Sziszka



Drága Sziszka!

Drága Sziszka!
Találkozunk szerdán, szeretetteljes öleléssel megölellek és amit érzel, az a belső bizonyosság ami nem kérdez, csak érez.
Egy versel szeretnék kedveskedni itt és most végtelen pillanatában:

Álom

Az élet egy álom, egy álmodás,
Megszületünk, játszunk, s jön az utazás,
A még tejesebb álom.
Más utakra lépünk,
Máshova megyünk,
Kicsit ott is játszunk,
Ez az életünk.
Aztán újból álmodjuk,
Hogy megint itt vagyunk,
Játszodjuk hogy sírunk,
Hogy boldogok vagyunk,
S tanítanak szépen,
Hogy egyre jobb legyen....
Szívünk és lelkünk is
Tiszta fény legyen,
De ez is csak egy játék,
Ez is csak egy álom,
Mert álmodni s szeretni
Vagyunk a világon.

Szeretettel: Csaba



Hűha...

Hűha, nagyon érdekes dolgokat írsz, köszönöm szépen.
A "belső bizonyosság" szó tetszik...
De itt jön a dilemmám, nevezetesen honnan tudhatom, hogy az az én belső bizonyosságom, és nem csupán egy álomvilág, egy kreáció, egy önámítás, egy vágykép...???
Honnan tudom, hogy ez az a biztos belső bizonyosság???

ÉS ha már belső bizonyosság, akkor abból csak egy lézetik? Biztosan csak egy?
Mert ha egy létezik csak, mint belső bizonyosság, akkor az már eleve elrendelés valamilyen formában, de akkor hol a szabad akarat?

Egyáltalán ki alkotja az én belső bizonyosságomat?
Én? mert ha én, akkor abba beleszól az ego is, hisz az elválaszthatatlan tőlem. Nemde?

Hű, már magamnak is sok vagyok:)

„A szeretet lényegét a legtöbb ember abban látja, hogy őt szeretik, nem abban, hogy ő szeret és képes a szeretetre.”
Sziszka



Kedves Sziszka!

Kedves Sziszka!

Az ember természetes intelligenciája csak a gondolatok csendjében, a "vagyok"-tudatban bontakozhat ki. A gondolkodás megszűnik, és felváltja az észlelés. A koncentráció figyelemmé és tudattá alakul. Ebben a tudatban egy mindent átfogó tudás áll rendelkezésünkre, amit nem kell megtanulnunk. Mivel erre a jelenségre nincs szó "belső bizonyosságnak" neveztem el. Ez azt jelenti, hogy hirtelen tudjuk, hogy mi lessz egy dolog kimenetele, mi fog történni és mivel tudjuk, semmilyen érv nem tántoríthat el tőle. A "vagyok" tudatban, tudatunkat arra irányítjuk, amire akarjuk, és így belső bizonyosság keletkezik. Ha olyasmit akarunk tudni, amit ezen a világon egyetlen ember sem tudhat, forduljunk magunkba, kerüljünk, harmóniába a vagyok állapotával, és irányítsuk tudatunkat az adott kérdésre. Örizzük meg a kérdést tudatunkban, amig belső bizonyosságunk működésbe nem lép és tudjuk, mit kell tennünk. Ily módon minden kérdésünkre választ találunk. Akár a jövőbe is bepillanthatunk. A valódi tudás nem az, amit elsajátíthatunk, hanem az, amit közvetlenül az átéléssel szerzünk meg.
Néha tele vagyunk gondolatokkal és nehezünk tudunk megszabadulni tőlük. Kesze kusza gondolatainkat én megköszönöm, hogy jelen vannak és elküldöm őket. Gondolatok felismertelek benneteket. Távozzatok békében! A gondolatok távoznak és kezded észlelni az itt és mostot. Észleled a pillanatot és figyelsz a belső hangodra. Ez az én tapasztalatom és ezt én élem meg.

"A valóság bennünk lakozik. Senki nem találhatja meg, aki a külső dolgokba keresi".

Épüljünk együtt....

Fény kísérje utadat!

Szeretettel:

Csaba