thesecret.hu

Eltelt bő egy év, ismét itt a Titkos oldalon a titkos történettel a szívemben.

Blogom nekem, kis blogom a szívemet kiürítem, az élet szépen halad lassú olykor komótos léptekkel, vagy rohanásba csap át. Dinamikusan változik. Tanulni kell, alkalmazkodni a változáshoz, ámde nem sodródni, csupán alkalmazkodni és figyelni türelemmel. Tovább »

Ma bőrig áztam, de valahogy mégsem bántam..... így született meg ez a kis versike.
/ A képet is én követtem el, .... üvegfestmény /

Esőtánc.

Ma borult az idő,
Esik az eső.
Nézem a fákat,
Szél rázza az ágat.

Erdő mező ázik
Kicsi madár fázik.
Az ereszről víz csepeg,
Pocsolyákba lépkedek.

Az eső jó... tisztító.
Gondolatot nyugtató.
Arcomat az eső mossa, Tovább »

Emléksúly ~ (léleksúly)

Nagyon érdekel ez a téma

Emléksúly-levétel

"Mázsás súlyként hordom a lelkemen", szokták mondani. "Nem bírom el ezt a terhet." "Ezt élő ember nem bírja ki.", és mégis. De hogyan? Mert ha nincs kivel kibeszélni, a lelki teher súlya megmarad és idővel akár szervi elváltozásokat is okozhat. Ekkor már nem is emlékszünk, (vagy jó mélyre elástuk a tudatalattinkba) mi történt egy éve, vagy akár sok-sok évvel ezelőtt, de már megjelenik a testi, vagy lelki betegség. Tovább »

Nyikorogva nyílik ki a hatalmas, rozsdás, rácsos vaskapu. Mielőtt ismét belép, megáll egy pillanatra. Egyetlen lépés a határ jelen és múlt között. A bejáratnál körbe tekint. Nincs az a jellegzetes piaci zsongás. Sétáló emberek, párok nézegetik az árusok portékáit. Emlékek. Vannak, akikben felidéződnek, mások szabadulni akarnak tőlük. Olcsó műanyag játékkatonák állnak ingatag talpaikon, kisebb pléhmotor várja, hogy újra a szőnyeg mintáinak útját követve tolja valaki. Tovább »

Intenzív szöszmötölés közben rátaláltam néhány múltbéli tárgyra, illatra, zenére és egyéb emlékgerjesztőkre. Kínoz a kreativitás, hogy egybe szedjem ezeket a feelingeket. Im'hát: Tovább »

A gimi után úgy éreztem, nem találom a helyem. Addig a társadalom által kijelölt utat szinte vakon követtem, fel sem merült bennem, lehet másként is, hiszen az érettségi, az kell. Anélkül nincs tovább. Aztán az első nagy vizsga után - amit ma, sok-sok vizsgaidőszak túlélése tükrében nüansznyi semmiségnek látok :) - eltévedtem. Persze jöhetett volna az egyetem, de amit akkor akartam, nem sikerült. Azt is tudom, hogy miért: egyszerűen nem akartam eléggé. Tovább »

Gondolom mindenkinek van pár kedves féltve őrzött emléke a nagyszüleiről.
Így természetesen nekem is.
Ezt a kis emléktöredéket szeretném megosztani, vers formában.
( Nem vagyok profi, de szeretek írni, és pár versem már megjelent a Poet.hu oldalon. )
Fogadjátok tőlem olyan szeretettel, ahogyan én írtam nektek.
Talán előbukkan néhány szívmelengető emléketek ebben a fagyos időben. Tovább »

A mottó - ugye - kissé elcsépelt, mindazonáltal igaz: "Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek" Tovább »

Ha kinézek az ablakon, ragyogó, tavaszias idő köszön vissza rám. Drága Oszlómat idéze emlékeimbe. A tenger illatát, a kövér sirályok lusta napozását - talán egyikük épp Richard Bach Jonathanja volt. Azért tartom fontosnak lejegyezni ezt, mert tulajdonképpen a Vonzás Törvényének köszönhettem, hogy kimehettem Norvégiába. Még elsős koromban kiszúrtam magamnak az Erasmusos helyek között, de úgy gondoltam 4 hónap túl hosszú idő lenne Tovább »

Ez a hétvége ugyan nem volt változatos, de nem volt unalmas. Nagymamai látogatások, erősen gondolatébresztők, mivé lesz az ember? Honnan és hová halad? Mit tett és még milyen feladatok várnak rá? Megtalálni önmagunkban a harmóniát és egyensúlyt, ebben a rohanó legtöbbször vad világban, nagyon nehéz. Ma névnapomra kaptam egy cserép gyönyörű és illatzó liliomot. Tovább »

Elégedett vagyok a jelenlegi párkapcsolatommal! Egy olyan valakit találtam három hónappal ezelőtt, akire vágytam egész életemben. Aki szeret engem, aki elfogad olyannak, amilyen vagyok, elfogadja a hibáimat, a betegségemet, a barátaimat, az életemet. Akivel egy hullámhosszon vagyunk, akivel együtt tervezhetek közös életet, családot, gyereket! Tovább »

Emlékszem

Emlékszel még
arra a napra?
Csendes, sötét
téli éjszakára?
Mikor még csendesen
össze tudtunk bújni,
csak mi voltunk
csak mi....

Emlékszel még
az első csókra?
Mikor megszűnt a világ,
megállt az óra mutatója?
S szinte fájt az elválás
úgy akartuk egymást…

Emlékszel-e még drága
azokra az őszinte, kedves szavakra
melyeket mondtam, Tovább »

Meg szeretnék osztani veletek egy idézetet.

Tudom, hogy az idézetek között lenne a helye, de nem akarom a sok szép idézet mellé csak úgy benyomni. Nem akarom. Azt akarom, hogy elolvassa sok ember. Nem bánom, ha nem szóltok hozzá, nem bánom, ha nincs vélemény. Csak olvassátok el. Tovább »

Kitikkadtam. Átverekedtem magam a tömegen, hogy odajussak a pulthoz. Szükségem volt egy ásványvízre, a nyelvem már szinte a szájpadlásomhoz ragadt. Mintha szivacsot nyeltem volna. A hajam csapzottan tapadt a hátamhoz, de nem volt nálam hajgumi, hogy össze tudjam fogni. Megpróbálkoztam azzal, hogy egy laza kontyba csavarom, de sajnos ahhoz már túl rövid. Tovább »

"Ahonnan Én jövök, ott minden csupa Fény. Időtlen és határtalan, Végtelen Létezés terjed ki mindenfelé. Tökéletes Rend és Harmónia uralkodik. S annak tudatában vállalom Földi küldetésem, hogy mindezt testet öltésem után mélyen el kell felednem. Legalább is egy kis időre. Ám úgy döntök lesz egy jel. Egy piciny apró kapaszkodó. Arra az esetre... ha valamiért... mégis nagyon belemélyednék ebbe a Földi szerepbe...

A tervezés
Tovább »