thesecret.hu

A legmélyebb sorstragédiának, a gyermekem elvesztésének feldolgozhatatlan, szükségszerű, szinte véget nem érő – immár évtizedes - magányában az éjszakai töprengések élet és halál kérdésein, vagy valami különös kegyelemből adódó késztetésre történhetett, hogy e szenvedés idővel − észrevétlenül − tollat rejtett a kezembe: írjak a titokzatos taburól, a megrendítő gyászról, majd a túlélésről, botladozásaimról a lélek rejtelmeiben. Tovább »

Önbecsülés témáról írnék. Mennyit számít az életünkben. Úgy gondolom mindent meghatároz. A véleményetekre lennék kíváncsi. Tovább »

Maga a fejezet látszólag rövid, azonban minél mélyebbre merülsz el benne, a szöveg annál többet mondóbbá és hosszabbá válik. Úgy éreztem, hogy ezt le kell írnom és meg kell mutatnom nektek. Mindent elárul. Tovább »

Egyetlen dolog szünteti meg a másik hiányának fájdalmát: ha nem szeretjük tovább. Amikor azt mondjuk, hogy az idő gyógyít, erre gondolunk. A felejtésre. Ez azonban, ha valóban szeretünk, nem lehetséges. A szeretet hiányát csak egyetlen dolog gyógyítja: ha újra találkozunk azzal, akit szeretünk. Semmi más. Jövőre, húsz év múlva, egy másik életben. Mindegy. Tovább »

Bárcsak pontosan tudnám melyik nap is volt az pontosan. Tavasz volt, aprílis vagy május. Már nem emlékszem pontosan. Te ültél a padon, a Dunaparton és én feletted álltam. Simogattam az arcodat, és csak néztem a szemedbe. A lelkedet láttam, olyan tisztán és mélyen mint még senki másét. Nem kellett egyetlen szó sem, az a pillantás elárult mindent. Tovább »

Egy híres egyetem tanára a következő kérdést tette fel diákjainak:
- Mindent, ami létezik Isten teremtett?
- Igen - válaszolta egy diák bátran.
- Tényleg mindent Isten teremtett? - kérdezte újból a tanár.
- Igen, persze. - ismételte meg a diák. De a tanár felvetette: Tovább »

Kádvás gyárekek!

A gondolatoknak alapvetően két formája létezik, a negatív, és a pozitív. Ezé az egyikben fázó, a másikban meg szakad rólad a víz :) Tovább »

Hosszú a mi viszonyunk a pénzzel. A nagypapa elvesztette a családi vagyont. Nem kártyán, csak úgy kicsúszott a kezéből. Olyan kis tehetetlen árva volt. Voltak földek, házak, minden. Aztán apu könnyes szemmel mesélte, hogy az ötvenes években volt olyan tél, amikor egy kölcsönkapott présházban éltek heten, mert már nem volt házuk sem. Az akkoriban nem nagyon volt jellemző. Tehát apu elhatározta, hogy nem lesz olyan, mint az apja. Keményen dolgozott. Ügyes is volt, értette is a dolgát. Épületgépész üzemmérnökként a szocializmus végén víz-gáz- központi fűtésszerelő vállalkozást kezdett. Mások milliomosok lettek. Nekünk jól ment. Tovább »

Teremtettem, bár nem szándékosan. :-)

Külföldi kiküldetésen voltam és már érkezéskor felfedeztem a repülőtéren, hogy egy elég drága, de kozmetikus ismerős által kiválónak ítélt arckrémcsalád sokkal olcsóbb, mint magyar üzletekben. Már akkor eldöntöttem, hogy visszafele lehetőleg veszek egy arc és egy szemkörnyékre való krémet, ugyanis korábban ezt a márkát ajánlották vízhiányos bőrömre, én azonban sokalltam az árát.
Úgy alakult, hogy a napidíjamból sikerült elég sokat megspórolni, egyrészt a szálláson is kaptam enni, másrészt ebédre is többször meghívtak a külföldi kollégák, akik egyébként is nagyon kedvesek és segítőkészek voltak, amiért hálás vagyok. Egyébként is jól sikerült a kiküldetés, sok újat tanultam, sok szép helyet láttam, így azt hiszem nagyon sokat voltam a hála és a pozitív rezgések állapotában. Tovább »

Éled az életed! Nap-nap után. Célokat tűzöl ki, terveket dolgozol ki a megvalósításukra, dolgozol éjt nappallá téve az alapján, ahogy eltervezted, aztán...
...vagy eléred a célt, vagy nem!
Ha nem éred el, rosszul érzed magad, de legalább azt mondhatod, hogy van okod rá: nem érted el, amit szerettél volna. Bánkódsz egy kicsit, aztán elhúznak a szemed előtt egy újabb célt, amibe belekapaszkodsz, és máris újra kezded jobban érezni magad: tervezel és dolgozol célod megvalósításán, amit újra csak vagy elérsz, vagy nem.
Ha eléred... Tovább »

Fájdalom!
Oly gyakran használjuk ezt a szót! És oly gyakran vigasztaljuk magunkat azzal, hogy a fájdalmat is meg kell élni, meg kell tapasztalni. Meg hogy nem lehet mindig csak örülni, néha fájnia is kell valaminek.
De mi is okozza valójában a fájdalmat? Okozza-e egyáltalán valami, vagy csak úgy jön a semmiből, álnokul, hogy felemésszen minket, szerencsétlen áldozatokat?
Jelenlegi életem eddigi megtapasztalásai során már számtalanszor éreztem fájdalmat. Kisebbet-nagyobbat! Volt időszak, amikor még azon is elmerengtem, hogy a fájdalom lehet-e egyáltalán kisebb. Mert én még olyan kisebbet nem éreztem, csakis a nagyobbat. Tovább »