pár
FÉRFI? Kiféle, miféle? Szükség van rá egyáltalán?
2014. május 14. szerda - 01:51 | beküldő: lélekszerelőKomoly és szigorú kérdések. Biztosan van olyan nő, aki komolyan mondja, NEKI nincsen szüksége férfira. „A férfiakkal csak gond van... Majd meglátod kislányom, milyenek a férfiak... Hazug..., silány alakok... Nem számíthatsz rájuk...” Folytathatnánk a sort rengeteg olyan gondolattal, amit a környezetünkben hallhattunk. Mindez szomorú, vagy inkább érthető? Kiderül... Tovább »
KIKAPCSOLÓDÁS ÉS FEJLŐDÉS A FELHŐK FELETT!
2013. július 18. csütörtök - 01:04 | beküldő: lélekszerelőGyere el Te is augusztus 1-jén kezdődő Párkapcsolati táborunkba, akár párban, akár pár nélkül, hogy megtanuld, hogyan élj nőként Holdként fényben, férfiként pedig Napszerűen férfiasan.
Táborunk különleges varázsát a résztvevőkön túl, Dobogókő garantálja, amely köztudottan a Föld legerőteljesebb energiaközpontja. Tovább »
Tömegcikkek lettek a kapcsolataink is...
2013. március 6. szerda - 13:35 | beküldő: SzmörcsiAkinek nincsenek igazi kapcsolatai, nincsenek igazi értékelvárásai, aki azt gondolja, hogy akkor lesz igazán boldog, ha egyre többet vásárol, és időnként kicseréli a megunt partnerét is egy másikra, mert mindig van jobb.
Ez az a fajta agymosás, ami az emberi lelkek elfoglalásáért folyik ma a világban, és teljes krízist idézett elő.
És ezt mindenki érti, érzi. Tovább »
Aranyosi Ervin: Párválasztás
2010. április 25. vasárnap - 12:17 | beküldő: AranyosiErvinLáttál gyümölcsöt fenn a fákon?
Alul éretlen, s elérhető.
Ahol nap éri, messzi ágon,
finomabbra és szebbre nő.
S ha körbenézel lenn a porban,
néhány ütődött, oly közel.
Ha ezért nyúlsz és szeded sorban
velük tán boldogabb leszel?
Érdemes-e a szépért mászni?
S elérni inkább a csodát,
mint földről rosszakat halászni,
s csalódni sok-sok éven át.
Megéri-e a fáradtságot, Tovább »
Merj élni, elindulni
2008. március 6. csütörtök - 07:52 | beküldő: huncutjanykaMa reggel is boldogan éberdetem fel, szerencsésnek, és hálásnak érzem magam ettől a rengetek sok mindentől, amit kapok... vagy teremtek magamnak :)
Épp az irodába tartottam, a metróból kiszállva egy vak embert vettem észre, aki már majdnem nekiment egy oszlopnak. Melléléptem, belekaroltam, és segítettem neki. Ahogy lépkedett melettem, éreztem: ő tudja a titkot. Kedves és szeretetteljes mosoly volt az arcán, nem lát dolgokat, csak zajokat hall, és érzékel, mégis összhangban van... Különleges érzés volt vele megtenni ezt a pár lépést, sok olyan ember van, aki "lát" és mégsem mer elindulni... Élni, szeretni, adni, vagy boldognak lenni... Tovább »