thesecret.hu

Ez egy másik megközelítése a variációtérnek és az ő szektorainak.

Képzelj el egy óriási várost, ahol nincs semmi más, csak színházak (vagy filmstúdiók, tiszta Hollywood :))) ). Mindegyikben végtelenített színdarabok mennek, ahol Te vagy a főhős. Ugyanúgy a szomszédos színházakban a forgatókönyv és a szereplők, a jellemek csak egy-egy valamiban különböznek. Minél távolabbi színházat látogatsz meg, annál nagyobb a különbség. Előfordulhat olyan is, hogy a Zrínyi utcai színházban jóban vagy az apáddal, gyerekeddel, feleségeddel, a József körútiban meg nem. Mondjuk a Kisfaludy tériben boldog házasságban élsz, a Béke utcaiban meg megcsal az a ... És olyan is előfordulhat, hogy a St. Johanna körúton a Józsi bácsi egyszerűen nincs is! Tovább »

- Anya! Mi az, hogy Sikeres Élet? – kérdezte 4 és fél éves kislányom egy napsütéses délutánon!
- Kicsim, emlékszel, amikor színházban voltunk? – kérdeztem hirtelen!
Hevesen bólogatott, de láttam buksiján, hogy fogalma sincs, hogy hová szeretnék kilyukadni, miért hoztam fel azt, amikor elmentünk egy gyerekelőadásra együtt. Odaültettem az ölembe, és folytattam: Tovább »

Képzeld el, hogy egy hatalmas színház színi igazgatója vagy és éppen egy olyan darabon dolgozol, aminek Te vagy az írója, rendezője és főszereplője is egyben. Sőt, még a szereplő válogató szereposztó is Te vagy és kedvedre válogatod a darabodban megjelenő szereplőket, és Te felelsz a díszletért is, melyben az egész darab játszódik.

Ha valami nem tetszik a darabban, bármikor átírhatod az egészet. Bármikor változtathatsz a szereposztáson, tetszőlegesen építheted fel a különböző karaktereket és azok változásait, beleértve a sajátodét is. Bármikor építhetsz be Tovább »

Sziasztok!

Tudom, hogy mindig kéréssel, kérdéssel fordulok hozzátok. Most is ezt teszem.

Évek óta keresem gyermekkorom egyik meghatározó élményét, amelyet nagyon szeretnék a kamaszodó gyerekeimnek is átnyújtani. Bízom abban, hogy valakinek ez megvan valamilyen formában.
Szóval Tovább »

Bűntudatban élsz, erre neveltek és ez természetesnek is tűnik, hiszen ez már a születésed óta veled van. Sosem voltál tökéletes, és tehetetlen vagy a bűntudattal szemben. Nem tudsz kibújni alóla, mert nagyon nehéz. Viszont el tudod nyomni- az sokkal könnyebb.
Ezért aztán álarcot öltesz, és megjátszod magad, ez megment a társadalom támadásaitól, így elfogadnak- de nem téged, hanem az álarcodat. Így a színész könnyebben mozog a színfalak között.
Az eredendő embert el kell nyomnod magadban különbez az alakítás elfogadhatatlan.

Előbb utóbb teljesen elfogadod a szerepedet és a végén már azt hiszed az alakításról, hogy az tényleg te vagy és ez már nem is szerep, az igazi ember már szinte teljesen eltűnt. Tovább »