Tényleg önzetlen az önzetlen szeretet?

önzetlenség"Azok, kik mások életébe fényt hoznak, maguk sem kerülhetik el azt." - (James Mattew Barrie)

Kaptam ma ezt az idézetet. És elgondolkodtam rajta. Az önzetlenség, az önzetlen szeretet jutott eszembe, és saját magammal is ellentétbe kerültem. Egyszer valahol azt olvastam, hogy akkor már valamilyen szinten jó nyomon jársz, ha saját magaddal tudsz vitatkozni. És a „két felem” heves vitát folytatott az önzetlen szeretetről.

- De hát te egyszerűen azt nézed, hogy magadnak hogy szerezhetnéd meg anyagi javakat, szeretet, odafigyelést. Magadnak, csak önös érdekből, egy kicsit a gyerekeidre gondolva. Valamilyen szinten érthető ez, hiszen ha te jól elvagy a kis világodban, akkor körületted rend van. Ezért vagy itt, hogy megteremtsd magamnak a jólétet, a boldogságot, ezáltal a gyerekeid is megkapják mindezt.

- De értsd meg! Néha azt gondolom, hogy önzetlenül tudok szeretni, és azt gondolom, hogy az önzetlen szó értelmét nem igazán értem, nem ismerem. Adok én szinte minden koldusnak, adok adományt, ahova csak lehet, kinőtt ruhát a Családsegítőnek, játékot az óvodának. De mindig várok cserébe valamit. Egy köszönömöt, egy mosolyt, egy kedves szót. Hát tényleg önzetlen ez a szeretet? Ismét egy olyan kérdés, amelyre nem tudom a választ magamnak megadni. Nem arról szól az önzetlen szeretet, hogy mégsem várok cserébe semmit? De ha elvárom a mosolyt, akkor már várok valamire?

- De csak mosolyra vágysz, ami a másiknak nem kerül pénzébe. Mosolyra, egy kedves szóra, egy ölelésre. Mi ezzel a probléma?

- De akkor mégiscsak várok valamire? Mégsem adok semmit „ingyen”.

Ez a vita folytatódik bennem, és nem tudom, hogy miért. Nem értem, hogy a két felem miért nem ért egymással szót. Talán nem vagyok jóban saját magammal?

Néha azt gondolom, hogy a gondolataimat teljesen egyértelműen tudom átadni másoknak olyan szinten, hogy az érthető, mégha egy kicsit csapong is. És ma saját magam sem értettem meg saját magamat. Hát hogyan lehet ez kezelni? Hogyan tudnám magam „meggyógyítani”?

Visszatérve az idézetre :
Azt írja ez az idézet, hogy mások életében fényt hozni. De mivel tudok én fényt hozni? Egy kedves szóval, ha arra van szüksége a másiknak, egy e-mail-lel, egy baráti öleléssel, de ezért ismét várok cserébe egy kedves szót, egy e-mail-t, egy baráti viszontölelést. Már megint nem voltam önzetlen. Ráadásul, hogyan „fürödhetnék” egy olyan fényben, amit nem érzek, érzékelek én sem teljesen tisztán. Gondolhatom magamról ha akarom, hogy egy tök rendes csajszi vagyok, mert próbálok segíteni másoknak. De tényleg ez a fény lenne az amit az idézet említ?

Most feltettem nektek egy pár kérdést, adjatok választ rá, csakhogy tudjam, nem teljesen bolondultam még meg. A két felem nem azért vitatkozik egymással, mert tudathasadásos állapot kezd éppen kialakulni bennem. Magyarázzátok meg nekem az önzetlenség fogalmát, mert egy kicsit megkavarodtam itt a sok ismeret között.

Remélem, hogy csapongó gondolataimat értitek, mert sokszor már én sem értem saját magamat.

Hozzászólások



egyszer talán:)))

kedves felebarát,
egyszer talán tényleg összhangba kerülünk:))) értem én hogy mit mondasz, csak valószínűleg én nem ott tartok ahol te, s kicsit nehezebb így megértenem:))
a lényeg, hogy van még mit tanulni, egyre jobbá válni, s egyre magasabb szintre emelkedni...
itt meg majd jól "pofozgatjuk" egymást:)))
szép estét mindenkinek



jegcsapretek,remelem...

Remelem, hogy egyszer sikerul teljes osszhangba kerulnunk.Ertem en,hogy mit akarsz mondani,de te is ertetted,hogy en mit akartam mondani? En a termeszetes es folyamatos JO alaphangulat beallita-
sara buzditok.De ahhoz,hogy arra a szintre emelkedjen az ember,ahol ez termeszetese valik,ahhoz
valamelyest jobba kell valnunk.Csak igy valhat ez a szemlelet, az eletunk, a mindennapjaink, a gondolkodasunk reszeve.Igen, mi magunk is valtozunk sot a kornyezetunkre is hatassal leszunk.
Azt hiszem,ez hasznos lehet a kuzdelmedhez is.



újra itt:))

Kedves Felebarát:))
Tegnap voltam a kineziológusomnál és csodálatos volt, le sem lehet írni szavakkal...mindíg meditálunk és annyi pluszt kapok, erőt merítek a dolgokból....azzal sosem volt problémám, hogy meglássam a hasznos dolgokat és a tanulságokat, csak azt akartam érzékeltetni, hogy bármennyire is tudja az ember , hogy a lelki fejlődésének hasznos, bármennyire is tudja, hogy a tapasztalások által gazdagabb lesz, azért azt nem lehet minden tapasztalásra mondani, hogy jó....szerintem a tudatos meglátása annak, hogy mi válik a javadra az nem feltétlenül egyezik azzal, hogy te abban jól is érzed magad...én így értettem,hogy nem minden jó....nekem még nagyon-nagyon sok tanulnivalóm van, itt a Földön a mindennapi élethez és a lelki fejlődésemhez egyaránt....a legfontosabb cél számomra, hogy megmentsük a Földet és a 2012-es dimenzióváltás bekövetkezzen, és ne egy újabb Földpusztulás legyen a vége....Próbálom folyamatosan emelni a tudatom szintjét, embereknek mesélek a dologról, s szeretettel várom a kis új jövevény kristálygyerekeket, akik segíteni jöttek és jönnek még mindíg....Sok közös munka vár még ránk, de bízom benne, hogy meglesz a gyümölcse...bíznom is kell, mert akkor ha nem hinném el, hogy sikerül, akkor a saját elveimet sem tarthatnám igaznak és hasznosnak. Tudtad, hogy a Földnek ez már nem az első élete? Már többször kudarcott valott az emberiség, s a tudatvesztés állapotába kerülve kezdhetett mindent előről egészen az amőbáktól:((( Kívánok mindenkinek nagyon boldog napot és sok hasznos tapasztalást.



megis biztatlak, jegcsapretek

1. fenyesedik a szemelyiseged, ha mar felismerted,hogy te hibaztal.Igen, tudom nehez odaallni es bocsanatot kerni,ja es elismerni,hogy te hibaztal.Azert probald meg.Es legkozelebb,gondolkodj mielott
hibaznal,emlekezz,milyen nehez bocsit kerni.
2.A betegseg az tenyleg nem jo dolog.De te irtad,hogy hasznos lecke volt.
A lenyeg,hogy mindket esetben,talaltal jot ill. hasznosat.Ezek inkabb tanulsagok.Megis jok,mert talan tanultal beloluk.Szoval egy kicsit jobba lettel.
Megis biztatlak,ne hagyd abba, a kezdet nehez,de a celert kuzdunk.Atalakuloban vagy.Olvadozik a jegcsap.Van akinek ez se megy.
Kerlek,meseld el a kovetkezot is,koszonom.



domcsikam

Hat eloszor is megleptel,hogy valaszoltal.Aztan megegyszer megleptel,hogy milyen gyorsan ra tudtal
hangolodni erre a kis "jatekra".Ne hagyd abba!!! Oszlanak a felhok!!!
Ugy orulok neked, csak igy tovabb.



sziasztok

sziasztok,

Kedves felebarát...a tegnapelőtti dolgon már túl vagyok, s már kezdettől fogva láttam, hogy miért van ez, csak sajnos ez bármennyire is jó, azért nem könnyű szembesülni a saját tévedéseinkkel hibáinkkal, s utána nap mint nap ugyanazon emberek között dolgozni, akik már kialakítottak rólad egy negatív véleményt...tudom a színész is minden nap feláll a színpadra és ha hibázik is továbbmegy, de nem egyszerű belenézni így mások szemébe, pláne ha tudom, hogy én hibáztam....mindíg mondjuk , hogy mindenkiben van hiba, de szembesülni a sajátunkkal nem egyszerű dolog:))))
tavalyelőtt nagyon beteg voltam, s pontosan tudtam, hogy miért kaptam és mi célja, de azért mégsem tudtam egyéb más jó oldalt találni a kínzó fájdalomban, a gyógyszerekben a vékonybéltükrözésben...láttam az értelmét, hasznos lecke volt, de jónak azért semmi esetre sem nevezném , sőt nem kívánom a halálos ellenségnek sem. bocsánat , ha nagyon nem "titok" osan vélekedem:))
szép napot mindenkinek



Kedves Felebarát!

Nos, tegnap megbüntetett a rendőr. Először persze bosszantott, nagyjából pár másodpercig a dolog. Abban is biztos voltam amikor megláttam a rendőrautót, hogy engem elkaszál. De mi benne a jó? Elsőkörben kevesebbet fizettem, mint amire számítottam, második körben, a rendőr családján segítettem vele és csak mosolyogni tudtam. Szóval ez benne a jó, és már nem is gondolok olyan sötéten a dologra.



Jegcsapretek,szeretnel tullepni rajta?

Tudod,hogy mindennek ket oldala van?OK. jO ES ROSSZ. Te melyikkel szoktad nezni azt ami tortenik?
Probald egyszer,mielott elcsuggedsz,megkerdezni magadtol: ebbe ugyan mi lehet a jo nekem?
Ne add fel,nem biztos,hogy mindjart megtalalod a valaszt.Addig keresd,amig ra nem talalsz.Ha sikerult,beke es nyugalom lesz a jutalmad.
Ezt a gyakorlatot,talan mindenki ismeri.Van aki legyint ra,van aki kiprobalja,de nem megy es feladja.
Ok a vesztesek.Elso hallasra olyan egyszerunek tunik,aztan meg olyan nehez lesz.De aki egyszer
raerez, ujra es ujra megprobalja.Egyre konnyebb lesz,egyre gyorsabban megtalalod a "jot" a tortentekben, es kozben eszre sem veszed,hogy megvaltozol.Milyenne?
Meseljetek el ti, akik megizlelitek a " mi benne a jo" szemlelet gyumolcset.



Nosza

Hé ez egy élő, lélegző, szeretni tudó közösség?????

AZ!!! :))))



köszönöm

jól esik az a szeretet amivel felé fordulsz, kösz...



Kedves Jégcsapretek!

Hiszen most jó helyen vagy, ahhoz, hogy másik éned kiteljesedhessen. A pofonokon is segítenek, segítünk, persze nem "önzetlenül", jöhet érte a köszönöm.
Nekem, ahhoz, hogy értékes embernek érezzem magam ismét, nagyon sokat segítettek az itt lévő emberek. Biztos vagyok abban, hogy neked is megadják ezt, segítenek ahol csak tudnak. Írj, és válaszolunk, olvasunk. Az, hogy nem rögtön megy a dolog, nem azt jelenti, hogy nem érdeklődünk - én legalábbis -, hanem inkább azt, hogy nincs rá mindig idő. Én spec most minden hozzászólásodat elolvastam, azt is amit nekem szántál és azt is amit másnak. Nagyon jók a meglátásaid, és ha más nem is, én köszöntelek, hogy közöttünk vagy.



végre irtak nekem is:))

szerintem is nagyon nehéz kérdés ez, és a mai rohanó világunk még inkább nehezebbé teszi...a szomszédokat nem válogatja az ember, csak kapja, mint a rokonokat, a barátok meg sokszor messze laknak, s arra se idő se pénz, hogy folyamatosan utazgassunk, viszont az ember társas lény, így bele van kódolva a vágy a társ a barátok iránt....sajnos most nem tudok reálisan gondolkodni, mert ma egy nagy pofonon vagyok túl, s így kicsit alábbhagyott az amúgy is csekély önértékelésem, egyet tudok csak, hogy szeretnék jó barát és ember lenni....még jó, hogy itt a gyerekem és a férjem, akik támaszaim mindenben...hála az égnek értük.....remélem túl leszek ezen a mai helyzeten is....de miért fáj ennyire?? most a rómeó dala jut eszembe, s érdekes, mert egész reggel ez járt a fejemben, s meg is kaptam hozzá a hangulatot, sajnos....
jó éjszakát mindenkinek , ja és szép álmokat:)))



Kedves Jégcsapretek!

Megköszönöm, hogy elolvastad írásomat. A hozzászólásodért pedig kifejezetten hálás vagyok. Miért? Sokan nem is érzik a súlyosságát a dolognak. Nekem is van egy nagyon jó barátom, aki mindig segítene, mindig mellettem lenne, adna és cserébe nem kérne semmit. Nem vár még egy köszönömöt sem, mert tényleg önzetlenül nyújt. Mégis, az embert annyira frusztrálja ez az érzés. Én folyamatosan azt érzem mellette, hogy nem érdemlem meg, hogy jobb emberrel kellene ismerkednie, hogy annyi problémamentesebb ember él a világon, miért engem akar mindenáron? És nem tudom elfogadni a segítségét, mert zavar és folyamatos lelkiismeretfurdalást okoz számomra. Én is így érzem, hogy nem tudok számára mit nyújtani, hogy boldogabb, teljesebb életet éljen, mert nincs mit. Közben pedig tudom, hogy mennyire rosszul esik neki, ha visszautasítom a segítségét..... Kettősség, mindig mindenhol.
Ugyanakkor, ha a másik oldalon állsz, akkor meg onnét nem tudsz segíteni, mert akkor a másik "problémásabb" fél érzi úgy, hogy frusztrálja.....
Hát, nehéz ebből kilábalni.....



nagyon tetszik

amit elkell, hogy mondjak, merthogy kikvánkozik belőlem, hogy megint a sors keze az ami idevezetett...pont ma "dobott ki" egy barátom, mert közölte velem,hogy számomra a barátság más kihasználását jelenti, ez pedig szerintem önző dolog. Eddig nem tartottam magam önzőnek, sőt most sem, csak maximum figyelmetlennek...indokai teljesen jogosak voltak, mégis úgy érzem, ha ez egy igaz barátság lett volna, akkor nem úszott volna el.
szoktam adakozni, segíteni, s mindíg jóleső érzéssel tölt el a dolog, de a családomban már más a helyzet, azt gondolom, hogy az embernek egy kicsit önzőnek kell lennie, mert én csak akkor tudok egy boldog családi életet biztosítani a többieknek, ha én is az vagyok, ha én is magam vagyok s az utamat járom, ilyen szempontból szerintem kell az önzőség....sőt, a karácsonyra is mindíg ezerrel készülök járok-kelek, hogy tényleg személyre szabott ajándékokat vegyek, DE imádok kapni is ...nekem szükségem van mindkét érzésre
viszont pont ma futottam végig az életemen, s rájöttem, hogy mindíg olyan barátaim voltak, akiknek valamilyen szinten segíthettem, ha olyan barátom volt, aki hozzám képest problémamentesebb, anyagilag jobb és boldogabb életet élt, akkor az a kapcsolat halálra volt ítélve, mert kialakult bennem egy érzés, hogy a sok jót sehogy sem tudom neki viszonozni, ( ez flusztrálttá tett ) s ezt szépen - gondolom - ki is vetítettem, s tényleg nem sok jó sült ki belőle:((( Mert bár jó kapni, de rossz, ha csak kapsz és nem tudsz viszonozni...egyszerűen úgy éreztem, hogy az ő boldogságához én már semmit nem tudok tenni, merthogy nincs mit:(
most kicsit szomorú vagyok, és bocsánat, hogy itt panaszkodom, de idegeneknek néha könnyebb...nem is akarom magam sem sajnáltatni, sem menetegetni, ami fáj az az, hogy azt hiszem jobbat gondoltam magamról, mint ami vagyok, de azért tanulságnak nagyon jó volt.....csak kellemetlen, mert egy helyen dolgozunk:)))
nagyon szép napot kívánok mindenkinek



nagyon tetszik

amit elkell, hogy mondjak, merthogy kikvánkozik belőlem, hogy megint a sors keze az ami idevezetett...pont ma "dobott ki" egy barátom, mert közölte velem,hogy számomra a barátság más kihasználását jelenti, ez pedig szerintem önző dolog. Eddig nem tartottam magam önzőnek, sőt most sem, csak maximum figyelmetlennek...indokai teljesen jogosak voltak, mégis úgy érzem, ha ez egy igaz barátság lett volna, akkor nem úszott volna el.
szoktam adakozni, segíteni, s mindíg jóleső érzéssel tölt el a dolog, de a családomban már más a helyzet, azt gondolom, hogy az embernek egy kicsit önzőnek kell lennie, mert én csak akkor tudok egy boldog családi életet biztosítani a többieknek, ha én is az vagyok, ha én is magam vagyok s az utamat járom, ilyen szempontból szerintem kell az önzőség....sőt, a karácsonyra is mindíg ezerrel készülök járok-kelek, hogy tényleg személyre szabott ajándékokat vegyek, DE imádok kapni is ...nekem szükségem van mindkét érzésre
viszont pont ma futottam végig az életemen, s rájöttem, hogy mindíg olyan barátaim voltak, akiknek valamilyen szinten segíthettem, ha olyan barátom volt, aki hozzám képest problémamentesebb, anyagilag jobb és boldogabb életet élt, akkor az a kapcsolat halálra volt ítélve, mert kialakult bennem egy érzés, hogy a sok jót sehogy sem tudom neki viszonozni, ( ez flusztrálttá tett ) s ezt szépen - gondolom - ki is vetítettem, s tényleg nem sok jó sült ki belőle:((( Mert bár jó kapni, de rossz, ha csak kapsz és nem tudsz viszonozni...egyszerűen úgy éreztem, hogy az ő boldogságához én már semmit nem tudok tenni, merthogy nincs mit:(
most kicsit szomorú vagyok, és bocsánat, hogy itt panaszkodom, de idegeneknek néha könnyebb...nem is akarom magam sem sajnáltatni, sem menetegetni, ami fáj az az, hogy azt hiszem jobbat gondoltam magamról, mint ami vagyok, de azért tanulságnak nagyon jó volt.....csak kellemetlen, mert egy helyen dolgozunk:)))
nagyon szép napot kívánok mindenkinek



Drága Gini, Alfajáró, Andromed, Katis!

Köszönöm, hogy elgondolkodtatok a kérdéseimen, köszönöm, hogy igyekeztek választ adni rá. Tegnap óta én is ezen gondolkodom. Egyben vagyok ezzel biztos, hogy a "Teréz anya szindróma"-ba én biztosan nem tudnék élni, beleesni, mert ettől önzőbb vagyok. De mégsem vagyok annyira önző, hogy ha anyagi dolgot nyújtok, anyagi dolgot várok cserébe, tényleg csak a pozitív visszajelzés, amit az ember elvár egy picit.
Gini drága! Igazából nem annyira jó szó az önmarcangolás, mert még nem tartok itt. Inkább csak tépelődtem. Tényleg úgy működöm, hogy szívesen adok, mégis azért rosszul esik az embernek, ha ezért nem kap valamit. Teszem hozzá, hogy én is beleszoktam esni ebbe a hibába. Időnként sajnos nem veszem észre a másik arcán a mosolyt, amelyet valószínűleg mosollyal kellene megköszönnöm, meghálálnom.
Tegnap Lajával beszélgettünk erről, hogy mennyire hülye tud lenni az ember. Olyan dolgokkal foglalkozik, ami persze teljesen természetes, mégis néha saját magam annyira belemerül egy-két "értelmetlennek" tűnő gondolatba és akkor saját magamat is kontrázom, vagy saját magamnak is ellentmondok.
Amióta itt vagyok, ismerek ilyen tiszta szívű embereket, azóta jönnek belőlem elő ezek a dolgok. Ezért is fordultam hozzátok és kaptam meg a kérdésemre a választ.
Köszönöm.



Drágám!:-))

Nem akarom elolvasni a hozzászólásokat addig, amig nem írom le első blikkre ami bennem van (az amúgy is mindig a hab a tortán nekem, a visszaigazolás , a kiegészítés...:-)).

Szóval: ÉRTSD MEG! Nem szenvedni jöttél a földi játszóteredre!!! Nem arról szól az önzetlenség, hogy mártírt faragsz magadból. Nem önzetlenül locsolod meg a virágodat, adsz neki inni, hanem mert látni akarod a "háláját"... mindennel kapcsolatban gondolkodhatnál így.

A rezgés szintedet "kötelességed" emelni, hogy adni és kapni tudj. Ezt pedig a viszont mosolyokkal, a hálás pillantásokkal, az ölelésekkel még magasabbra tudott emelni, amiből aztán a környezeted, sőt maga a föld is NYER!
Tudod mit?
Én például egy irtó destruktív vezető vagyok a kocsiban. Nincs türelmem, nem bírom a totyorgást, mennem kell, kirakom a kezem, pofátlankodok, ritkán engedek be magam elé mást... stb.
(Mea culpa maxima, de az vesse rám az első követ aki kis Buddhaként tud pesten a forgalomban menni)
Szóval, néha kifejezetten ezzel emelem a rezgésszintemet... mivel én türelmetlen fajta vagyok, azt játszom, hogy beengedek magam elé valakit és VÁROM, hogy felemelje a kezét vagy villantson, hogy lássam örült az előzékenységemnek:-)) Dehát könyörgöm... így működik a világ... egymásnak örömet okozunk és elfogadjuk érte az örömteli köszönömöt. Emeltél rajta, emelt rajtad... nincs ezzel egy cseppnyi probléma sem.
Ne akard kiégeni magad ezzel az önmarcangolással. Ehelyett mondd inkább magadnak:
"Szeretem magamat, amiért jószívűen adni tudok, és szeretettel elfogadom a hálát amitől töltődök"
Olyan jó érzés ez... olyan nagyon jó dolog.
Fürödj benne Drágám:-))

www.aminababa.com
www.flavin7.com/gini99



Drága Domcsi!

Ez így érdekes.
Önzetlenség.
Tudod,úgy gondolom az,hogy vársz egy mosolyra,egy köszönömre,nem is igazán elvárás.Ez valahol az élet része.
Úgy értem,nem hinném,hogy illemből mondanak csak köszönömöt,tudod milyen az,ami szívből jön.
Egyszerűen ez egy visszaigazolás,hogy arra a helyre került amit adni akartál,ahova kellett neki.Igen,ez ilyen visszaigazolás-féle lehet.
És a vágy?Mindenki vágyik egy jó szóra,kedvességre.Ez azthiszem,az élet része.
Amikor adsz,azért adsz,mert tudod,szükség lehet rá,meg mert adni akarsz.Ennyi.
És mi van akkor,ha az óvoda elvárja,hogy adj játékot?Nyilván ők is kinyilatkoztatták ezt.Mindez persze a kommunikáció része.Ez most így működik.
Lehet,hogy nem mindenki tud hálatelt lenni,vagy nem tudja kimutatni,ez amolyan egységes nyelv.Köszönöm.
Ezt most jól előhoztad:))) hmm,érdekes no.

"Azok, kik mások életébe fényt hoznak, maguk sem kerülhetik el azt." - (James Mattew Barrie)

Ez lehet,hogy amiatt van így,mert ahogy mondani szokták,mindannyian tükröt mutatunk másoknak.Szerintem ezért verődik vissza a fény.A végén az egész Föld bolygó ragyogni fog és ez így is van rendjén:)
Meg amikor hozod a fényt,te vagy a fény.Most vagy az van,hogy másra is szökell át ebből...
Nemis.
Inkább a Fény ami bennünk van,az egy mágikus kulcs.
Aki meg már nagyon sok mindent rápakolt a saját fénymagjára,nem hagyta,hogy burokként erősödjön és sugározzon azután,szóval jösz akkor te a mágikus fény kulcsoddal,mert te eljutottál hozzá,mert Tudtad,hogy van,és egyszerűen a másiké megnyílik melletted,de mindez csak akkor történhet meg,hogyha az a másik is érzi,tudja vagy akar ragyogni.Akar lenni az Élet,Energia,a Minden és a Semmi.Maga a Létezés.

Azthiszem,ez az adás dolog,hmm...
Generálod az örömöt.Mert az neked is öröm.Már a gondolat,hogy a másik örülni fog neki.Az egész a szereteten alapszik.
Ez talán hívható önzőségnek.
Egyébként számít az,hogy hogyan nevezzük nevén?:)
Szeretetből adsz.Ez az alapgondolat.Amikor meg éppan adsz,és látod az örömét a másiknak,lehet,hogy következőleg már tudni fogod,hogy ennek örül,de akkor sem a mosolyért adsz,hanem mert szeretsz.
Ha mosolyt szeretnél,rámosolyogsz valakire,vagy mondasz egy viccet,vagy örülsz.
Vagy ha valaki rádmosolyog,amikor éppen nem vagy topon,az is szeretet.

És mielőtt egyre jobban elkap a ringlispír,itt hagyom abba:)))
Maradjunk annyiban,hogy önzetlen szeretet.Mert azért adsz,mert szeretsz,vagy szeretnél adni.
Az összes többi ez után jön.

Lényegében pedig,
Ölelés:)
Katis



Kedves Domcsi!

Azt hiszem teljesen értem, amiről vitatkozol magaddal. :)

Ha én így belebonyolodok ugyanebbe a kérdésbe önmagammal (ritkán), valahogy mindig abba a végső, egész vitát lezáró gondolatba "ütközöm", hogy:
"Egyszerűen Teréz anyává, vagy Dalai Lámává kellene válnom most rögtön hozzá, hogy tudjam ezt teljesíteni!" (mmint a teljes önzetlenséget)
És mivel a Teréz anyai tudatállapot még picit messze van :) ezért egy türelmes mosollyal leintem magam, mondván: "azért így is nagyon jó vagy ám! és nagyon sok mindent teszel magadért és másokért! Ha önző, ha önzetlen módon, a lényeg, hogy figyelsz másokra és magadra szeretsz és adsz!"
Egyébként szerintem aki képes teljesen önzetlenül adni, az biztosan nem tépelődik egy percig sem azon, hogy mi is pontosan az önzőség, vagy az önzetlenség fogalma, csak egyszerűen ad, ad és ad...
Az a lélek már sokkal magasabb dimenziókban mozog hétköznapi szinten is! (de jó lehet neki!)

Szóval, azt gondolom, hogy ha szeretjük és értékeljük magunkat és másokat akkor egyszerűen ezzel többet teszünk mindenért a világért, az emberekért, mint sokan mások! (remélhetőleg mindig egyre többen és többen leszünk!)
És EZT érdemes szem előtt tartani főként! A fogalmakról pedig érdemes és kell is filozofálni, de azért teljesen felesleges emiatt komoly csatákat indítani magunk ellen. Picit olyan érzés ez, mintha mondjuk adnék valakinek egy csodás valamit, pusztán a mosolyáért cserébe és utána leszidnám magam, hogy miért vagyok én ennyire önző! Ez azért igazságtalan lenne magammal szemben magamtól! :-)
A nem megvalósult léleknek szüksége van arra, hogy a szintén nem megvalósult lelkek visszajelezzenek neki akár "csak" egy mosollyal, hogy igen, amit tettél szép volt, köszönöm és nagyra értékelem!
Milyen szép is lenne a világ, ha már csak ennyi okozna fejtörést: "vajon önzőség egy mosolyt várnom cserébe?" :)

Hát, így látom én ezt most.

Szeretettel,
erdeimanó



Domcsi!

Szerintem a szeretet akkor az igazi ha önzetlen....szerintem mindenki fejében megfordulnak hasonló gondolatok.Számomra nem az anyagi javak,hanem egy csiripelő madár,egy kedves mosoly,vagy a napsütés is jelenthet boldogságot......de egy szeretetteli mosoly is lehet önzetlen.......és nem biztos hogy várnak érte cserébe valamit..
Sok sikert kivánok neked az élethe
Huncutjányka



Köszönet a válaszokért

értem is, meg nem is.
Lehet,hogy tényleg rosszul működöm, mert sajnos én abban a részében vagyok a dolognak, hogy ha adok, cserébe várok is. Tényleg, számomra ez már nem önzetlenség. Várom azt a mosolyt, amit úgy gondolok, hogy megérdemlek. Vagy ha segítséget nyújtok, várom, hogy viszont segítsenek, ha szükségem van rá. Ismét nem voltam önzetlen.
Nézek magamba, ahogy Ágica javasolta, de itt belül ezeket hibának veszem észre.
Szeretek, de cserébe várom, hogy szeressenek.
Köszönöm, hogy adtok. Köszönöm a tanácsaitokat.



"jO TETT HELYEBE JOT VARJ!"

Ugye ismeros ez a mondas?Ha tisztaszivvel segitesz,annak jo eredmenye lesz.Es hogy ezert varsz cserebe vmit vagy nem,embere valogatja,de ez meg nem bun,szerintem.Ezert ne furdaljon a lelkiismeret.A jocselekedeteket odafonnt is feljegyzik,s ha mastol nem, az Urtol meg fog erkezni a "fizettseg", csak vedd eszre!!!



Drága Domcsi!

Ez az idézet nem azt mondja, hogy Te adsz és rögtön vissza is kapod!
Nem kerülheted el, tehát egyszer, idővel, az arra alkalmas időpontban az uni szállítja Neked háláját.
Amit Te adományokat adsz, azokat önzetlenül adod.
Az, hogy vársz érte egy jó szót, mosolyt, köszönetet, nem az önzetlenséged hiányára utal, hanem egy pici visszajelzésre
szükségünk van, hiszen tudnunk kell minden adománynál is, hogy, aki kapta, az szívesen vette. Tehát az, hogy köszönömöt
és mosolyt kapsz cserébe, az még nem az idézetben szereplő "vissza is kapod" és nem is önzőséged tárgya.

"Élj....a Szíved Erejével!"
Szeretettel: Ery



Domcsikám....

A kérdések helyett tekints magadba...... Az önzetlen szeretet szerintem egy érzés......amiért kaphatunk mosolyt, viszont-szeretet....A fényt észre kell venned, hisz az magad vagy....
Ha nem lennének benned ezek a kérdések, ami szerintem alaptalan, megnyugodnál és folytatnád azt az utat amin elindultál és ami csodákkal van tele. Vedd észre......
Szeretettel ölel :ágica