Téves kapcsolás

Tolle, fájdalomtestEz a bejegyzés hozzászólásnak indult sterkeni blogjába (), de túl hosszúra sikeredett, és talán önállónan is megáll. Esetleg ajánlom az előzmények elolvasását is.
*****
Azt hiszem, megszólítottam a kollektív női fájdalomtestet. (vö. E. Tolle) Nem azt akartam, a nőt, a kedveset, a boldogságra vágyót akartam megszólítani.

Nem sikerült, a fájdalomtest volt a vonal másik végén.
Tolle azt mondja, vedd észre! Ne azonosíts senkit a fájdalomtestével! Ha a fájdalomtestre reagálsz, annak adsz energiát, növekszik, erősödik, hízik.
Namost. Ha a férfi fájdalomteste (ami szükségszerűen fölébred erre!) a női fájdalomtestre reagál, akkor mindkettő hízni kezd, mindkettő erősödik. És ha ezzel azonosulunk, akkor könnyű kimondani: ecce homó! Íme az ember. Íme a férfi, íme a nő!
És máris a barrikád két oldalán állunk, és beindul a harc. Illetve folytatódik. Akár örökké.

Mit lehet tenni?

Tolle azt móndja, légy megfigyelő! Ne azonosulj! Vedd észre, hogy a fájdalomtested van jelen, és az ő fájdalomteste van jelen. Ne etesd.
Ne támadd, ne írtsd ki, fogadd el!
Nem tudom, hogyan kell megszólítani a nőt a fájdalomtest mögött! Nem tudom, hogyan kell, Tolle sem tudja, más sem tudja.

Most megfigyelő vagyok, és elfogadom a fájdalomtestet. Tudom, hogy vannak ócska pasik, ócska kapcsolatok, kibírhatatlan és rosszul kezelt helyzetek, körülmények. Tudom, hogy igazatok van, amikor nem akarjátok ezeket. Senki sem akarja. Mindenki boldog akar lenni. Ha nem kapcsolatban, akkor a maga módján. az én (ego) pozíciót akar, olyan pozíciót, amivel azonosulni tud.
A "szegény, kicsi én" nem lehet boldog, olyan kapcsolatban, ahol kihasználják, ahol nem kap megbecsülést, szeretetet, ahol durvaság van, a pasi elissza a pénzt...stb. Végtelen felsorolás! Mindenkinek vannak tapasztalatai a múltban, és vannak félelmei is ezzel kapcsolatban.
Az én ebben él, ezt akarja elkerülni majd a jövőben valamikor.
Tolle azt mondja, hogy minden, amit megengedek magamnak, az lelki békét, egyensúlyt ad.
Ha megengedem magamnak, hogy törékeny legyek, az békességet ad. Ha megengedem magamnak, hogy gyenge legyek, az is. Ha megengedem magamnak, hogy kövér legyek... Csak én engedhetem meg ezeket magamnak. Ha mindezt az engedélyt mástól várom, akkor csak bűnbakot keresek. Lehet ez a bűnban egy férfi, vagy lehet az összes férfi is.
A bizalom - Tolle szerint - nem pozíció kérdése, hanem a félelem hiánya.
És egy ember megszabadulásához elég egy ember. A megszabaduláshoz, és nem a boldogsághoz.
És nem a férfitól - mint olyantól, és nem a konkrét bunkó pasira gondolok - kell megszabadulni, hanem a félelemtől, Ebből a szempontból nem a férfi jelenléte vagy hiánya az, ami számít.

Ha valóban igaz az, hogy a nők túlnyomó többsége nem szereti a férjét (és valószinű, hogy a pasik is így vannak ezzel), akkor a fájdalomtestek azok, akik nem szeretik egymást. Akkor a fájdalomtestek azok, akik beszélgetnek egymással. És a fájdalomtestek fájdalomból élnek, nem is akarnak boldogságban élni!

Én azt hiszem, hogy bárki lehet boldog. Sosem lesz mindenki az, de lehet bárki. Még az is, aki hazudja a boldogságot. És bármennyire ellenszenves álláspont sokaknak, hiszek abban, hogy van dolgunk egymással férfiak és nők!
Hiszem, hogy tehetünk azért, hogy egy kapcsolat progresszív legyen a kapcsolat kezdetétől akár a halálig, ne pedig regresszív a szakításig, vagy válásig. Én személy szerint akarok ezért tenni. A saját kapcsolatomért, és ha lehet mások kapcsolatáért is. Persze csak azokért, akik szintén ebben érdekeltek.
És én most nem teszek mást, mint hallatom a hangom. Itt, és másutt is.


Hiszek abban, hogy van remény.
És hiszek abban, hogy az örömökről is érdemes beszélni. nem csak a fájdalmakról. Tolle szerint örömtest is lakik mindenkiben.

Hozzászólások



Keisla,volt egy tanítónéni

Keisla,volt egy tanítónéni ismerősöm.15 évig volt férjnél egy olyan pasi mellett aki helyett mindent neki kellett csinálnia,a pasi csak úgy létezett a kapcsolatban.Elvált és elhatározta,hogy soha többé nem lesz szolga egy kapcsolatban.Pár évig tök egyedül volt.Olyan 45-50 éves lehetett amikor megismerte a következő párját.A tenyerén hordozta,mindenki csak ámult-bámult:)



Egyáltalán nem túl nagy ár,

szerintem.De ahhoz,hogy hallgass a megérzéseidre meg kell tanulni nem félni.Amíg van félelem a bizonytalanságtól,addig ez nem működik szerintem.Mert valaki mindig dönt.Vagy te,vagy helyetted más.Ha te,akkor irányítod az életedet.Ha nem te,akkor irányítja más helyetted a te életedet.A jelek meg tényleg ott vannak,mert megérzed őket.De ha úgy érzed az a "dolgod",hogy mástól függj akkor nem veszed komolyan őket.És az a vicc,hogy tényleg csak a jelek után kell menni és ennyi.És ez annyira egyszerű elvileg.A félelem a bizonytalanságtól blokkol le mindenkit.És ha a félelem az adott témakörben megszűnik,akkor elkezdünk hirtelen visszamenőleg is LÁTNI.Nem jobb a hazugság az igazságnál,de önismeretfüggő szerintem,hogy ki mennyit bír felfogni az igazságból.



szerintem a lényegre tapintottál Jayme

"nem arra kéne figyelni,kinek mit mondanak és mit szeretne elhinni,hanem arra,hogy ki mit érez."
és ha ezt kell megtanulni azért, hogy az ember boldog legyen? szerinted túl nagy ár? Hogy is mondtad nemrég? "A boldogság a valóság, minden más illúzió"
Túl nagy ár lenne megtanulni ezt? Hogy az ember az igazságot lássa, hallja? Hogy ne higgye el az első hazugságot csak azért, mert jobb azt hallani?
Hogy megkérdezze újra: komolyan gondolod, amit mondasz?



Olvasgatom, amiket írtok, és

Olvasgatom, amiket írtok, és közben arra gondolok, hogy régen micsoda vehemenciával, tűzzel vetettem volna bele magam a vitába:))

És most nem tudom, örüljek, vagy búsuljak, amiért annyira hidegen hagy a téma, hogy megszólalni sincs kedvem:)

Frusztrált vagyok?
Csalódott?
Vagy már tényleg nem érdekel, majd lesz, ami lesz, bárhogy jó?

Napról-napra egyre inkább érzem, hogy semmi, de semmi porcikám nem kíván egy újabb kapcsolatot. Lehet(ne) még ezen mit megbeszélni?

Valaki írta, hogy a nők nem mondják meg kerekperec a pasinak, hogy mit várnak tőle. Na, hát én elmondtam. Rongyosra beszéltem a szám. Elmondtam mit szeretnék, hogyan, és főleg miért épp azt. Egy idő után közölte a pasi, hogy elege van, önző dög vagyok, folyton magamról beszélek. Igaza volt, mert közben ő is folyton rólam beszélt, nem voltunk egyensúlyban. Hogy csak azért beszélt rólam, mert egyvégtében szidott, ócsárolt, és szapult, az más kérdés, de vele tényleg a kutya sem törődött. Ő szidott, én védekeztem - mindenki velem foglalkozott.:DDDDDD

Ezt most igazából csak azért írtam ide, hogy ne érezd Magad kényelmetlenül, Jayme. Érdekes a párbeszédetek, s hogy ki miért nem szól hozzá, legyen az ő baja:) Attól Te csak mondd el nyugodtan, amit szeretnél, hátha okulunk belőle. :)



Húú, Jayme.... akkor félre

Húú, Jayme.... akkor félre értettem. Mindegy, gondoltam beugatok valamit... :D tudod miért?! :P
Egyébként nem tudom követni... :))))))))))



Kedves Peti!

Én a "gyakran hazugságra" írtam példákat és írásomban,nem a példák voltak a lényegek.Szemléltettem valamit.Nekem érthető,remélem másoknak is.



Huszti Sanyi tanítja az egyik

Huszti Sanyi tanítja az egyik előadásában, hogy a naívak kapják a legnagyobb pofonokat... Ugyanis az élet meg akarja tanítani azt látni ami van...

Azt helyeselni tudom csak én is, hogy hallgassunk a megérzéseinkre az ilyen párkapcsolati/kapcsolati dolgokban... egyik kapcsolatomban a leányzó mondta/írta, hogy szeret, meg milyen jó velem, meg izé... de valahogy nem azt éreztem és amiket tett az valahogy nem tükrözte azt, amit mondott... nem mindig könnyű, de igyekszem belülre hallgatni... ha merünk/merek rá hagytakozni, hamar kialakul a "bizalom"

A mondataiddal, Jayme, nem mindegyikkel értek egyet.... amúgy, erre van verza példa is, igaz nem saját, hanem ilyenkor Esther Vilar írásai mögé bújok... :)

Szeretsz? Fontos vagyok Neked? kérdésre
Egyébként, ha a nőci ilyeneket kérdez, akkor ő sem biztos magában és ha hetente 26-szor megkérdezi egy idő után már az összes töke ki van a férfi embernek vele és akkor mit mondjon rá...

"Elmegyünk sétálni?-Nem,mert fáradt vagyok(nem vagy annyira fontos)" ----> nem minden esetre igaz, valamikor a pali fáradt és nincs kedve... tapsztalataim alapján ilyenkor jön a hiszti és ha rá is veszi magát a pasi ilyenkor, akkor eléggé durcás lesz és legközelebb az összes apróságra is "durván" reagál.. szabad akarat megtörése.. persze, a pali is gyenge... :) Ilyen voltam anno... hogy most hogy viselkednék, nem tudom...

Amúgy, most jövök rá, hogy rohadtul dühít, hogy ***** irányított!!!

"Elmegyünk nyaralni?-Nincs rá pénz(de van,csak a szeretőmet akkor nem láthatom egy hétig)" -----> ez is lehet egy forgató könyv, de valamikor tényleg nincs pénz rá, mert:
1, nincs rá pénz
2, mást akar venni belőle magának

"Csak a pénzem kell?-Á,dehogy,komolyan képes vagy ezt feltételezni rólam?(még jóhogy)" ---> valakinek igen, valakinek meg az, hogy olyan, mintha az anyja lennél... ergó mosol, főzől rá a TE PÉNZEDBŐL!!! Csináltam én is ilyet....

Nu, akkor Esther Vilar-tól mondatok. Szótár:

Tisztában vagyok, nem minden nőre igaz, csak egy "csoportra" a nőkön belül, ergó nem lehet leáltalánosítani!

A férfi tudjon engem megvédeni. --- A férfi védelmezzen meg minden kellemetlenségtol,
minden kényelmetlenségtol.

Biztonságban akarom magam érezni egy férfi mellett. --- Kíméljen meg mindennemû anyagi gondjaitól.

Szükségem van arra, hogy a férfira felnézzek. ------- Hogy egyáltalán szóba jöhessen nálam, okosabbnak,bátrabbnak, erosebbnek, szorgalmasabbnak, kell lennie, mint én vagyok. Nagyobb felelosségérzettel kell rendelkeznie, különben mit kezdjek vele?

Én a hivatásomat azonnal feladnám, ha a férjem kívánná. ------- Amint elég pénze van, soha többé nem dolgozom.

Egyetlen vágyam, hogy boldoggá tegyem. ---- Iparkodni fogok, hogy soha ne vegye észre, mennyire kihasználom.

Minden kis gondot le akarok venni a válláról. ------- Mindent meg fogok tenni, hogy semmi se tartsa vissza a munkától.

Csak neki akarok élni. -------- Más férfinak ne legyen szabad értem dolgozni.

Mostantól csak a családomnak élek. ------------ Egy szalmaszálat se teszek keresztbe többet. Fáradozzon ő!

Nem vagyok a noemancipáció híve. Végre is az egyenjogúság korában élünk. -------- Nem ettem bolondgombát, inkább a férfi dolgozzon helyettem. Ne képzelje, hogy eloírhat nekem bármit, csak azért, mert megkeresi a pénzemet!

Én ilyen dolgokban rettenetesen ügyetlen vagyok. ------ Itt van egy munka, amelyet helyettem el kell
végeznie. Hiszen azért van ő.

Hát ez mindent tud! --------- Még lexikonnak is használható.

Ha két ember szereti egymást, nem kell rögtön az anyakönyvvezetohöz szaladni. -------- Egyelore még egy kicsit makrancos, de majd az ágyban betöröm.

Szeretem, stb. -------- Elsorendû munkagép.

Nem én mondtam, csak IDE MÁSOLTAM a fent említett MŰBŐL!!!! :) NEM ENGEM KELL SZIDNI MIATTA!

Tisztában vagyok, nem minden nőre igaz, csak egy "csoportra" a nőkön belül, ergó nem lehet leáltalánosítani!



Mégiscsak írok Kreátor,

mert elgondolkodtam.Igen,kommunikáció akkor van,ha megvárjuk a választ,tehát nem ráakaszkodunk valakire a szeretetért ha kellünk,ha nem, hanem egyáltalán merünk válaszra várni.Viszont a válasz gyakran hazugság.
Szeretlek-Én is(közbe nem)
Időt szeretnék tölteni veled-Tudod milyen sokat dolgozom(nem vagy nekem fontos,főzzél,mossál,azt annyi)
Fontos vagyok neked egyáltalán?-Persze drágám,hogy kérdezhetsz ilyet?(ezt kell mondanom,mert erre ez a válasz)
Szeretsz?-Tudod,hogy szeretlek(erre meg ez a válasz)
Elmegyünk sétálni?-Nem,mert fáradt vagyok(nem vagy annyira fontos)
Elmegyünk nyaralni?-Nincs rá pénz(de van,csak a szeretőmet akkor nem láthatom egy hétig)
Csak a pénzem kell?-Á,dehogy,komolyan képes vagy ezt feltételezni rólam?(még jóhogy)
Szóval én arra a következésre jutottam,hogy nem is arra kell figyelni amit mondanak az emberek,hanem arra amit érzünk amikor mondják.Úgy, mint az Avatar-ban.Mert bebeszélni mindenkinek lehet mindent,egy ember agyát könnyű átvágni,csak sok kifogás kell hozzá és hazudni.De a megérzések ellen senki nem tehet semmit.És sterkeni is ezt mondta,tudta mi a szitu és hitte,hogy megváltozik,mert azt mondták neki.És szerintem nem arra kéne figyelni,kinek mit mondanak és mit szeretne elhinni,hanem arra,hogy ki mit érez.



kedves Jayme

Hát elmesélem röviden, hogy miért is kellet végső fázis. Az egész úgy kezdődött, hogy a féjrem volt az első szerelmem, 20 évesen teherbe estem, nem tudtam rászánni magam az abortuszra, megtartottuk a gyereket és összeházasodtunk. Teszem hozzá ez volt életem legjobb döntése, imádom a lányom. Aztán fel kellett nőnünk, kettőnknek együtt. Menet közben jöttek a problémák, próbáltuk megoldani őket, kisebbb-nagyobb sikerrel. Mire felnőttünk, mert szerintem ez nekem mostanra jött össze, ráébredtem, hogy semmi értelme a további küzdelemnek, mindketten mást várunk el apárunktól, amit a házasságunkban megkaptunk. Most szedtem össze annyi bátorságot, hogy lépni tudjak, már fizikailag i sfulladtam a kapcsolatban. Volt, hogy autóban ültünk és ki kellett szállnom, mert szorongatta valami a torkomat és egyszerüen nem kaptam levegőt. Most egyedül maradtam, tele reménnyel, hogy létezik valaki, aki örül annak, ha szeretem és szerethet is engem. Megérte az együtt töltött 7 év, sokat tanultam magamról. Többé nem fogom feladni önmagam senki miatt, aki szeret engem szeressen és nem egy elképzelt ideált, és persze ez visszafelé i8s igaz kell legyen. Azt vallom, hogy mindennek megvan az oka, és mindenből lehet tapasztalatokat gyüjteni. Semmit nem bánok, így kellett történnie. Erőt kellett gyüjtenem, hogy bizakodva kezdjem el új életem.
Már kész vagyok rá. És végre tudom mit akarok.



Azt gondolom,

hogy teljesen igazad van.Csak már cikinek érzem,hogy nem ír más,úgyhogy én se írok hosszan erről inkább.



Megnevettettél újra, Jayme!

szeretek nevetni.
Három fontos dolgot írtál, hadd vegyem ezeket komolyan! (Persze nem megyek bele túl mélyen, nyugi!)
1. Ha csak a másikért élek, és szó nélkül teszem, akkor még mindig ugyanez a helyzet, mint amit te írtál a hihetetlen jó írásodban (egyébként feltettem ide: ). Előfordulhat, hogy nem érti a partner, és így reagál. ehhez hozzátartozik az őszinte kommunikáció. Tudod, azt hiszem, van különbség, hogy csak úgy nyomom a sódert: szeretlek, szeretlek, szeretlek, szeretlek, vagy aközött hogy tisztán a szemébe nézek, és úgy mondom: szeretlek, és azt akarom, hogy boldogok legyünk! Te mit szólsz ehhez? (és megvárom a választ!) ez persze csupán egy példa.
2. És ezzel benne vagyunk a másikban, a kommunikációban. Nem lehet megúszni, a részletekben a kommunikációban van a lényeg. És tudod, én azt tapasztaltam, hogy az "építő" kommunikációt sem nehezebb megtanulni és gyakorolni, mint a "romboló" kommunikációt. Tulajdonképpen, csak döntés kérdése. Persze önuralomra is szükség van, de az is megtanulható. A kommunikáció nem egyenlő azzal, hogy beszélek, hanem azt is jelenti, hogy tudom, mikor kell beszélnem, és mikor hallgatni.
3. Én azt gondolom, hogy amiről itt beszélünk, azt valóban sokan olvassák. És talán nincs bátorságuk hozzászólni, olyanok is vannak, akikről beszélsz, hogy csak ülnek az önmaguk építette fal mögött, elbújnak, és onnan ítélkeznek. ez az ő dolguk. DE! Én hiszem azt, hogy mi itt mások helyett is beszélünk. (Ezért sem mindegy, mit és hogyan) Hiszem azt, hogy vannak emberek, akik elolvassák, és elgondolkodnak. Esetleg kipróbálják. Én speciel néha elgondolkodom, hogy hány embernek segítettem már vajon néhány szavammal anélkül, hogy tudnék róla. És nem is kell, hogy tudjak róla. És te is, és mások is itt a Secreten.



Hali Kreátor! "Ha önmagamért

Hali Kreátor!
"Ha önmagamért élek, akkor ez jön le a másiknak is: nicsak, ez önmagáért él, azt akarja, hogy én is azt csináljam, ami neki jó. O.K. Hadd lássuk, hogyan érhetem el, hogy inkább ő csinálja azt, ami nekem jó?
Ha a másikért élek, (talán) észreveszi ezt, és ezt mondja: ez értem él. Lássuk, mit tehetek én érte!"
Ha a másikért élek,azt is mondhatja,hogy "na,ez a csaj annyira rám kattant,hogy mindent megtesz értem,végre,ezek szerint én is vagyok valamire méltó,akkor nem is értékelem,hanem szivatom"-Viszont ezt hamar észre lehet venni és akkor le lehet lépni.De amúgy szerintem is így kell csinálni,hogy a másikat kell boldoggá tenni.Viszont van egy nagyon fontos dolog,úgy boldoggá tenni,hogy közben önmagunk maradjunk. Szóval nem mindent érte,hanem azt érte,ami nem akadályoz minket magunkban,különben jön a szolgaság.Valahogy a határokat kell meghúzni.

Meg amit írtál,megtanulni kommunikálni egymás felé.Ez tök király szerintem,csak ha megnézed ezt a blogot és azt,hogy hányan olvasták el és hányan nem írtak véleményt,gondolom két variáció van,nekik nincsenek problémáik,vagy vannak,de egész jól elvannak úgy,hogy a másik nemet szidják és ennél többre igényük nincs is.Vagyis sokan nem vállalnak felelősséget még az őszinte véleményükért se,inkább másra hárítják,ez a másik nem szidása.Hát Kreátor,ha összehozol ebben az országban kommunikációt bárkik közt is,akkor írok a pápának,hogy avasson szentté:)



Fura ez,hogy miért

van az úgy,hogy van két ember és az egyik pszichóhoz küldi a másikat a szeretetéhsége miatt.Most egy kapcs. nem arról szól,hogy szeretjük egymást,meg törődünk,vagy mi?Én tuti kudarcként élném meg,ha szeretetéhsége lenne a páromnak.Amúgy nekem is volt egy olyan aki kiakadt azon,hogy időt akarok vele tölteni,de ez már az elején kijött szerencsére úgyhogy nem jutottunk el végső fázisig,mert én léptem.Kérdés:Miért jutottál el a végső fázisig?Szóval én ezt nem értem,hogy sokan hogyhogy a végén jönnek rá amit már az elején is láttak.



igen Jayme

Nap nap után találkozom olyan helyzetekkel amit te leírtál. Én is végigcsináltam. Házasságomat próbáltam mindenféle módon helyrehozni. Megvolt a hiszti, hogy "mioért nem foglalkozol vele többet", jött az ígére "megváltozom. Aztán próbáltam megbeszélni, de gyenge voltam. Elmondtam mi a bajom, aztán ő eleinte bizonygatta, hogy ez nem is probléma, szálljak már le a földre, az élet nem arról szól, hogy mennyi időt vagyunk együtt. Aztán a probléma nem enyhült, továbbra is napi max 2 órát voltunk együtt, akkor is filmet nézett. Megint elmondtam "szükségem van rád", a válasz "menj pszichológushoz, túlzott szeretetéhséged van", de miért is baj ha szeretni akarom és szeretném ha ez kölcsönös lenne? Az utolsó fázis a "mi a baj?", válasz "semmi". Az eredmény, válunk, mert, nem szép részemről, de megcsaltam, volt 2 boldog hetem valakivel. Rövid időnek tünhet, de olyat éreztem amit még eddig soha. Engem nézett nőnek valaki, és szeretett, úgy ahogy vagyok, a fecsegésemmel, az odabújásommal, a szerethetnékemmel együtt. Már tudom mi hiányzott, mit is akarok. Újra vannak elképzeléseim egy párkapcsolatról. És tudom, hogy a "semmi" válasznál semmi nem távolíthat el jobban két embert egymástól.



Miközben

Ma tettem egy próba gyalogtúrát (próba=mit bírok). Budapestről hazagyalogoltam Érdre, összesen 20 km-t tettem meg 4.5 óra alatt három megállással. (ez három hosszúlépés 15-15 perc pihenővel)
Érdekes tapasztalat gyalogolni, miközben egy adott kérdés körül járnak a gondolataid.
A legfontosabb üzenet, amit kaptam talán ez volt: nem azért vagyunk a világon, hogy saját magunkért éljünk, hanem, hogy másokért. Ez egy házaspár, vagy férfi nő esetében így fordítódik le: nem önmagamért élek egy kapcsolatban, hanem a másikért.
Ha önmagamért élek, akkor ez jön le a másiknak is: nicsak, ez önmagáért él, azt akarja, hogy én is azt csináljam, ami neki jó. O.K. Hadd lássuk, hogyan érhetem el, hogy inkább ő csinálja azt, ami nekem jó?
Ha a másikért élek, (talán) észreveszi ezt, és ezt mondja: ez értem él. Lássuk, mit tehetek én érte!
Elég nagy különbséget tud jelenteni nem?

Vedd hozzá, hogy esetleg megtanulhatjuk kommunikálni is ezt egymás felé.
egyébként pedig alaposan elfáradtam, de megérte. Sok apró élményem volt.
Most jól érzem magam, és elképzelem, milyen lesz ezt 30 napon keresztül megélni.



Kedves Világváltó!

Én nem tudom nem magamat keresni a másikban.Azt hogy kell?



A férfi keresi a nőben a

A férfi keresi a nőben a logikát,de nem találja.A nő keresi a férfiban az érzelmet,de nem találja.Ha nem magadat keresed a másikban,akkor megfogod a másikat találni.



Ja,Kreátor,

most vettem csak észre,hogy felrakod az írást,persze,ezzel a névvel jó nekem,köszi:)



Hát, Jayme bammeg, erre

Hát, Jayme bammeg, erre mondják, hogy kicsi a világ... megerősítettél vagy legalábbis adtál egy női szempontot, hogy a nők miért szeretik a tőlük (sokkal) idősebb pasit... mh..........



Köszi Kreátor,

örülök,hogy tetszett,remélem írnak mások is,hogy több szempont legyen:)
Peti-Megerősítettél abban,hogy nálam határozottabb és okosabb férfival kell összejönnöm,mert ha nem így lesz,akkor vagy ő fogja gyengének érezni magát mellettem,amit én se akarok,vagy pedig én fogom elnyomni magam mellette,hogy ő tűnjön erősebbnek.Szóval köszi a megerősítést és a választ:)



Jayme, tetszik amit írtál...

Jayme, tetszik amit írtál... hasonló szemszöget boncolgat Esther Vilar az Idomított férfi című írásában...

"Nem értem miért van az,hogyha mondok valamit és a férfi nem érti,vagy nem ért vele egyet,akkor miért hagyja rám." ----------------------> én anno az exxel azért csináltam ilyet, mert gyenge voltam, meg kell a francnak a hiszti meg a sértődés... és ami a legjobb, ha már eltért a véleményem, akkor gyerekes és éretlen voltam... nők egy része, szerintem szeretné kisajátítani a pasit(ez versa is él) és szvsz ezáltal "támogatást" kapni az életéhez... Nekem az egyik dolog, ami nem tetszett, hogy nekem észre kellett venni minden lószart, meg törődni a "lelkével", de visszafelé már nem vagy alig működött... oh, hát igen... önzőség rúlz. Volt olyan csajszi(m), aki nem látott engem, csak egy újabb "lehúzható" pasit... ez van, akkor az kellett... :)

"Nem értem miért csinálnak férfiak a szimpla pici véleménykülönbségekből hatalmi játszmát." ---> szerintem, egyik ok, hogy anyuci nem szólt vissza, hanem ráhagy(ott) dolgokat és ha már nem szabad azút, akkor hiszti.... kettő, meg, ha volt pár olyan nője, aki el akarta nyomni, akkor egy idő után az érzékenyésg védelmére át áll arra, hogy nem nyomhatsz el többet, nem hagyom magam!

"Engem nem zavar ha senki se nyer." --->valakit igen... ex szerette ha azt csináltuk, amit ő akar.. pl nem akartam villamossal menni, hanem busszal... de villamossal mentünk, mert "óóóóó petííííííí".. bagatel példa, de példa... Gyenge voltam...

"Egy férfit miért zavarja,ha nem ő nyer?" ------> bassza az egóm, ha egy nő "megaláz", ugyani valahol ott él az, hogy a nő "gyenge" és ha nyer, akkor még gyengébb vagyok... ebből kifolyólag figyeltem már meg, ha a nő "nyer", akkor kis geci módon mutatja, hogy ő májer és ez zavaró a férfi egónak...

Hogy Tolle függők is megértség - beindul a kollektív férfi fájdalomtest :D

"Kétféle képen tud nyerni:bebizonyítja hogy igaza van, vagy "igazad van drágám"közben mosolygás, és azt gondolja, hogy "na ha ráhagyom a nőre,hamarabb bedugul,had örüljön".Kérdés:Ez miért van így?" -------> én válaszom lásd fentebb

"Véleménykülönbségeket nem lehet csak úgy lazán venni leszarjuk stílusban? " ------> de lehet, csak odáig el kell jutni... meg azért előbb utóbb valaki domináns lesz, ha meg mindkettő, akkor ott valaki "sérül" vagy asta la vista, baby!
Olyasmi jutott eszembe erről a mondatodról, mint amikor a győztes azt mondja, hogy nem indegy kinyert? jót játszottunk! :))) de azért a győztesnek ott a boldoggító tudat, hogy she/he win... :) többi, aki nyerni akart az meg fő a levében, hogy a "second place is the first looser"(az második hely az első vesztes) ---> egy pólón olvastam, találó :D



kössz Jayme

Köszönöm az összefoglalást, nagyon tanulságos, és alapos. És tetszik a stílusod is, néhány helyen dőltem a röhögéstől. Pedig a dolog nagyon komoly, de lássuk be röhejes is néha.
Örülök, hogy elkezdted, én most nem okoskodnék itt sokat, az ajánlott oldalakon elég sok írás van fönn, ami kapcsolatos a mi témánkkal.
Hiszek benne, hogy sokan képesek vagyunk belátni, hogy ha meg akarjuk érteni egymást, képesek vagyunk rá. Ezt a hitemet erősítetted most.
Hálás vagyok érte.
Ja és, ha megengeded, fölraknám az írást ide: (privátban megadod a neved, akkor névvel.)
Azt gondolom, ezt sok embernek - férfiaknak és nőknek is - olvasnia kell!.



Kedves Kreátor! Tetszik a

Kedves Kreátor!
Tetszik a kezdeményezésed a férfi és női gondolkodást illetően.Leírok pár dolgot női szemmel nőkről,ahogy én látom.Én úgy gondolom,hogy a nőknek kellene megváltozniuk és a férfiak ezután automatikusan hozzájuk igazodnának.Valahogy úgy tűnik,hogy nők nem mondják el a véleményüket férfiaknak és arra várnak,hogy maguktól rájöjjenek dolgokra.Na most szerintem ez azért lehetetlen,mert ha valaki fiúként születik és fiúnak nevelik,akkor mégis honnan tudná a női dolgokat,ha senki nem mondja el neki?
Például ott van a szexualitás.Volt egyszer egy exem.Az elején működött a szexuális életünk,aztán elkezdett nem működni.Odaálltam elé és megmondtam neki,hogy "ne haragudj,de ha te reggel felkelsz,elmész dolgozni,este hazajössz,lefikázod a kaját amit csináltam,közlöd,hogy a tányért a mosogatótálcán a másik irányba kell odarakni,eszedbe se jut megkérdezni,hogy milyen volt a napom,viszont azt részletesen ecseteled,hogy te mennyit dolgoztál,majd ahelyett,hogy megdicsérnéd az új hajszínemet közlöd,hogy "minek festetted át a hajad,nekem jó voltál úgy is",majd este mellém bújsz az ágyba és elkezdünk szexelni,akkor nekem tuti nem lesz orgazmusom,ugyanis a szexre való vágy nálam reggel kezdődik,egész nap tart és este beteljesül".Erre közölte velem,hogy ez csak nálam van így. Magyarul hülyének nézett.
Előzmény:38 évesen azt hitte,hogy a szex az ágyban kezdődik és egy fizikai dolog,ha nekem nem megy neki viszont működik,akkor az az én hibám.Na nem is ez a lényeg,mert én leléptem tőle rögtön,hanem az,hogy miért gondolta ezt.Volt előttem egy felesége. Feleséggel nem működött a szex szintén, gyanítom hasonló okok miatt,mindez a válópernél derült ki(!),hogy a nő csak eljátszotta az orgazmust.Aztán a feleségnek lett egy szeretője,és 3 hetes viszony után beadta a válópert.De még ez se a lényeg,hanem az,hogy miért alakult ez így ki. Honnan tudhatná egy férfi,hogy mit hogyan kell csinálnia,ha senki nem mondja el neki?A feleség 3 gyereket szült neki és azt hitte magáról, hogy nem képes orgazmusra.Ez kinek a hibája?Szerintem nem a férfié.Tíz évet leéltek egymás mellett,miközben a férfi nem tudott arról,hogy mit csinál rosszul,mert a nő ahelyett,hogy megbeszélte volna vele a dolgokat, elnyomta magát és a férfit hibáztatta.És nagyon is sokan csinálják ezt.Nem jó nekik ez vagy az és ahelyett,hogy odamennének a párjukhoz megbeszélni a dolgot,felhívogatják a létező összes barátnőt,és már az egész környék tudja mi a probléma a kapcsolatban,csak a férfi nem.Ilyenkor persze mindig van valaki aki felteszi a nőnek a kérdést,hogy "miért nem beszéled meg a férjeddel",erre a válasz:"vele sose tudtam elbeszélgetni".Erre a kérdés:"akkor miért mentél hozzá?"Erre a válasz: "Azt hittem megváltozik".
Csak azt nem értem mégis mitől változna meg,ha nem mondja el neki a nő őszintén,hogy mi a helyzet.Akkor most kivel is nem lehet beszélgetni tulajdonképpen?Magától nem fogja kitalálni a férfi a nő problémáját és erről nem ő tehet.Következmény: 38 éves férfi ha meghallja azt,hogy törődni is kéne a nővel akkor lesz jó a szex,nem hiszi el,mert tíz éven keresztül ezt az infót titkolták előle.Ja és akkor még merjen bízni nőkben.De a szex csak egy példa volt.Egyéb más esetekben is így van ez.Nő durcás,ingerült.Férfi megkérdezni,"mi a baj".Válasz:"Semmi". Na ilyenkor én ha férfi lennék költöznék,de rögtön.Nem értem,hogyha nők nem mondják el a férfiaknak mi a bajuk,miért gondolják úgy,hogy a férfi hibája,ha nem jön rá.Múltkoriban egyik barátnőmet kísértem el az anyukájához,mert felhívott,hogy elköltözik a férjétől.A következőképpen zajlott a dolog. Nekem elmondta az okokat miért, pont mire végeztünk, megjelent a férj,kérdezte "miért?". Gondoltam kimegyek a konyhába a gyerekekkel,beszéljék meg kettesben a problémát,hátha meg lehet oldani.A nőnek már az se tetszett, hogy a konyhába vonulok,szinte én beszéltem rá,hogy maradjon kettesben a saját férjével.Pár perc múlva kipattant a konyhaajtó. Kérdeztem:"Ilyen gyorsan megbeszéltétek?" (Merthogy nekem a nő 3 óráig mondta).Erre válasz a nőtől:"Nincs mit megbeszélnünk." Hű,gondoltam,tuti beadja a válópert,már meg se akarja beszélni,ennek véglegesen vége.De nem!A férj megkérdezte,"Na,akkor megyünk?" Válasz a nőtől:"Megyünk" Erre hazamentek. Másnap sms:Rövidített változata a 3 órás mi a bajom a férjemmel beszélgetésnek.Erre kérdésem:"miért nem beszéled meg vele?vagy mondtad neki?"válasz:"Á, vele nem lehet beszélni."Akkor most kivel nem lehet beszélni?Ott voltam amikor a férfi megkérdezte mi a baj,a válasz itt is a "semmi" volt,aztán mentek.Pár nap múlva a férfi kérdezte meg tőlem,hogy szerintem depressziós-e a felesége,vagy az-e a baja,hogy meghízott,én meg mondtam,hogy egyik se szerintem,menj haza és kérdezd meg. Megkérdezte,válasz a "semmi" volt.Másnap sms a nőtől,hogy ő ki van borulva,mert a férje azt mondta rá,hogy ő egy depressziós,dagadt kettyós.Hát az a helyzet,hogyha én kérdezném,hogy mi a baj és a kiderülne,hogy rendszeresen a semmi,mégis menne a balhé,én is azt hinném,hogy depressziós a feleségem, csak én nem lennék olyan "jófej",hogy eltartanám a továbbiakban is és elkezdenék mellette szeretőt tartani,hogy még nekem kelljen hazudoznom és titkolóznom,én bizony otthagynám.A nőnek csak annyi jött le,hogy a férje milyen bunkó, nem érti meg őt....na de mégis honnan tudná mi a nő baja,ha nem mondja?Honnan találja ki?És ennek mi a következménye?A férfi szépen leszokik arról,hogy a kérdést feltegye,hogy "mi a baj".Sőt,ha majd elválnak és új kapcsolata lesz,ott lehet,hogy hülyének fogja nézni azt a nőt, aki közli mi a helyzet.
Más példa:Mivel egyedül nevelem a gyerekemet,jönnek néha kérdések felém.Női tipikus kérdés:"Van elég pénzed kettőtökre?"Férfi tipikus kérdés:"Nem hiányzik,hogy valaki melletted legyen,átöleljen,együtt legyetek esténként?" Nos ezen én nagyon ledöbbentem és nekem ez volt az a pont amikor rájöttem,hogy nem a férfiak érzelem sivárak.
Szóval.Én úgy gondolom,hogy tele van ez az ország határozatlan nőkkel,akik saját magukat elnyomják.Ha mernének őszinték lenni és nem éreznék úgy,hogy a férfiak azért születtek le a Földre,hogy kitalálják a gondolataikat,hanem méltatnák őket a beszélgetésre,és a kérdésekre nem a "semmi",a vállvonogatás és a hiszti meg a durcáskodás lenne a válasz,akkor megváltoznának a férfiak is,mert megtudnák egyáltalán mi a baj.De ha nem mondják el nekik, akkor mégis hogyan?Akkor felhagynak egy idő után a kérdésekkel és mindent le akarnak egyszerűsíteni.Aztán persze ők lesznek a "bunkók,érzéketlenek,nem lehet velük beszélnik" Holott nem velük nem lehet beszélgetni,hanem sok nő nem tud MAGÁRÓL beszélni.
Plussz:Nem értek valamit,ez viszont férfiakkal kapcsolatos.Nem értem miért van az,hogyha mondok valamit és a férfi nem érti,vagy nem ért vele egyet,akkor miért hagyja rám.Merthogy ha mondok valamit ami nem egyezik a férfi véleményével,akkor azt nem azért mondom,hogy én nyerjek,ugyanis bennem alapból nincs versenyszellem,nem is azért,hogy okosabb legyek a pasinál,mert mondom,hogy nincs bennem versenyszellem,és nem zavar,ha egy pasi okosabb,sőt,legyen is az....és igenis zavar,ha rám van hagyva.Én csak véleményt közlök szimplán. Nem értem miért csinálnak férfiak a szimpla pici véleménykülönbségekből hatalmi játszmát.Engem nem zavar ha senki se nyer.Egy férfit miért zavarja,ha nem ő nyer?Kétféle képen tud nyerni:bebizonyítja hogy igaza van, vagy "igazad van drágám"közben mosolygás, és azt gondolja, hogy "na ha ráhagyom a nőre,hamarabb bedugul,had örüljön".Kérdés:Ez miért van így?Véleménykülönbségeket nem lehet csak úgy lazán venni leszarjuk stílusban?

Tudom,hogy általánosítottam és azt is,hogy ez csak egy darab szempont.Írjatok több szempontot és akkor több lesz.Valahol el kell kezdeni a kommunikációt.Én nőként nőkről írtam,férfiakról csak kérdést tettem fel.Azt csinál mindenki amit akar,de szerintem célszerű ha mindenki a saját neméről ír,hátha így jutunk valamire.



vicces

:)



Túl sok a Tolle, valami saját

Túl sok a Tolle, valami saját gondolat a témáról? :)



nos,

örülök, ha az jön le végre, hogy nem egymás megbántásáról van szó, hanem ellenkezőleg.
Amit propagálni igyekszem - elég gyatrán, az éppen az egyetértés, az egymásrafigyelés, ennek szándéka és módjai.
Valami baj lehet az akcentusommal.
idemásolnám újra a mondanivalóm lényegét:

Én azt hiszem, hogy bárki lehet boldog. Sosem lesz mindenki az, de lehet bárki. Még az is, aki hazudja a boldogságot. És bármennyire ellenszenves álláspont sokaknak, hiszek abban, hogy van dolgunk egymással férfiak és nők!
Hiszem, hogy tehetünk azért, hogy egy kapcsolat progresszív legyen a kapcsolat kezdetétől akár a halálig, ne pedig regresszív a szakításig, vagy válásig. Én személy szerint akarok ezért tenni. A saját kapcsolatomért, és ha lehet mások kapcsolatáért is. Persze csak azokért, akik szintén ebben érdekeltek.
És én most nem teszek mást, mint hallatom a hangom. Itt, és másutt is.



Kedves Kreátor!Ha jól

Kedves Kreátor!

Ha jól emlékszem Tolle mondja azt is - talán még nem hagyott egészen cserben a memóriám -, hogy ELEVE A FÁJDALOMTESTEK VÁLASZTANAK PÁRT. Azok reagálnak egymásra, találják meg a magukhoz való másik félt. És én erre utaltam is párszor, amikor arról beszéltem, hogy mindazt, amit megtapasztaltam, nyilván meg akartam tapasztalni, és fejlődni általa. (Ha igaz, mert sokszor már nem tudom, mit higgyek és mit ne:)

Békében, boldogságban együtt élni pedig csak két teljes ember tud. Én még nem érzem azt, hogy készen állnék erre, nem érzem magam "teljes embernek", és tudod, miért? Éppen azért, mert rettenetesen vágyom a páromra. Illetve nem! A PÁROMRA!!! Márpedig míg hevesen vágysz valamire/valakire, képtelen vagy nélküle élni, addig a dolog vége nem társas kapcsolat, két egyenrangú fél között, hanem függés, melyben kölcsönösen táplálják egymás fájdalomtestét:)

Én nem akarom többé táplálni.
Sem a magamét, sem másét:)

Örülök, hogy szóba hoztad, mert így talán szót értünk végre, és rájövünk, hogy senki nem akart megbántani senkit, senki nem is szólt meg senkit, egyszerűen mindenki tapasztalt, amit tapasztalt, és igyekszik tanulni belőle, s hasznosítani a tanultakat. Részemről legalább is ennyi.



Hát Kreátor,szerintem Te nem

Hát Kreátor,szerintem Te nem a női fájdalomtestet szólítottad meg,viszont úgy tűnk mi megszólítottuk a te fájdalomtestedet.Csak érteném mivel,de nem értem.