A TITOK cáfolata?

Hétvégén újból elkezdődik a televízióban egy olyan zenei tehetségkutató, mely olybá tűnik, mint a Titok filozófiájának cáfolata.
Aki látta már az elődöntőket, az pontosan tudja: pár hétvégén keresztül rengeteg szánalmasan vonyító, dörmögő, kappanhangú, szörnyen kinéző önjelölt sztárt láthat…hogy ettől sírni vagy röhögni kell az más kérdés…
Mindenesetre a legtöbben röhögnek.
Ilyenkor az önjelölt sztárok a médiával karöltve önként és „dalolva” vesznek részt saját nyilvános megalázásukban. Pár napnyi kétes ismertségért és képernyőn levésért hülyét csinálnak magukból egy egész ország előtt. A döbbenetes az egészben az, hogy sokan a résztvevők közül ezt még csak nem is érzik, át sem látják, ugyanúgy, ahogy saját tehetségükre (vagy inkább tehetségtelenségükre) sem képesek rálátni.

Ezzel természetesen nem a tehetségkutató műsorokat szeretném bírálni – kétségtelen tény, hogy nagyon sok olyan előadó is felbukkan itt, akik briliáns tehetségűek, csuda hangúak – és nekik hatalmas lehetőség ez a felemelkedésre. Persze az megint más kérdés, hogy meddig kell fizetniük az árát, milyen mértékben kell kiszolgálniuk a médiát…?

Szóval - mint nagyon sok minden világunkban – ez is a tipikus félig teli, vagy félig üres pohár jelensége. Mindenkinek lehet róla véleménye, és mindenkinek igaza is van abban, amit elmond. De az kétségtelen, hogy a dolog VAN. Kinek mit jelent az már értelmezés kérdése…

Nem is posztom, hogy ezt fejtegessem, inkább arról szeretnék írni, ami ebből számunkra „tanfolyamos teremtők” számára tanulságos lehet.

Ugyebár a Titokban ez áll: „Bármit birtokolhatsz, bármit megtehetsz és bármi lehetsz, vágyaid szerint.”

Nomármost: itt pontosan látjuk, hogy ez nem igaz.
Azt tapasztalom, hogy a kudarcot valló „tanfolyamos teremtők” pikk-pakk ki szokták deríteni, hogy a hiba az, hogy „nem hitt benne eléggé”, vagy az „adott dolog hiányára” koncentrált. És bizony legtöbbször ez igaz is!!

A Titok 3 lépésről beszél:
1. Kérj!
2. Higgy!
3. Fogadd!

Azonban emlékezzünk vissza, vagy figyeljük meg most a tv-ben: az önjelölt és az első selejtező alatt (TELJESEN JOGOSAN) kiesettek közül bizony vannak, akik továbbra is szilárdan hisznek saját tehetségükben!!! Megingathatatlanul biztosak saját magukban, és a zsűri rosszindulatát vagy hozzá nem értését okolják kiesésükért!! Teljesen biztosak benne, hogy sztároknak születtek!! Megingathatatlan a hitük!! Képtelenek úgy látni magukat, ahogy bárki más látná. Hamis, torz, de teljesen szilárd énképük van.

( Zárójelben: az is igaz, hogy ilyen énképpel ha valaki elég intelligens és/vagy karizmatikus még „megcsinálhatja a szerencséjét”. Sőt úgy gondolom mindannyian fel tudunk sorolni olyan celebeket is, akik énképe torz, intelligenciájuk sem sok, mégis nap mint nap látjuk őket. Az, hogy mit is csinálnak valójában - azon kívül, hogy ír róluk a bulvársajtó – az a közönség számára teljesen homályos rejtély…
Tehát megmondani azt, hogy manapság kiből és mi alapján lesz „sztár” teljes képtelenség…De ez csak kitérő volt.)

Hogyan is van akkor ez a „bárki bármi” lehet?

Személy szerint úgy gondolom, amikor valaki megfogalmaz egy vágyat, vagy kitűz egy célt, akkor fontos tudnia, hogy az TÉNYLEG az övé-e? Örömből vagy félelemből fakad az adott cél? Azért akarok lefogyni, mert jobban érzem magam karcsún, vagy azért mert félek, hogy nem vagyok „elég megfelelően trendi” és mit gondolnak rólam mások?

Aztán: MIÉRT akarom elérni? Azért, hogy ez által legyek „valaki” – mert egyébként senkinek, jelentéktelennek érzem magam? Kompenzálni akarom valamilyen hiányosságomat vele?
Hangsúlyoznám: nem azzal van a baj, hogyha az ember ilyenkor oda lyukad ki, hogy „hűűű, bizony igen, most mi legyen, dobjam ki a célt, mert nem jó?”
A TUDATOSSÁGon, a TUDATOSÍTÁSon van a hangsúly, azon, hogy a cél a tiéd-e vagy sem - nem pedig a „jó vagy nem jó” kérdésén!!!

Aztán: Hol állok most? Mi kell ahhoz, hogy a célomat elérjem? Milyen feltétel, képesség, tehetség kell hozzá? Fejleszthető-ez? Ha igen, hajlandó vagyok fejleszteni?

Pl: most nyűglődöm, mert nincs partnerem. Célom, hogy legyen. Akkor mit kell tennem? Mondjuk leregisztrálok párkeresőbe, „vadászni” járok a barátaimmal, csinossá, vonzóvá igyekszem tenni magam…
Aztán Kérni, Hinni és Fogadni!!
És láss csodát, jön a nagy Ő!
De VALÓBAN boldog leszek vele???
Az attól függ…
Attól függ, hogy amikor megtettem a szükséges lépéseket – alkalmat teremtettem és vonzóvá tettem magamat – megtettem-e a LEGSZÜKSÉGESEBB lépést: tudatosítottam-e, hogy miért nyűglődtem akkor, amikor egyedül voltam? Miért nem éreztem magam partner nélkül is teljesnek?
Mert ha csak elfojtottam a nyűglődésemet azért, hogy vonzóvá tegyem magam, akkor egészen biztos, hogy a megtalált „NAGY Ő”-m is tele lesz elfojtott, eltitkolt nyűglődéssel! Ami persze idővel ki is fog derülni, és akkor elkezdődik egy fájdalmas játszma, mely célja tulajdonképpen az, hogy előhozzuk és meggyógyítsuk egymás nyűgjeit…
Ha ezt tudjuk, akkor hurrá, de ha nem az okozhat félreértéseket…

Mindenkinek megvan a saját testi-lelki alkata, képességei, tehetségei és vágyai. Ha nem ismerjük önmagunkat, ha nem tudjuk „önmagunk megfelelő kezelésének” a módját, akkor bizony félrevihetnek a vágyaink! Persze a félreút is út… :-)

…Egyáltalán beszélhetünk olyasmiről, hogy „félre”?

Huh, rengeteget lehetne még erről írni. Például az is megér jó néhány misét, amikor a cél reális, tehetség is van hozzá, csak olyan, mintha valami láthatatlan erő megakadályozná az embert az elérésében…

…de asszem ennyi elég egy szuszra…

Szeretettel: Réka

http://www.sziv-utjan.eoldal.hu/
http://www.csodacsinalo.eoldal.hu/



Kedves Ragyogás!

Szerintem is alapkönyv.Én a vaterán bukkantam rá "véletlenül",használtan vettem....nagyon jó,mindig elől van,pedig már kiolvastam.Kicsit olyan,mint a Titok,csak gyakorlatiasabb,



Jami, én azt a Hyrum-os könyvet egy Hálózaton keresztül

szereztem meg:)))
És nem nagyon lehet letenni. Sok helyre elkéne juttatnunk, és nem túlzok, hogy az Iskolákban alapkönyvnek kéne pedagógusaink kezébe adni:)))



Hyrum

Hyrum W.Smith:Ami igazán számít-Vezérlő értékeink hatalma



Hú!

Remek téma:)

Bizony az önismeret a kulcs:))) És még: a belső hangra való odafigyelés is fontos.
De attól még igaz a mondás: hülyének van szerencséje:))))
De, valóban, öncsalásban élnek ezek az emberek.
Elhittek valamit, de bizonyos információknak a híján vannak, és nincs mögötte tudás sem igazi átütő tehetség, de ezt maguk elől is elrejtik, letakarták egy vastag pléddel, és még maguk sem férhetnek hozzá-de lelkük mélyén tudják, h nem a zsűri volt szemét, hanem ők voltak minősíthetetlenek....

Én azt mondom, bíztak a tehetségükben, és megteremtették, hogy szerepelnek a TV-ben.
Ez sikerült Nekik:))))