Változás, de hogyan?

változásSokan vagyunk úgy, hogy eljön az a pillanat, mikor elhatározzuk, hogy meg szeretnénk változni, változtatni egy-két, vagy több dolgon az életünkben. Nekem is eljött ez a pillanat az életemben. Most azért kezdtem el írni, hogy megkérdezzelek titeket, hogy hogyan tud megváltozni az ember, ti hogyan változtatok meg, hogyan változtattatok bizonyos dolgokon.
Sok olyan írás van itt az önbizalomról, a pozitív gondolkodásról meg más erőt adó dolgokról. Nekem az a fő problémám, hogy a valóságban szinte mintha kimenne minden információ a fejemből, mert az rendben van, hogy elolvasom és jobb színben látom a világot... ezt én is tapasztalom, de mi van utána? Ha kilépek az ajtón és az ajtón kívül minden változatlan. Tudom, hogy a változást előbb magunkban kell létrehoznunk, hisz "légy te a változás, amit a világtól követelsz", de akkor változtatni csak akkor tudok, ha elég erős vagyok ahhoz, hogy valamit másképp csináljak az életemben? De mi van, ha a külső hatások, más emberek erősebbek nálam és minden megy ugyanúgy, mint eddig? Más társaságot kell keresnem? Járjak máshova pl. szórakozni, kikapcsolódni, mint eddig? Vagy az csak menekülés lenne? Csináljak olyan dolgokat, amiket eddig nem tettem volna meg? Találkozzak olyan emberekkel, akikkel eddig nem találkoztam volna? Ilyenek jutnak eszembe, hogy ezek az új dolgok, emberek talán meghozhatnák a változást...de aztán eszembe jut az is, hogy először magamban kell rendet raknom, a többi majd jön magától. Csak azt nem tudom, hogy hogyan.
Van, hogy a barátaim elhívnak ide-oda, van, hogy úgy megyek el, hogy igenis jól fogom érezni magam...aztán amikor ott vagyok, mindent olyan unalmasnak látok, az embereket, a helyet, magamat, az életemet. Tudom, hogy velem van a baj, csak azt nem tudom, hogy pontosan mi az. Nincs semmilyen hobbim, nem sportolok, nincs pasi se az életemben, dolgozni sem dolgozok, még tanulok és most szünet van...valaki mondhatná, hogy az a legjobb, nyár meg minden... de strandra nem szeretek járni, mert az alakomat szégyellem, nyaralásra egyébként sincs pénzem. Van, hogy megkérdezik, hogy akkor mit csinálsz egész nap, mindig azt felelem, hogy elvagyok, mindig van valami...de igazából nincs soha semmi, nem csinálok egész nap semmit, itthon vagyok, tv-t nézek vagy gépezek...sajnos. De ha elmegyek valahova, nem igazán érzem jól magam és legszívesebben haza jönnék. Tudom, hogy nincs önbizalmam és változtatnom kéne a hozzáállásomon, hisz vannak barátaim, akik szeretnek, van normális családom még pasim is lehetne, ha akarnám...de elzárkózok mindentől, egyszerűen nincs életkedvem. Szeretnék változtatni, csak nem tudom hogyan kezdjek neki.....
Elnézést ezért a negatív hangvételű írástól, csak úgy éreztem ki kell adnom magamból, és reménykedem hátha ti tudtok valami megoldást a problémámra! Előre is köszönöm!

Címkék:

Hozzászólások



Hogyan lehetséges ez?

Szia Színeslány,szia mindenki :D

A változtatás -szerintem- ott kezdődik,ahol Nálad,
azaz annál a pontnál,amikor felteszed magadnak a kérdést:
"Hogyan változtassak?"

Mégis -azt gondolom-,hogy az igazi kérdés,
"Miért akarsz változni?"
Mi az,ami miatt előjött belőled a "Hogyan változzak?" kérdés?

Fejlődési szakaszponthoz érkeztél.
Valamivel nem vagy elégedett.
Valami mást szeretnél.
Valami mást szeretnél?
Miért?
Miért szeretnél változni?

A legfontosabb:változtatni azokon a szokásokon,
melyeket az emberek többsége
"szülői,partneri,társadalmi elvárások..." miatt alakít ki.

Mire gondolok?
Pl. Szülői "elvárások": a gyerekemnek orvosi diplomát szeretnék a kezébe adni,ezért minden tantárgyból jeles elvárás,miközben a gyerek utálja a biológiát,viszont imád énekelni,jó a hangja,készséges lenne az énektudását fejleszteni és "minden Álma,hogy ismert,elismert,énekes legyen.
Társadalmi elvárások: nagyon sok házaspár között már régen megszűnt nem csak a szerelmi,hanem a szereteti érzelem is.Mindennaposak a veszekedések,kiabálások,egymás sértegetései,elhidegültek egymástól.
Mégis kézenfogva sétálnak az utcán és ha megkérdezed őket,Miért?,a válasz ez:
"Nehogy a szájukra vegyenek az emberek.Ezt szoktuk meg stb."

Írtad,hogy "lusta" vagy.
Ez valóban így van,vagy csak azért érzed magad lustának,
mert nem szívesen csinálsz meg valamit,
amivel mások elvárásainak akarsz vagy akartál eddig megfelelni?

Tehát:
Miért akarsz változni?
Mit akarsz megváltoztani magadon vagy magadban?

Ha ezekre választ adtál magadnak,
akkor jöhet a "Hogyan?" kérdés.

Szeretettel:
Radó Hajni
A TITOK,a változtatás...



Kedves Színeslány!

Ezzel nem kell annyit foglalkozni! Szerintem az itt levő emberek nagy része úgy van ezzel, hogy az új életszemléletük miatt új emberek csatlakoztak hozzájuk. Nézd pl. ezt az oldalt! Itt is van sok olyan ember... s találkozhatsz is velük élőben, ezt ne feledd! Akár a secret kör rendezvényén, akár ilyen nagyobb bulikon... most azt hiszem augusztus 1-2-án lesz valami. Az oldalon már írtak róla. De ha nem vesszük ezt az oldalt, akkor is hidd el, hogy mivel a hasonló, a hasonlót vonzza, ezért a benned levő új erőteljes érzések magukhoz fogják vonzani a hasonló gondolkodású, életszemléletű embereket. Ne az eddigi ismerőseidet akard megváltoztatni! Ők továbbra is olyanok lesznek, amilyenek. A Te változásod, a Te változásod, és nem az övék. Ilyen formán nem tartozol nekik felelősséggel.
Az én életemben is megmaradtak "régi típusú" emberek, akikkel ugyanúgy jól kijövök, ők egy stabil mag, legjobb baráti kör. Azonban személyiségem változásával befogadtam, és elfogadtam az új, és másképp gondolkodó embereket. Ezekkel kapcsolatban még élvezettel is vontam le következtetéseket... nevezetesen, hogy végignéztem az ismerősi spektrumot és érdekes átlátni ezt a széles skálát.



Először is...

..köszi mindenkinek aki hozzászólt. Sokat segít minden írás. :) Megpróbálom kicsit konkrétabban megfogalmazni, hogy miben szeretnék változni, változtatni...
Szeretnék úgy elmenni egy társaságba, hogy ne csak a locsi-fecsi menjen, kibeszélni másokat, arról beszélni, hogy minden unalmas...stb. Mert én alapjába véve optimista ember vagyok, szeretem a pozitív embereket, én is annak tartom magam, igazán panaszkodni sem szeretek...ez, hogy leírtam itt, hogy érzek, ez sem ment könnyen...annak ellenére, hogy végülis nem ismerlek titeket...nem szeretek senkit traktálni negatív gondolatokkal. De úgy érzem, hogy azok az emberek, akik körülvesznek egyszerűen "lehúznak" a folytonos elégedetlenségükkel...és én is kezdek mindent úgy látni, ahogy ők, ahelyett, hogy ellent mondanék, mert sokszor nem gondolom olyan rossznak, negatívnak a dolgokat, ahogy ők. Most nem tudom, hogy az emberekkel van-e baj, hogy keresnem kellene új barátokat, ismeretségeket...vagy velem, mert végülis én lehetnék az, aki felvidít másokat vagy megmondja hogy "hagyd már abba a panaszkodást mert elegem van belőle"...csak ez nagyon nehéz, legalábbis számomra, mert nem vagyok egy központi személy a társaságban...ehelyett hogy úgy mondjam sodródok az árral....valószínűleg mert nincs annyi önbizalmam, hogy megmutassam milyen vagyok valójában, nem vagyok olyan erős személyiség és így leszívják az agyamat úgy, hogy életkedvem sem marad. Így hát bevallom őszintén, ha társaságban vagyok iszok egy,két v. több pohár alkoholt, hogy feloldódjak és el tudjam mondani, hogy mi az én véleményem vagy szimplán csak jól tudjam magam érezni, mert olyankor nem érdekel ki mit mond (sajnos a környezetemben ha valaki valami pozitívat mond vagy tesz, akkor már valami biztos nincs rendben vele, álomvilágban él...stb.) és én rettegek a negatív kritikától ...ilyenkor jön a másnapi rossz érzés, hogy úr isten vajon mit gondolhatnak rólam...vagy inkább el sem megyek, itthon maradok és unom az agyam...
Szóval alapvetően biztos az önbizalmammal van a baj, azzal, hogy nem merek az lenni, aki vagyok...minden más problémám valószínűleg ebből fakad.
Kicsit hosszúra sikerült...de remélem tudtok valami okosat mondani rá! :)



Kedvesem:) A változni akarás, valóban elszánás, és kijelentés

kérdése. Hogy akarod, és megléped.
A hogyan? Lépésről-lépésre.

Kérdés, miben akarsz legelőször is, változni? Gondolkodásodon? Vagy min? Ha közelebbi infót írsz, könnyebben segíthetünk, azt jó ha tudod, nem könnyű feladatra vállalkozol. Ám az oldalon írogató emberek segítségével sokkal könnyebb lesz, mint azt valaha is elképzeltük volna.
Annyira szépek az itt írogató emberek gondolatai. Én pl lelkemet tartom gondolataimmal, érzéseimmel tisztán az itt olvasható beírásokkal, és átadom azt, ami bennem van.

Ha a gondolataiddal kezdenél változni, gondolj fejedre, és elmédre úgy, mint egy kiskertre.
Ha te ott haszon növényeket akarsz, előbb fel kell ásnod azt, / fejedben fel kell ismerned a gondolatok számodra gyakorolt hatását! Én azt szoktam csinálni, hogy figyelem gondolataimat, és megkérdem, ha egy- egy olyan, nem kívánatosnak itélt kúszik be fejembe, hogy ez az ami előre visz? Ha nem, elengedem. De mindig szeretettel. És még a gondolathoz: bármi rossz, negatív, ártó gondolatunk van, mielőtt elengedjük, meg kell áldani. Meg kell semmisíteni, mert visszaüt!!!! Pl. Jaj, de szép virág! Milyen jó lenne leszakítani, és hazavinni! Nem áldottam meg, mert nem voltam tudatos, és több kiültetett virágomat elloptak. Ezért fontos a felismert, számunkra nem előre vívő gondolatot, mielőtt elengednénk megáldani. / a Töröld-Töröld! is jó módszer! /, felásás után gereblyézni, és bevetni, hogy teremjenek növényeid. / a gazt nem kell gondozni, az megterem ugyanúgy mindenhol, mint a negatív gondolat. / Ha rózsát akarsz, azt gondoznod kell, az fáradsággal jár, és mi a jutalmad? Hát a szépséges illatozó rózsa a kertedben vagy ablakod alatt. De mindenképpen csak tevékenységeddel érheted el az eredményt.
Írj, ha segített ez, tudok még másban is, ha valóban szeretnél változni :)

Igen. Igen. Igen. IGENT mondtam magamra, az álomra, és életemre.
Szeretettel: Anikó a Ragyogás, a szeretet és a mosoly nagykövete:)



Kedves szineslány Nem

Kedves szineslány

Nem igazán tudok okos tanácsokat adni (csak a saját tapasztalataim tudom megosztani veled )de kapsz majd másoktol én is tanulo vagyok itt és számtalan dologban ugyanugy érzek ahogyan te leirtad a vezércikedben ugynaza hejzet ithon unom de viszont máshol sem találom fel magam egykor ez máskép volt szeretem meni bulizni és jo is volt jol éreztem magam asztán egy két csalodás és fucs önbizalom és nem találom fel magam.

Sok segitséget kaptam az oldalon sok mindenen sikerült változtanom sokal pozitivaban és máskép látok mindent amiota itt vagyok az önbizalomal a mivel még gond van de enek érdekében tornázom és ez jo érzésel tölt el



Köszönöm

...a hozzászólásokat. Már ezzel is sokat segítettetek. Megpróbálom más szemszöggel nézni az életet, az életemet. Érdekes módon már attól is jobban éreztem magam, hogy leírtam, hogy érzek, mi a problémám. Rájöttem, hogy én tulajdonképpen lusta vagyok változtatni dolgokon, mert kényelmesebb bele ragadni a megszokott rosszba. Elhatároztam ma, hogy elkezdek másképp cselekedni, apró dolgok voltak, amiken változtattam, még messze az út vége...de mégis sokkal jobban vagyok már így is. :)



Nem könnyű...

... változtatni magadon, de ha holnap is ugyanazt csinálod, amit ma, akkor holnap sem fog más történni, mint ma.
A körülményeket pedig alakítsd Te és ne hagyd, hogy azok alakítsák az életed.
Én is voltam gödörben. Nem is gödör volt, hanem a bánya feneke. Ott már kell valaki, vagy valakik, akik segíteni tudnak kifelé indulni. Ezen az oldalon sok ilyen embert talász. Nekem volt (VAN) egy olyan nagybetűs IGAZ barátom, aki rengetegett segített. Aki elmondta, hogy ha a gödör alján vagy és kapsz egy lapátot, azzal lehet ám lépcsőfokot faragni a gödör falán és elindulni felfelé ahelyett, hogy szórnád magadra a földet vele. Ez a 'lapát" sokfelől érkezhet ám, csak fel kell ismerni. :-))

Szeretettel: Andi



A változtatás...

szerintem hozzáállás kérdése.
Én akartam változtatni és meg is tettem. Aztán jöttek mindenféle emberek a véleményeikkel, de mégis csak arra megyek amerre a szivem húz.
Nekem a nyaralásról nem az jut eszembe, hogy nincs rá pénzem, hanem arra gondolok, hogy biztos lesz olyan esemény, amin szivesen részt veszek. Már van is.
Ha arra hangolódunk ami hiányzik akkor egyfolytában ezen járhat az agyunk, és egy helyben toporgunk.
A változtatás fájdalommal jár, annak a fájdalmával, hogy el hagyjuk a kényelmi zónát.
És hány telt hölgy rohangál mostanság is a strandokon akinek eszébe sem jut szégyellni magát az alakja miatt, mert élvezi a jelenbeli kikapcsolódást.
"De mi van, ha a külső hatások, más emberek erősebbek nálam és minden megy ugyanúgy, mint eddig?" Ha változtatsz, még egy igeig óráig ugyanúgy forog a mókuskerék, aztán átvált más irányba, a kevesebb ellenállás irányába, mert ez a természetes.
Vélheted úgy, hogy mások, vagy a környezet tart vissza, vagy felfedezheted a magad erejét.

lollipop