A vélemény

véleményAz egyik legelterjedtebb össztársadalmi játék. Gyakran hallhatjuk a kérdést, életünk során:
- Mi a véleményed ...?

Visszakérdezek: - Hányszor érezzük, hogy nekünk bizony nincs is véleményünk egy bizonyos ügyről? Hányszor kezdünk kényszeredett véleménynyilvánításba, csak azért, mert elvárják tőlünk, s mi igyekszünk ennek megfelelni?

Mire feleszmélhetnénk azon kapjuk magunkat, hogy nekünk bizony véleményünk, álláspontunk van.

Még akkor is ha nem is tudtunk róla. HMMMM....

Hoppá, már benne is vagyunk a nagy közösségi csapdában, de nem vesszük észre, mert olyan sokan vannak velünk, hogy nem látjuk tőlük a valóságot.
Mikor kezdünk ráeszmélni a köröttünk zajló - szándékosan mondom zajlónak,mert akkora a zaj benne - életnek nevezett káoszra, magasan fejlett ösztöneink hamar megsúgják, a túlélés érdekében, jobb ha valamilyen véleményt képviselünk.

Evvel besoroljuk magunkat valamely közösségbe, csoportosulásba.

Ez önmagában nem is nagy probléma, hisz a túlélés alapvető ösztönünk.
Az igazi gond akkor kezdődik, mikor azonosulunk és eggyé válunk szükségből magunkra kényszerített ítéleteinkkel. Így elveszítve igazi önmagunkat - akinek valójában nem is volt véleménye.

Így kezdődik az életnek látszó, soha véget nem érő akadályverseny, egyik állásfoglalástól a következő váratlanul felbukkanó ítélkezésig.

Később személyes hajlandóságunk függvényében, és pszichés fondorlataink sokszínűsége folytán, remekül használjuk pártállásainkat. Az örök szeret-nem szeret játékainkban és érdek játszmáinkban, aktuális igényeinknek megfelelően változtatgatva azt.

Ennek a játszmának egyik gyakori változata, a véleménynyilvánítástól való dacos tartózkodás is. Ami egyfajta önálló kirekesztődés, ám lényegében nem különbözik az előzőtől. Ebből a megközelítésből, ugyanannak az éremnek a másik oldala. Ugyanazon az úton, az ellenkező irányba haladás.

A valódi véleményszabadság a véleménytelenség...

Amint hozzárendeljük magunkat, valamely táborhoz vagy kívül helyezzük a többség által elfogadott nézeteken és ezzel szembefordulunk az árral, máris benne vagyunk egy minden erőnket meghaladó örvényben.
Kimozdultunk egyensúlyunkból. Valakinek az oldalára álltunk, ezzel szembehelyezkedtünk másokkal. Felbillentettük életünk hajóját...

Ám azt is meg kell értenünk, hogy könnyű Katát táncba vinni, ha ő is úgy akarja...

Ha ott toporog tudatunk illetve gondolataink előterében- belső megosztottságunk okán – valamely ítélkezésünk türelmetlen kényszere, úgy az első adandó alkalommal teret követel magának... Olyan helyzetekbe is belesodródhatunk ezáltal, melyekkel talán nem is volt dolgunk. Ez is egyfajta karmikus teremtés...

Csak úgy szabadulunk, ha megértjük nem harccal és kifelé meneküléssel érjük el saját békénket, hanem ha leülünk a forgatag közepén –saját centrumunkban- és pártatlan szemlélődőként tekintünk a köröttünk zajló eseményekre. ĺgy megpihenve saját középpontunkban.
Mindenről tudni fogjuk a valódit és ez teljesen kielégít majd.
Nem lesz rá szükségünk, hogy mások győzködésével erősítsük hitünket. Elérjük a meggyőződés és valódi tudás állapotát.

Joggal kérdezheted, akkor miről dumál itt ennyit ez az ember...?

Vannak a tudatosodásnak fokozatai, amit sokan sokféleképpen rendszereznek. Egy azonban bizonyos számomra. Az élet teljességének elérése, egy pont után már nem öncélú törekvés. Ez már az együttérzésnek egy magasabb dimenziója. Itt már szükségszerűen megjelenik az anyagiakon túl a lelki-szellemi javak megosztása.
Egy olyan egyértelmű, félreérthetetlen erkölcsi rend vezérlése által, mely messze túlmutat a jó és rossz kettősségében kifejlődött hétköznapi moralitáson.

Meghajlok A Bennetek Élő Tudatosság Előtt!

Baráti Szeretettel.

zorba

Hozzászólások



Köszönjük:)

Egy igaz baráttól jövő szavak mindig jólesnek:)))

"A mély barátság olyan, mint a szívárvány! Ha a boldogság és könny megfelelő arányban vegyül, az eredmény egy színes híd lesz két szív között:)))"
Evelyn:)



Ezt hozzákapcsolom ide Zorbám :) Ölelés

"Ma tudatosan védekezés nélküli alapállást őrzök magamban. Lemondok arról az igényről, hogy védjem az álláspontomat. Nem akarok meggyőzni másokat, hogy elfogadják a véleményemet. Nyitott maradok minden álláspontra, és nem ragaszkodom mereven egyikhez sem."
Deepak Chopra A legkisebb erőfeszítés törvénye
http://www.thesecret.hu/chopra_legkisebb_erofeszites_torvenye

Kívánom neked, hogy a sikerrel kézenfogva járj!
http://www.youtube.com/watch?v=RaHgxfZZEm4&feature=related
lollipop



Zorba, Te drága!:-)

Épületes volt az írásod!

Ne hagyhatom ki a remekbeszabott, ámde gusztustalan közmondást:

"A vélemény olyan mint a segglyuk. Mindenkinek van, de senki nem kiváncsi a másikéra...."
- vagy mégis?:-)))

Szóval igen, ez egy pszichológiai csapda néha. És azt hiszem Ego csapda is. Néha szeretjük túlokoskodni a másikat, néha szeretnénk kivülállók maradni de azt vesszük észre már régen fejtegetjük az álláspontunkat, mert valamiért belementünk:-)
Lehet, hogy nem is voltak rá igazán kiváncsiak, de azért bemutattuk a "hátsónkat"... :-D

Életem...



Drága Zotya Barátom! :)

Ez igen! Nagyon jól esett! :)
Most én hajlok meg... újfent. :)
Köszönöm! :)

Szeretettel,
Álomkereső
Ingyenes e-mail kurzus és e-könyv a Vonzás Törvényéről